Eddig Junior néven ismertük az Opel új miniautóját, de az csak kódnév volt, ma a német gyártó elárulta, Adam néven kerül majd kereskedelmi forgalomban. Igazán frappáns módon mutatkozott be a kocsi, Frankfurt utcáin autózva írta le a nevét (lásd a videón).
Az elnevezés a cégalapító Adam Opelre (lásd keretes anyagunkat) utal, aki május 9-én, azaz holnap lenne 175 éves. (Azért az érthetetlen, hogy vajon miért nem holnap jelentették be a nevet – a szerk.)
Egyelőre az autó megismerésére várnunk kell, azt valószínűleg ősszel leplezik le. Az új kisautó 3,7 méteresnek ígérkezik, amivel 15 centivel hosszabb, mint a Volkswagen up!. A kocsi a következő generációs Corsa rövidített padlólemezére épül. Az autót nem olcsó modellnek szánják, piaci pozicionálását a cég vezetői az iPhone-éhoz hasonlóan tervezik megvalósítani.
A modellben új motorgeneráció is bemutatkozik, három- és négyhengeres motorokkal 1,0-1,4 literes hengerűrtartalom között. Az Euro6-os emissziós normákat is teljesítő motorok a jelenlegi hasonló változatokhoz képest 10 százalékkal kevesebbet fogyasztanak majd. Dízelből 1,25 literes hengerűrtartalmút használnak, míg a sportmodellbe 1,6-os turbós benzines kerül. Később villanyautóként is készül majd.
Adam Opel
Százhetvenöt éve, 1837. május 9-én született Adam Opel, akinek nevét ma az egyik legismertebb autómárka viseli. Érdekesség, hogy maga Opel soha nem látott olyan gépkocsit, amely az ő üzemében készült volna, sőt arról sem lehetett fogalma, hogy vállalkozása óriáscéggé fejlődik. Őt ugyanis egészen más jármű nyűgözte le: a kerékpár fejlesztésében és gyártásában szerzett múlhatatlan érdemeket.
Adam Opel a németországi Rüsselheimben egy lakatosmester fiaként látta meg a napvilágot. Az apja műhelyében töltött inasévek után húszévesen európai vándorútra indult, hogy ismereteit gyarapítsa. Tapasztalataiból azt a következtetést szűrte le, hogy az embereknek két dologra lesz mindig szükségük: ételre és ruhára.
Szakmájához a második állt közelebb, így érett megfontolás után úgy döntött, hogy az akkoriban újdonságnak számító varrógépekkel fog foglalkozni. Párizsba ment hát, ahol pékinasként kezdte, de kitartásának köszönhetően idővel egy varrógépgyárban jutott munkához, sőt Georg öccsét is sikerült itt elhelyeznie. Két év alatt kitanulta a gyártás folyamatát, sőt jó néhány újítás terve is megérlelődött benne.
1862-ben visszatért Rüsselheimbe, ahol az atyai műhely már kicsinek bizonyult. Adam egy rokonuktól bérelt istállóban kezdett dolgozni, 1863-tól már öccse társaságában. Fél év után készen is állt az első, saját tervezésű Opel-varrógép, amelynek alkatrészeit is ők készítették. A masina elkészítése azonban könnyebbnek bizonyult, mint eladása: a portékáját szállító Opelt a munkájukat féltő legények megdobálták, így az első néhány megrendelést nem is tudták teljesíteni.
Az üzlet lassan mégis beindult, 1867-ben Opel telkén már kétszintes gyárépület állt, amelyben negyven munkás dolgozott. Opel egy évvel később elvette egy francia gyáros lányát, s a hozományból tovább bővítette az üzemet. Amire szükség is volt: az 1870-es porosz-francia háború kitörése megnövelte a keresletet, a vevők különösen a gyáros feleségéről elnevezett Sophia márkájú szerkezetet keresték. Az Opel gyár 1899-ben adta el a félmilliomodik, 1911-ben pedig az egymilliomodik varrógépet.
Az üzlet virágzott, így Opel új termékeken kezdte törni a fejét. Amikor Párizsban meglátott az utcán egy nagykerekű járművet, a velocipédet (a mai bicikli elődjét), rögvest rendelt egyet Londonból. A darabokban érkezett járművet összerakni még sikerült, de sem Opel, sem öt fia nem tudott rajta úrrá lenni. Opel úgy döntött, eladja a „csonttörő” szerkezetet, s ekkor érte a meglepetés: majdnem kétszer annyit kapott érte, mint amennyibe neki került. Hamarosan elkészült az első Opel-kerékpár is, nem sokkal később piacra dobták a kiskerekű, biztonságosabb és a háromkerekű triciklit is.
Az új közlekedési eszköz elbűvölte a közönséget, így az üzemben hamarosan kerékpárgyártó részleget hoztak létre. Opel fiai maguk is népszerűsítették a gyár termékeit, mindannyian több díjat nyertek kerékpárversenyeken. Az 1920-as években napi 4000 kerékpár készült a gyárban, amelyet a harmincas években adtak el az NSU cégnek – igaz, akkor az Opel már Európa legnagyobb autógyára volt.
Adam Opel maga nem érte meg, hogy az általa alapított gyár autók gyártásával is foglalkozni kezdjen, 1895. szeptember 8-án tífuszban meghalt. Bár lehet, hogy nem is engedte volna a profilváltást: a kocsikat „bűzszekereknek”, milliomosok játékszerének tartotta.
Özvegye és minden új iránt lelkesedő fiai azonban más véleményen voltak. Először 1898-ban próbálkoztak autó gyártásával, de a Fritz Lutzmanntól megvásárolt, már akkor elavult konstrukció csak veszteséget termelt. 1900-ban a párizsi autószalonon egy korszerű modell gyártási jogait, sőt hozzá a cég egyik technikusát is megszerezték.
Az első „igazi” Opel személyautót 1902-ben mutatták be, 1904-ben már saját tervezésű kocsikkal is előrukkoltak. A varrógépgyártást fokozatosan leépítették, s bár kísérleteztek a régi termékvonal megújításával, motorkerékpár gyártásával, végül teljesen a gépkocsik mellett kötelezték el magukat. Az amerikai General Motors 1929-ben megvásárolta a gyárat, de az Opel név és embléma – a körbe zárt villám – a mai napig fennmaradt.
Az Opel egyike a legnagyobb német cégeknek, amelynek több közép- és kelet-európai országban vannak érdekeltségei, a magyarországi üzem húsz éve, 1992-ben nyílt meg Szentgotthárdon. A gazdasági válság és a tulajdonos amerikai GM nehézségei miatt az elmúlt években az Opel is gyengélkedett, sőt a csőd közelébe került. A kilábalás végül drasztikus megtakarításokkal, elbocsátásokkal, ugyanakkor korszerűsítéssel sikerült, így tavaly Szentgotthárdon új motorgyár létesült.
Forrás: MTI
