Nincs köztük genetikai kapocs, a béranyák mégis kötődnek a kihordott gyermekhez. Valahogy így érezhetünk mi magyarok a Mercedes B-osztály iránt. Bár nem a mi terveinket alapján készül, mégis minden alkalommal, mint a magyar Mercedes kerül említésre.
Rögtön lelövöm a poént, csak büszkék lehetünk, ha a magyar jelző rajta ragad a típuson. A B-osztály minőségi termék. Az más kérdés, hogy mennyire versenyképes.
Semmi formabontó
A formaterven nem múlik a vásárlói szívek megnyerése. A tipikus dobozforma szűk mozgásterét sikerült kihasználni a tervezőknek. Alacsony hasmagassággal, sportos apróságokkal sikerült kiirtani a batárhangulatot.
A frontrészen a miheztartás végett gigantikus csillag ül, elegánsra vágott LED jelzőfények között, a látvány egésze letisztult, csicsamentes. A Mazda5 óta minden gyártó kényszeresen kezd valamit az oldalnézet hatalmas lemezfelületeivel, a Mercedes is kanyarított ide pár lemezből sajtolt hullámot, szerencsére finom ízléssel. A sok apró trükk ellenére még kisbusz marad a B-osztály, de legalább emészthető formával. Nem röhögünk ki senkit, ha rajong érte, és nincs egy komoly ellenérvünk sem, igazi arany középút.
Nem csak az esztétikát szolgálja a külcsín, a sok szélcsatornában töltött órának köszönhetően a Mercedes alaktényezője (0,26 cw) a kategória legjobbja.
Arisztokratikus kényelem
Belül hengerel a B-osztály. Az előd trambulinon ugorva sem érte el ezt a minőséget. Bőr hátán műbőr, feszesen, pontosan varrva, klasszikus formai megoldások, kitűnő minőségben tálalva. A személyes kedvencem a finoman mozgó szellőzőnyílás. Mintha Angelina Jolie ajkai között ujjunk lenne a jégkrém. Ha egyszer elkezdtük babrálni, sosem hagyjuk abba.
Egyedül a középkonzol tetején trónoló hét colos LCD kijelző tűnik átgondolatlannak. Első pillantásra utólagos kiegészítésnek hat, peckesen áll, nem tűnik el gombnyomásra, mint a négykarikás ellenlábas típusaiban. Ha már elrejteni nem lehet, én a Mercedes helyében összeálltam volna valamelyik almatermesztő elektronikai céggel, és egy hordozható, minden földi jóval felszerelt táblagéppel kenyereztem volna le a nördgenerációt. (Ha akarjuk van Internet, hangvezérléssel. Már így látatlanul használhatatlannak mondanám.)
Hátul nem kell kompromisszumot kötni a kényelem terén, hely minden irányban van bőven, a praktikumot az üléstámlákról előhajtható asztalkák jelentik, cserébe lemondhatunk a könyöktámaszról. A csomagtartóban találjuk az egyetlen ördögi megoldást. A poggyásztér alapesetben 488 liter, de az Easy-Vario-Plus elnevezésű rendszerrel a hátsó üléssort előre tolva már 666 liternyi űr áll rendelkezésre.
A tökéletes motor
Bár nem vezettem más motorvariánst, ki merem jelenteni, a 136 lóerős dízelnél nincs harmonikusabb blokk a B-osztályhoz. Nyers kotyogásából sokkal kevesebb jut az utastérbe, mint az előd esetén, és erős vibráció sem zavarja az utazást. Nem kell a turbó fütyülését várni ahhoz, hogy megjöjjön az ereje, már alapjárattól finoman tol, majd egyenletesen kapjuk meg mind a 300 Nm nyomatékot. Felesleges ezt a teljesítményt tovább hegyezni, az autó karakteréhez ennyi bőven elég.
Így a fogyasztása sem hagyja el az emberi kereteket, főképp városi használat mellett a 6,5 literes átlag kifejezetten jó értéknek számít. Az alacsony érték a széria start-stop rendszernek is köszönhető. Hasznos funkció, hibája, hogy kelletlenül indítja újra a motort, hirtelen rajtolva könnyen lefulladhatunk.
A hatsebességes váltó méltó partnere a motornak. Sportosságnak nyoma sincs, hosszú úton, kényelmes súllyal járó darab, a felhúzással balra lent kapcsolható hátramenet azonban megszokást igényel. Ahogy az elektronikus kézifék is, ami nem hajlandó magától oldani. Hiába visítanak az abroncsok, megvárja az emberi beavatkozást.
Kényelmes, ahogy illik
Végre akad egy igazi, kényelemre hangolt futómű napjaink kínálatában. Jó értelemben lágy, mindegy hogy macskakő, vagy irtózatos kátyú az ellenfél, amennyire lehetséges megkímél minket az efféle traumáktól. Fogalmam sincs milyen sebességnél túrja el az orrát, vagy pattog el az ívről, a volán mögött ülve egy porcikám sem kívánta a feszesebb tempót. Csak a nyugodt, csendes csorgás volt csábító, pedig aki akar, vadulhat, a négy-lengőkaros hátsó futómű, és a fejlett ESP nagy eséllyel megmenti a tűzoltókat egy újabb kiszállástól.
Lassításkor sem zökkenünk ki az arisztokratikus hangulatból, a buci talpú téli bakancs ellenére jól érezhető a fékerő. A rendszer meggyőzően, mégis puhán emészti fel a mozgási energiát, egy nyak sem csípődik be óvatlan pedálmozdulatok miatt. Ha későn lépünk a pedálra egyből nagy lármával rémít az ütközésre figyelmeztető elektronika, néha hétköznapi helyzetekben is, feleslegesen.
Adatlap
Mercedes B-osztály 200 CDI
Motor | 1796 cm3, Dízel, S4 |
Teljesítmény | 109 LE |
Nyomaték | 250 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,9 sec |
Végsebesség | 190 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 4,6 l / 100 km |
Életünk fontos számára
A biztonságunkért felelős rendszerek listája szinte a végtelenig bővíthető, a táblafelismerő rendszertől kezdve a holttérfigyelőig mindent tud a B-osztály. Ha elkerülhetetlen a baleset, az ablakok felhúzásával, az ülés megfelelő pozícióba állításával és az öv megfeszítésével próbál életet menteni az autó.
A B-osztály ugyanazt a számot adja elő mint vetélytársai, csak a farmer-pulóver felöltő helyett szmokingban. A minőségi gúnyának pedig ára van, 6,9 millió alatt nem juthatunk új B-osztályhoz. Ha szigorúan az alapárakat nézzük, a konkurencia sokkal olcsóbb, (Volkswagen Golf Plus 5,2 millió, Ford C-Max Grand 5,3 millió forint). Ám ha a hasonló teljesítményű, azonos felszereltségű modellek esetén már eltűnik az árrés, a kényeztető extrákkal teletömött verziók mind ott toporognak a nyolcmilliós sáv alatt.
Akinek fontos a kifogástalan megjelenés, és eleve egy extrákkal felpumpált kompakt egyterűre vágyik, a B-osztálynál keresve sem talál partiképesebb típust. Ráadásul lehet vele magyarkodni picit.