Szalay remekelt, a címvédő kiesett a Dakaron

Kilenc kilométeres összekötő szakasz mellett – eredetileg – 556 kilométert (kettébontva)  kellett versenytempóban megtenniük a 2012-es Dakar-rali résztvevőinek, a keddi Antofagasta és Iquique közötti szakaszon. A verseny kilencedik szakaszán főként köves-sziklás terepen hajtottak a versenyzők, de végére azért egy kis homokot is beiktattak a szervezők. Ugyanakkor néhány helyen nem látható mocsárszerű sár jelent meg az útvonalban, ahol elterelték a résztvevőket, így végül kissé hosszabb volt a táv.

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Cyril Despres maga mögött tudja a hétfői kellemetlen sárbaragadós-élményt, kedden ismét szakaszgyőzelmet ünnepelhetett. A francia motoros hetedikként rajtolt reggel, de minden ellenőrzőponton a leggyorsabb volt. Riválisa, Marc Coma 3 perc 54 másodperces különbséggel a második helyen végzett, így ismét helyet cseréltek az összetettben, ezúttal Despres vezet két és fél perccel.

A két versenyző hasonló taktikával versenyez, mindketten motort cseréltek a pihenőnapon, amiért 15 perces büntetést kaptak, de tehették, mert a harmadik helyezett már egy órányira lemaradt. Helder Rodrigues és Paulo Goncalves küzd egymással a dobogó legalsó fokáért. David Casteu megfőzte a motorját az 550. kilométernél, így ő már nem szólhat bele ebbe a csatába.

Az autóknál Robby Gordon nyerte meg a 9. szelektív szakaszt, 1 perc 38 másodperces előnnyel Stephane Peterhansel előtt. A CP5-nél a francia visszavette a vezetést egy kis időre, de Gordon iszonyatos tempót diktálva az utolsó 80 kilométeren szinte átrepült a dűnéken, és ezzel élete ötödik dakaros szakaszgyőzelmét szerezte meg, hat perc alá csökkentve lemaradását az összetettben vezető Peterhansel mögött. A csapat azonban nem lehet felhőtlenül boldog, hiszen a másik Hummert terelgető Nasszer Al-Attijah ismét ékszíjproblémákkal (3-szor szakadt el) és motor-gondokkal küszködött, így a címvédő 200 kilométerrel a szakasz vége előtt kénytelen volt a feladni a versenyt. Attijah megígérte, hogy jövőre is indul, bár nem Hummerrel.

A Patronelli testvérek és a többiek – leginkább így lehetne jellemezni a quados kategória mai napját. Immár zsinórban negyedszer vitték haza a győzelmet az argentin fiúk, és mögöttük 44 perccel lemaradva érkezett meg a következő versenyző! Tomas Maffei lecsúszott a dobogó harmadik fokára az összetettben, ahol Alejandro Patronelli már 1 óra 20 perces előnnyel áll az élen testvére, Marcos előtt.

Óriásit bukfencezett Ales Loprais az Antofagasta és Iquique közötti szelektíven, a cseh kamionosnak és legénységének szerencsére kisebb zúzódásokon kívül semmi komoly baja nem esett, pedig háromszor is átpördült a Tatra tengelye körül.

Szalay Balázs és Bunkoczi László másodikként ért oda, ahol Ales Loprais felborult az összekötő aszfaltos úton.

„Harminc kilométert tehettünk meg a százból a két szelektív között, amikor megláttuk a Tatrát az út mellett. Ales elaludhatott, mert a kamion átsodródott az út másik oldalára, és leesett a körülbelül öt méter mély letörésen. Az orrán fordult át. A fiúk nem néztek ki túl jól, így azután mi is megálltunk és mindenki más is megállt, hogy megnézze, mi van velük. A kamion elég rossz állapotban volt, kitört mind a két első kereke, a versenyzők viszont mindhárman éltek – bár közülük csak egy volt sértetlen, a másik kettő eléggé törődöttnek tűnt. Ettől a látványtól azonnal kiröppent a fáradtság a szememből. Amikor megérkezett az első doktor, továbbmentünk” – mondta Szalay.

A Loprais-csapat az összetett második helyéről esett ki, amelyet így Hans Stacey vett át. Ismét három Iveco végzett az első három helyen, de ezúttal Miki Biaison bizonyult a legjobbnak, 20 másodperccel ment jobb időt a 2007-es Dakar-győztes Stacey-nél. Gerard De Rooy a harmadik idővel ért célba, így magabiztosan, 47 perces előnnyel tartja magát az összetettben az élen.

A Szalay Balázs – Bunkoczi László kettős az idei legjobb részeredményét érte el a Dakaron: a 17. helyen ért célba! Pedig az Opel Dakar Team párosa nem is érezte gyorsnak a tempót – talán azért, mert a nap nagy részében nem tudta a saját tempóját autózni, hanem mindig valaki más mögött kellett haladnia.

Reggel egy kamion mögött rajtoltak Szalayék, ami egyben azt is jelentette, hogy jó nagy porban autóztak. A szerpentinen vezető, köves, poros szakaszon a 97. kilométerig kellett várni az első előzésre, addig 110 km/órával haladtak a behemót mögött, olyan helyeken is, ahol 150-160-nal tudtak volna egyébként. Miután nagy nehezen megelőzték a kamiont, nem sokkal később utolérték az egyik Kamazt. Na azt már esélyük sem volt megelőzni, csak akkor, amikor az a vége előtt öt kilométerrel hibázott (kisodródott az egyik kanyarban), akkor viszont könyörtelenül elmentek mellette.

A második szakasz eleje gyors volt és lendületes, s azon kívül, hogy jó néhány motorost maga mögé utasított a kettős, különösebb kaland már nem történt, leszámítva az izgalmas és gyönyörű finist.

„A szakasz végén egy olyan magas homokhegyről jöttünk le, hogy pontocskáknak tűntek az aljában az autók, viszont a látvány minden pénzt megért, közvetlenül előttünk mérhetetlen mennyiségű homok, arrébb meg az óceán. Fenséges volt. A hegy viszont meredek. Nem is léptem rá a gázpedálra, mégis száz kilométer per órás sebességgel száguldottunk lefelé. A végén egy kicsit izgultam is, mert 2,2-es keréknyomással mentünk végig és amikor leértünk a hegy aljába, még vissza kellett menni, mert az utolsó GPS-pont felfelé volt. Féltem, hogy elakadunk, mert kínlódott az autó, de végül megúsztuk” – mondta Szalay Balázs.

„Nem kockáztattunk, sőt, sokszor nem tudtunk a saját tempónkban autózni, úgyhogy nem éreztem gyorsnak a tempónkat. De nagyon örülök, hogy ilyen jó eredmény született a végén” – mondta Szalay.

Nézzük, mi történt a 339 kilométeres első és a 89 kilométeres második szakaszon – és persze a kettő között.

Szerdán az Iquique és Arica közötti szakasz vár a mezőnyre.