Peterhansel 10., Despres 4. győzelme a Dakaron

Alig háromszáz kilométer maradt a 8373 kilométeres 2012-es Dakar-rali vasárnapi, záró napjára. 254 kilométeres összekötő szakasz mellett 29 kilométert kellett versenytempóban megtenni Pisco és Lima között. A 14. szakaszon 78 autós, 98 motoros, 12 quados és 60 kamionos indult útnak a perui főváros felé.

A verseny utolsó mért szakaszán, a győzelemre esélyesek már visszafogták magukat Cyril Despres (KTM) és Stéphane Peterhansel is csak a tizedik idővel végzett, de Alejandro Patronelli (Yamaha, quad) és Gerard de Rooy (Iveco) sem hajtott a szakaszelsőségért. Az autósok között az amerikai Robby Gordon volt a leggyorsabb, míg a motorosoknál a norvég Pal Anders Ullevalseter vitte el a pálmát.

&

A kéthetes verseny során a legizgalmasabb küzdelmet a motoros kategóriában láthattuk, ahol az utolsó előtti szakaszon dőlt el, hogy Cyril Despres veheti át a győztesnek járó Dakar-trófeát. Marc Comával igazi macska-egér játékot játszottak, és felváltva vállalták a szerepet hol az egyik, hol a másik oldalon. Coma mellé azonban nem szegődtek a perui szerencse-szellemek, akiket pedig még a táborban is megidéztek helyi sámánok, hiszen az utolsó előtti szelektíven ment tönkre úgy a váltója, hogy nem bírt el a dűnékkel.

Motort cserélt az utolsó napra, ami már a második ilyen akciója volt, ezért immár nem 15, hanem 45 perces büntetés járt. A második helye azonban így is megmaradt a katalánnak, bár boldog nem lett tőle. De ha tartják az 2005-óta íródó váltott sormintát, akkor jövőre esélye lehet a visszavágásra. Despres elhúzott eggyel, hiszen a negyedik Dakaros győzelmét aratta, és így most 4:3 az állás a javára.

Idén a harmadik helyen Helder Rodrigues végzett, csakúgy, mint tavaly, de nem volt elkeseredve a spanyol motoros, mivel sikerült egy szakaszgyőzelmet is elérnie. Az igazi áttörést Joan Barreda érte el ezen a Dakaron, aki már a legelején elvesztette minden reményét, hogy az élen végezzen, de aztán mégis sikerült szakaszelsőséget is szereznie, és végül az ötödik helyen végzett az összetettben. Nyolcadik helyével Alessandro Boturri lett a legsikeresebb újonc, a magyar származású, román színekben induló Gyenes Emánuel pedig a fantasztikus 17. pozícióban fejezte be a 33. Dakar-ralit.

Az autóknál a legtöbben biztosak voltak a MINI győzelmében, és Stéphane Peterhansel tett is arról, hogy a rajongóknak kétségük se legyen a végső győztes személye felől. A negyedik szakasztól végig vezette a versenyt. Ráadásul az egész X-Raid csapat remek Dakaron van túl, hiszen mind a nyolc autójuk célba ért, és hazavitték az első két helyet is. Ennél szebbet talán még maga Sven Quandt sem álmodott, érhető tehát a német csapatfőnök széles mosolya, amellyel az újságírókat fogadta a pódium utáni sajtótájékoztatón. Ráadásul Peterhansel úgy nyert, hogy semmilyen technikai gondja nem volt, és ez az utóbbi Dakarok után igazi felüdülés volt számára. Mr. Dakar már eddig is rekordtartó volt, de most újabb történelmet írt: megszerezte tizedik Dakar-győzelmét (6 motor és 4 autó).

A harmadik helyen szépen csöndben, mindig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva a 2009-es győztes, Giniel De Villiers végzett, aki a Volkswagen kilépése után megtalálta magának a Toyotát, és úgy tűnik, jól megvannak együtt. Tervei szerint jövőre már a győzelemért harcolhat, az ő autója ugyanis már az akkor érvényes korlátozásokkal épült, így gyengébb, mint a MINI-k most. Robby Gordon (5.) is ígéri, hogy jövőre visszatér és még gyorsabb lesz, bár állítása szerint az nem kétséges, hogy az ő autója volt a leggyorsabb a mezőnyben. Az amerikai sok időt veszített műszaki és vezetési hibák miatt is. Két szakasszal a vége előtt pedig kizárták, mert állítólag a levegőfújó rendszere szabálytalan. Fellebbezett. 

A quadoknál, ahogy arra számítani lehetett, az egyik Patronelli fivér vitte haza ismét a győzelmet, ezúttal a címvédő Alejandro volt a jobb, de testvérével folyamatosan egymás ellen küzdöttek a szakaszokon. Testvére, a 2010-es győztes, Marcos lett a második, és hogy teljes legyen az argentin dobogó, Tomas Maffei lett a harmadik.

A kamionoknál néhány nap után már kérdés sem volt, hogy Gerard De Rooy a legesélyesebb a végső győzelemre, és a holland nem is hibázott, behozta az Ivecót az első helyre. Sőt, olyan jól sikerült az idei verseny, hogy még a második hely is a csapatnál maradt, hiszen Hans Stacey végzett mögötte a dobogón. A végére azért három Kamaz is megérkezett a további három helyre, de kétségtelen, hogy ez nem az oroszok Dakarja volt. Gerard de Rooy pontosan 25 évvel azután tudott nyerni, hogy édesapja, Jan de Rooy is megnyerte a viadalt.

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős az utolsó szakaszon érte el a legjobb részeredményét a 2012-es Dakar-ralin – a 15. helyen végzett.
 
„Még ez az utolsó szakasz sem volt könnyű” – törölt ki egy ujjnyi port a szeméből Szalay Balázs, de közben persze mosolygott, mint a legtöbben a szakasz céljában. Aki eddig eljutott, az mind elégedett és boldog lehet, hiszen ez a világ leghosszabb és legnehezebb tereprali-viadala.

„Nekünk semmi gondunk sem volt, persze, poroltak előttünk, de ez normális ezen a Dakaron. Bevallom, kicsit féltem az utolsó szakasztól, mert olyan egyszerűnek tűnt a leírás alapján.”

„Persze, mert nem írták bele a mély homokos részeket, amelyekbe így váratlanul érkezett meg az ember” – fűzte tovább a szót Bunkoczi.

A végére tehát még kitettek magukért a szervezők, sőt, a mezőny egyöntetű véleménye szerint a dél-amerikai Dakarok közül ez a mostani volt a legnehezebb – méghozzá az utolsó három, perui szakasz miatt. Afrikában ugyanis, amikor már csak három nap van hátra a versenyből, az ember szinte biztosra veheti, hogy célba ér. Itt mind a három nap kockázatos és nehéz volt.

„A Dakaron mindig remek érzés beérni a célba, hiszen ez azt jelenti, hogy sikerült legyőznünk a sivatagot, jelen esetben a világ legszárazabb sivatagát, az Atacamát, meg azt is jelenti, hogy a csapat jól dolgozott és hogy együtt leküzdöttük az akadályokat. Ahhoz képest, hogy a verseny első hetében alig volt olyan napunk, amikor ne lett volna technikai gondunk, a huszonegyedik helyen értünk célba, ami nem rossz. Persze, a top tízben szerettünk volna lenni, de a történtek ismeretében nem vagyok elégedetlen. Sőt, örülök, hogy itt vagyunk a célban” – mondta Szalay Balázs.

Az Opel Dakar Team pilótája a 11. Dakar-raliján rajtolt el, ebből hétszer ért célba (ez rekord magyar viszonylatban) és hatszor Bunkoczi Lászlóval az oldalán. Statisztikai érdekesség, hogy a magyar páros lekopírozta a 2005-ös (még Afrikában rendezett) Dakar-rali utolsó napját, akkor is 15. helyen végzett, és akkor is 21. lett az összetettben, ami a legjobb eredménye.

Az újonc Sebestyén-Bognár kettős egészen jól vette az akadályokat, sajnos azonban a pihenőnap előtti szakaszon kifogott rajta a mély homok és a sok dűne, és lejött a szakaszról, amelynek kizárás lett a vége. A Darázsi Zsolt vezette versenykamion a 10. szakaszon kuplungproblémák miatt volt kénytelen feladni a versenyt.

Az eredetileg elrajtolt 443 járműből 249 fejezte be a futamot. A Mar del Plata-i rajtot követően a mezőny 8300 kilométernyi utat tett meg, hogy 15 szakasszal később megérkezzen Limába.