Erőtlen kísérlet a taxis hiénák ellen

Rendet vágna a káosz uralta budapesti taxisvilágban a főváros vezetése. Első lépésként a Taxiállomásokat Üzemelő Szolgáltató Kft.-t bevonták a Budapesti Közlekedési Központba (BKK), ezzel párhuzamosan januártól „az eddiginél szigorúbb feltételekkel lehet csak taxizni Budapesten”.

Legalábbis ezt állítja a BKK, meg azt, hogy mostantól „adófizetés nélkül nincs taxiállomás-használati engedély”, valamint azt is, hogy a friss rendeletmódosítás következtében (ahogy fogalmaznak: indirekt eszközökkel) megkezdik a taxisok számának csökkentését.

Szimpatikus törekvések, hiszen az utasokat lehúzó hiénákat évtizedek óta senki nem tudja kirostálni a rendszerből, a pályaudvarok, éjszakai bárok és a repülőtér környékén is túl régóta uralkodik rendezetlenség, miközben a nagyjából 6000 budapesti taxis a drosztok számához (közel 1500 darab), és a hasonló méretű városokhoz képest is túl sok. Bécsben 4000-en kiválóan ellátják ezt a munkát.

„3000 forintért kijátsszák a rendszert”

Nagy kérdés, hogy mire elégségesek az év elejétől hatályos változtatások. Az első feltűnő probléma, hogy már a létszámcsökkentés elérésében sem hisz mindenki még házon belül sem. Miközben a BKK terjedelmes közleménye szerint „várhatóan ezt a kívánt hatást éri el” a rendeletmódosítás, a mostantól BKK-hoz tartozó Komáromi Endre (a drosztkezelő kft. volt vezetője, a téma jelenleg is egyes számú felelőse a városházán) szerint „a mostani döntések következtében nem csökken majd a létszám”.

A rendeletmódosítás lényege, hogy minden egyes Budapesten taxizó vállalkozótól helyi iparűzési adót kívánnak beszedni, enélkül nem adnak ki számukra droszthasználati engedélyt. A Vezess.hu által megkérdezett, névtelenséget kérő taxis érdekvédők szerint valahol 600 és 900 között lehet azon taxisok száma, akik nem fizetnek ilyet Budapestnek.

Ennek két oka van. Egyrészt sokan az agglomerációban laknak, és a főváros körüli településekre van bejelentve a vállalkozásuk is. Tudni kell, hogy a taxisok legnagyobbrészt egyéni vállalkozók, akik szerződésben állnak a különféle fuvarszervező cégekkel, ezek határozzák meg a kilométerdíjat, ezek telefonszámát hívjuk, ha autót akarunk. A másik ok, hogy 2,9 millió forint éves bevétel alatt nem kell helyi iparűzési adót fizetni.

Januártól minden taxisként dolgozónak be kell fizetnie a minimálisan 14 ezer forintos éves adót, de ezt megelőzően be kell jelenteniük a telephelyüket a fővárosba. „Nem az a baj, hogy adózni kell, hanem az, hogy ez így értelmetlen” – vágta rá az egyik érdekvédő, aki szerint a taxisoknak eleve nincs telephelyük, a munkahelyük a folyamatosan mozgásban lévő autójuk. Tudomása szerint a kollégái már egymás között 3000 forintért kínálják, hogy bejelentik vidéki társukat a saját lakásukba.

Vagyis szerintük sem lesznek kevesebben. Ezzel a módszerrel minőségi szűrést amúgy sem lehetne véghezvinni a rendszerben, ha csökkenne is a létszám, akkor sem a hiénák esnének ki, hanem azok, akik nem tudják kifizetni az évi 14 plusz 3 ezer forintot. Márpedig ilyenek feltételezhetően nincsenek.

„Többe kerül az ügyintézés a bevételnél”

„A lényeg, hogy fizessenek, járuljanak hozzá ők is a fővárosi utak fenntartásához” – vágja rá Komáromi Endre. Amire az érdekvédők elkezdenek hangosan számolni. Mint mondják, kollégáik jellemzően a minimális 14 ezer forintra hozzák ki a fizetendő adót, amit 750-nel beszorozva (a becsült átlaglétszám a rendszer új adófizetőinek) évi 10,5 millió forint pluszbevétel generálódik.

Ez útfelújításra sem túl sok, ám a taxisok szerint ennél szinte többe kerül már maga az ügyintézés is, ha mindent belevesznek. 6000 taxisnak kell beautózni a belváros kellős közepén lévő Bárczy István utcai ügyintézőhöz (plusz üzemanyag és környezetkárosítás, csökkenő munkaidő – és állítólag ott lehetetlen napközben parkolni), ami 250 munkanappal elosztva minden egyes napon 30 sofőr ügyintézését jelenti. Ez egy hivatalnoknak akár le is kötheti az egész napi kapacitását.

Ráadásul a taxisok szerint teljesen fölöslegesen, hiszen a Fővárosi Önkormányzat egyik ügyosztályáról kell az adóigazolást beszerezniük, amit ugyanannak az önkormányzatnak egy másik ügyosztályán kell bemutatniuk. „Miért nem tudják ők maguk bekérni? Ez egy baromság” – kommentált az egyik taxis.

„Tudják, hová jár az ellenőr gyereke”

Az sem biztos, hogy egyáltalán befolyik az említett bő tízmillió forint, ugyanis kijátszhatónak tűnik az ellenőrzés. Aki igazolja az adóbefizetést, az válthatja ki a drosztengedélyt, aki viszont úgy dönt, hogy nem hazudja magát fővárosinak, nem fizeti ki a 14 ezer forintot, és nem kíván sorba állni a belvárosi ügyintézőnél, de mindezek ellenére jogtalanul továbbra is taxizik, azt nem is olyan könnyű nyakon csípni.

A BKK-nak ugyanis állítólag csak 2-6 embere van arra a célra, hogy próbautazásokkal, vagy más módon ellenőrizze útközben vagy a drosztokon a taxisokat. Ez 6000 kocsival számolva már eleve soványka létszám, ennél ijesztőbb azonban, amit az érdekvédők állítanak az ellenőrök és egyes hiénák viszonyáról. „Nem csak az arcukat, a teljes nevüket ismerik az ellenőröknek, hanem keresztnévvel azt is közlik velük, hogy melyik óvodába jár a gyerekük” – fogalmazott egyikük arra célozva, hogy ilyen beszélgetések után nem nagyon szokták felnyomni a csalókat.

Első ránézésre sokkal szélesebb körűnek, és akár hatékonyabbnak is tűnhet, hogy ígérete szerint a BKK bevon(hat)ja az ellenőrzésbe az amúgy is a parkoló autók körül dolgozó közterület-felügyelőket, akik többen vannak és komoly jogosítványokkal bírnak. Sajnos ezen a hálón is méretes lyuk tátong, a taxisok jelentős része ugyanis zömében csak éjszaka dolgozik, míg a közterületesek délután leteszik a lantot.