Meglestük a legújabb Porsche titkait

Két eset lehetséges. Vagy acidot szórtak a vasárnap esti sörömbe, és most a szürreális képzelgéseimet osztom meg veletek, vagy tényleg a Porsche tesztközpontjában töltöttem a tegnapot. Jó cucc lehetett, mert az ebédkor elcsent Porsche csokoládé és a komplett 911 Carrera sajtóanyag még mindig itt hever a billentyűzet mellett.

Nem véletlenül kételkedem a történtek valóságtartalmában, a német gyár jóvoltából sikerült olyan helyre csöppenni, ahol percenként csipkedi magát az ember, nem-e álmodik éppen. Az hogy hatvankilencnél elkalandozva abbahagytam a parkolóban (!) álló 911 verziók számlálását, már elég volt több milliónyi agysejt falhoz állításához.

Jól képzett kémek előnyben

Innen jött az igazi csavar, tesztközpont lévén komoly szigorral megtiltották az összes képrögzítő eszköz használatát, sőt még egy titkos titoktartási nyilatkozatot is alá kellett firkantanunk. Gondoltam ez természetes, majd jól lerajzolom a látottakat és röhögök a markomba. Csakhogy az esemény szervezői gondoltak az ilyen kreatív barmokra is, mint én, és megoldották, hogy a boxermotorok horzsoló fanfárján kívül egy morzsányi indokolatlan információ se jusson el hozzánk.

Így a legújabb 911 Carrera technikai titkait a pálya közepén felállított elszeparált sátorrendszerben ismerhettük meg. Innen csak a piszoár magányába vezetett kíséret nélkül az út, esélyünk sem volt az ipari kémkedésre.

Sebaj, a Carrera fejlesztéseit illetően minden kérdésünkre kimerítően érthetetlen mérnöki magyarázatot kaptunk.

Nem csoda, hogy a külsőre nem szántak fél percet sem, a félénken csiszolgatott legendás formán nincs mit magyarázni, ahogy 30 éve, úgy ma is lenyűgöző látvány egy 911-es Porsche. Bár az első pillantás nem árulkodó, mégis az utolsó csavarig megújult autóval van dolgunk. A tengelytáv kerek tíz centiméterrel lett hosszabb, a súlypont pedig fél centiméterrel került közelebb a földhöz. A szürke számok eredménye a nagyobb stabilitás, valamint a még tágasabb belső.

Előre a zöld mohával övezett úton!

Különleges sportautó ez születése óta, a kitűzött célok mégis azonosak a legtöbb hétköznapi kocsival. Mára a Porsche is hatalmas hangsúlyt fektet a fogyasztás csökkentésére, és a környezetbarát műszaki megoldások alkalmazására.

Hozzá kell tenni, az ádáz harc közben a Carrera S verziója immár 400 lóerősre izmosodott, 15 lóerőt verve elődjére.

A zöld mohával övezett úton igazi ötlethadsereggel indultak el a német fejlesztők. Első és legfontosabb feladatuk a tömegcsökkentés volt, 40 kilogrammot sikerült faragni az elődhöz képest. Nagy eredmény, de tapsvihart azért érdemel, mert az új alkatrészek, luxuselemek már eleve 58 kiló többletsúlyt jelentettek. Ezt is legyűrve összesen 98 kilogrammal mutatott kevesebbet a mérleg, Schubert Norbi legyen a talpán, aki hasonlóra képes.

Egyszer még sokat ér a MÉH telepen

A legkomolyabb spórolást a 44 százalékban alumíniumból készült karosszéria jelenti, ezzel máris kukába került 48 kilónyi háj. A fogyókúrával párhuzamosan a felépítmény merevségét is meg kellett tartani, ezért a teherviselő elemek három különböző féle nagy szakítószilárdságú acélból készültek. Nyamm, még egy falat finom műszaki csemege. Egészségünkre.

A sokszor megcsodált hétgangos váltó szintén az esőerdők megmentéséért született. A Carrera végsebességét már a hatodik fokozatban eléri, a hetedik egyfajta pihentető áttétel, ezt használva azonos sebességnél 19 százalékkal forog kevesebbet a hathengeres.

Porsche lévén bolond biztosra tervezték az eddig egyedülálló szerkezetet, a váltózár nem engedi, hogy motorgyilkos figyelmetlenséggel véletlenül negyedikbe rántsuk a váltókart. A hetedik fokozatból közvetlenül csak az ötödik és hatodik sebesség érhető el.

Kötelező elemként már itt is megjelent a start-stop funkció, sőt a duplakuplungos PDK váltó mellé mindezt megfejelték az úgynevezett „coasting” szabadonfutó rendszerrel. Egyszerű segítség, mikor épp békén hagyjuk a pedálokat, az automatika oldja a kuplungot, és hagyja üresben siklani az autót. Bármelyik pedál, vagy a váltó érintése elég, hogy újra sebességbe kapcsoljon a Carrera.

A megannyi boszorkányságot összefogva másfél literrel csökkent az átlagfogyasztás az elődhöz képest, és a környezet is 40 grammal kevesebb Porsche szén-dioxidot kap kilométerenként. Eltökéltek ezen a téren, és mi sem mutatja jobban a kitartást, mint a típus egészét felölelő összehasonlítás. Az első 911 szériák még 200 lóerő körüli teljesítménnyel bírtak 16 literes átlagfogyasztás mellett, mára az erő megduplázódott, a fogyasztás viszont a felére csökkent 8 liter környékére. Ha így haladnak a szemükben furcsa fénnyel magyarázó fejlesztők, pár év múlva előállnak az örökmozgó, benzintermelő boxermotorral.

Átverés, vagy ámítás?

Te is fiam, Porsche? –  Gondoltam, mikor felderengett az elektromos rásegítéssel működő kormánymű képe. Tudjuk ez alapesetben mit jelent: elvágnak minket az úttól, és a történteket csak szűrve, felügyelve érezzük kezeink között.

Szerencsére ez esetünkben másképp történik, a mechanikai kapcsolat megmarad, a motor csak besegít a fogasléc mozgatásába, nincs változó áttétel és egyéb hókuszpókusz. Na persze, azért egy kis volánrángató őrangyalt sikerült belezsúfolni. Ennek feladata, hogy vészhelyzet esetén leheletnyi rántással tudassa a vezetővel, merre a helyes irány.

A motorok fejlesztése a teljesítmény emelése mellett javarészt akusztikai jelleggel történt. Nyakatekert módon ma már csak gombnyomásra hallunk Porschét, a nyugodt utazásra vágyók teljesen kizárhatják a velőtrázó boxerhangot. Ehhez nem kevés munkaórát kellett beleölni az utolsó kipufogódobot megkerülő szeleprendszer, és a szívóhangot utastérbe vezető membrán kifejlesztésébe.

Az élmény meggyőző lett, a magunkfajta természetesen örökre bekapcsolva hagyná a kéjfokozót. A brutálisan kezelt gázpedál hatására az összes szőrszálunk (sőt más testrészünk is) vigyázzba merevedik. Mintha egy beszívott bajor rezesbanda zúzná kíméletlenül, valahogy így:

Mindez a valóságban, fárasztó hasonlatok, és csiricsáré körmondatok nélkül.

Jól halljátok, direkt csak a perverz vájt fülűek kívánságára még némi utángyújtást is kapunk. Mély főhajtás a zárt osztályról szabadjára engedett „sárgalapos” fejlesztők előtt!

Add el a házat anyu, legyen miből Porschét venni

A műszaki katyvasz az anyósülésbe huppanva nyert igazi értelmet. Két kört taxiztunk a titkos tesztpályán, néha mázsás vasgolyó ült a fejem helyén, néha rakétaként indult gyomrom a Holdra, egyszóval kitűnően éreztem magam. A hidraulikus stabilizátorokkal megtámogatott futómű rezzenéstelen feszességgel hozza ki a Pirelli gumik legjobbját, felesleges a rémület, hiába csúszunk keresztbe iszonyat sebességgel, drámának nyoma sincs.

Ez a Porsche már semmilyen körülmények között sem akar megölni, és szinte bárki előhozhatja belőle a vadállatot, büntetlenül.

Nem kis feladat a hajlott korú szívsebészeknek és a pályán gumit gyilkoló újgazdagoknak is megfelelni, de úgy tűnik sikerül, a sportos karakter nem lett áldozat a komfort oltárán. A legenda pár százalékkal tovább csiszolva halad a tökéletesség felé, és a maga hideg, számító módján újabb darabot tör az autóimádó szívekből.