Nyáron az amerikai kormány által erősen támogatott Solyndra napelemgyártó cég csődje nyomán sokan bírálták, hogy az adófizetők pénzét, úgymond, kockázatos megújuló energia-projektekre pazarolják. Európában hasonló nyugtalanságot váltott ki, hogy a bőkezű állami támogatás előbb fellendülésre, majd válságra vezetett a spanyol napenergia-szektorban, vagy hogy egyes bioüzemanyagok ösztönzése éppenséggel az üvegházhatású gázok kibocsátásának növelésére vezethet.
Kevesen foglalkoznak azonban a fosszilis üzemanyagokat továbbra is szubvencionáló támogatásokkal. Két évvel ezelőtt a világ vezető gazdasági hatalmait magában foglaló G-20 pittsburghi tanácskozásán elismerték, hogy ezeknek a szubvencióknak nagy része pazarló és akadályozza a tiszta energiába történő beruházásokat, aláássa az éghajlatváltozás kezelésére irányuló erőfeszítéseket. Megígérték, hogy növelik erőfeszítéseiket e támogatások leépítésére. A baj csak az, hogy az ilyen intézkedések igen nagy politikai kockázatokat rejtenek magukban.
Decemberben Bolívia a heves tiltakozások következtében arra kényszerült, hogy alig egy héttel az üzemanyagárak emelésének bejelentése után elálljon a tervtől. 2011 elején Iránban sikerült átfogó változtatásokat bevezetni, de ott is óriási volt az ellenállás.
A fejlett világban a francia taxisok évente kedvezményt kapnak a dízelolajra és a benzinre, a brit háztulajdonosok alacsonyabb áfát fizetnek a fűtésért és az energiáért, az alaszkai olaj- és földgáz-kitermelő cégek pedig adókedvezményeket kapnak a fúrás és kitermelés magasabb költségeinek ellensúlyozására – emlékeztet a NYT.
Az OECD októberi adatai szerint, amelyek 24 tagállamra vonatkoznak a 34 közül, ezek a támogatások évi 75 milliárd dollárnak felelnek meg. Angel Gurria, a szervezet főtitkára megjegyezte, hogy a költségvetési megszorítások jelenlegi hulláma ideális alkalmat ad a fogyókúrára. „Nagyon kevés gyors sikerre van lehetőség a kiadások csökkentésében, de ezek egyike a fosszilis energiának szóló támogatások reformja lehet” – jelentette ki.
Ezen a téren főleg az olcsó kőolaj, gáz és áram formájában nyújtott szubvenciót lehet dokumentálni.
Tavaly Egyiptom, Líbia és Venezuela is azon országok közé tartozott, amelyek az üzemanyag árát a világpiaci ár felénél is alacsonyabb szinten tartották – tűnt ki a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egyik októberi jelentéséből. A felmérés szerint Szaúd-Arábiában az alacsony energiaár révén minden állampolgár átlag 1587 dolláros támogatásban részesült.
Az IEA szerint ez a támogatás a világ országaiban tavaly 109 milliárd dollárral nőtt és elérte a 409 milliárd dollárt: a kormányok igyekeztek megvédeni országaik állampolgárait a magasabb világpiaci energiaárak következményeitől. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik, az évtized végére az összeg elérheti a 660 milliárd dollárt. Gurria szerint e fogyasztási támogatások leépítése 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának 6 százalékos csökkenését eredményezhetné.
Maria van der Hoeven, a szervezet ügyvezető igazgatója rámutatott, hogy ezek a támogatások leszűkítik megújuló energiák lehetőségeit, mivel arra ösztönzik az embereket, hogy több fosszilis üzemanyagot használjanak és csökkentik az alternatív energiák versenyképességét. (Igaz, a megújuló energia legtöbb válfaját egy egységre átszámítva így is sokkal erősebben szubvencionálják, mint a fosszilis energiát).
Ám a fosszilis energiának világszerte jutó támogatások összege mellett eltörpülnek azok a szubvenciók, amelyeket a kormányok a szél-, a nap- és bioenergia előállításának ösztönzésére fordítanak. Ráadásul a fosszilis üzemanyagot felhasználó állampolgárok és cégek általában nem fizetik meg a kitermelés által okozott környezeti- és egészségkárok teljes árát, például az olajszennyezések kiküszöbölésének, a bányák rekultiválásának, a szennyezett levegő okozta betegségek kezelésének minden költségét.
Az American Economic Review egyik augusztusi cikke szerint az amerikai szénfűtésű hőerőművek légszennyezése által okozott egészségügyi kár többe került az Egyesült Államoknak, mint amennyivel ezek az erőművek hozzájárultak az amerikai gazdasághoz. A cikk szerzői, köztük a Yale egyetem kutatói szerint a közvetett szubvenció egyik formáját élvezi az atomenergia is.
Az áramfogyasztók és adófizetők az atomerőművek építésének, az urándúsításnak és az atomhulladék kezelésének sok költségét átvállalták, közvetve ők fedezték az iparág minden nagyobb balesetének költségeit is, mivel a szolgáltató cégek maguk nem lettek volna képesek a károk megfizetésére.
A fukusimai erőmű balesete óta még világosabb, hogy a magánbiztosítás jelenlegi szinte nem elégséges ebben az iparágban – mutatott rá Doug Koplow, a globális energiatámogatásokat tanulmányozó Earth Track csoport alapítója.
A kőolaj- és földgázfogyasztás szubvencionálása azonban egyhamar aligha szűnhet meg. Közel-Keleten és Észak-Afrikában, ahol óriási fosszilis energiatartalékok vannak, a régi rezsimeket népi felkelések söpörték el, de a magukat elfogadtatni kívánó új vezetők elődeikhez hasonlóan vonakodhatnak olyan változtatásoktól, amelyek növelnék a megélhetési költségeket.
A fejlett világ országai pedig olyan új eszközökkel – például a szén-dioxid földalatti tárolásának megoldásával, vagy a gázhajtású nehézjárművek gyártásához nyújtott kedvezményekkel – kívánják növelni az energiaellátás biztonságát, amelyek szintén hozzájárulhatnak a fosszilis energia iránti kereslet fenntartásához – írta a NYT.
Forrás. MTI
