A kerékpározás kulcsszerepet tölthet be az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében – véli az Európai Kerékpáros Szövetség (ECF) legfrissebb tanulmánya, amely szerint csupán technológiai újításokkal és hatékonyságnöveléssel nem tarthatók a témára vonatkozó európai uniós célkitűzések.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának uniós szintű csökkentésére vonatkozó terveket egyre többen kezelik fenntartásokkal, mivel az eddigi eredmények jócskán elmaradnak a vállalásoktól. A jelenlegi adatok szerint csupán technikai fejlesztésekkel az EU nem tudja teljesíteni a közlekedési szektor kibocsátásának 60 százalékos csökkentését 2050-re – vélik a szakemberek.
A Magyar Kerékpárosklub által kedden eljuttatott tanulmány számszerűsíti a kerékpározás által megtakarítható kibocsátást és összehasonlítja azt más közlekedési módokéval. Figyelembe véve a kerékpárhasználathoz köthető gyártási és karbantartási tényezőket, valamint az üzemanyagigényt, a kerékpározás kibocsátása még a tizede sincs a személygépkocsikénak.
A személygépjárművek, buszok, elektromos rásegítésű kerékpárok és hagyományos kerékpárok összehasonlításával vizsgálták, hogyan segítheti a kerékpározás a 2050-es uniós célok elérését a közlekedésből fakadó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén. A tanulmány szerint ha minden EU-s állampolgár annyit kerékpározna, mint a dánok 2000-ben (átlagosan naponta 2,6 kilométert), azzal a közlekedési szektorban kitűzött kibocsátáscsökkentés több mint negyedét tudná teljesíteni az unió.
„Kerékpározzunk napi öt kilométert és akkor elérjük a kitűzött cél 50 százalékát” – mondja Benoit Blondel, az ECF környezeti és egészségügyi szakembere, a tanulmány szerzője. Hozzátette: „A kerékpározásban rejlő lehetőség a célok elérésének segítésében óriási, ráadásul nagyon kevés ráfordítást igényel. Sokkal olcsóbb elérni azt, hogy többen kerékpározzanak, mint azt, hogy több elektromos autó legyen az utakon.”
A tanulmány megerősíti az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legújabb becslését, miszerint a technikai és üzemanyag-hatékonysági fejlesztések önmagukban nem elegendőek a közlekedési szektorban kitűzött 60 százalékos kibocsátás-csökkentés eléréséhez. A hatékonyságjavító intézkedések kombinációja (például a járművek hatékonyabb használata, alacsonyabb szénintenzitású üzemanyagok, közlekedési rendszer hatékonyabb használata) csupán 20 százalékos csökkentést eredményez 2050-ig az 1990-es adatokhoz képest.
