Caracas autósainak, motorosainak, gyalogosainak nem erősségük a szabályok betartása, a lámpák színjelzéseinek való az engedelmesség. Megy mindenki, ahogy gondolja és tud: bár autóból kevés jár a járdán, motorból annál több, a gyalogosok viszont az úttesten szalalomoznak ahelyett, hogy elmennének a legközelebbi gyalogátkelőig – igaz, az sem életbiztosítás.
Az egyirányú utcák gyakorlatilag kétirányúak, a motorosoknak mindenképp, akik van hogy családostul, édeshármasban száguldoznak, hátul ülő párjuk és maguk közé bepréselve kisgyereket. Sok autós tolat autósztrádán, ha eltéveszt egy lehajtót.
Mármost a venezuelai főváros Sucre nevű kerületének polgármestere, Carlos Ocariz kolumbiai példán felbuzdulva 120 pantomimest küldött szét az utakra, utcákra, hogy „rendezzék” a helyzetet, és megpróbálják civilizáltabb közlekedésre késztetni a népet művészi mozdulatú mutogatásokkal gyalogosokra, lámpák pirosára figyelmeztetve, helytelenítő intésekkel nevelve. Kolumbiában Bogota lakosai kaptak hasonló műsort szigorú rendőri fellépéssel kombinálva, és a kezdeményezés sikeres volt.
Caracasban a közlekedés a bogotainál is zűrzavarosabb. A pantomimkommandó kiképzője bízik abban, hogy a módszer beválik, de tisztában van vele, hogy ez nem megy majd egyik napról a másikra.
