Egy olcsó kisautónak sok minden megbocsátható. Például az, hogy nem igazán érezzük otthonosan magunkat benne, miután magunkra csukjuk a harmadrészt fémlemez borította ajtót, amiről egyrészt még az igénytelen műanyagot is lespórolták. Barátságtalan anyagok bámulnak ránk az utastérben, rideg és kemény minden – ez azért elég jellemző ebben a kategóriában. Sajnos a modellfrissített Peugeot 107-es tesztautóban még a színek is komorak, pedig a minik között nem ritka, hogy legalább a színekkel játszanak a gyártók.
Különcködik, de minek
Kisebb tároló rekeszt szerencsére bőven találni, az viszont kimondottan nehezen emészthető, hogy nincs egyetlen fedeles, így-úgy a kíváncsi szemek elöl elzárható kesztyűtartó benne. A 107-es utasterében semmit, értsd, ahogy mondom, semmit nem lehet benne hagyni parkolás közben. Egy papír, egy szatyorka, egy pulóver nem maradhat, minden látszik és a kis francia feltörésére inspirálhatja azt, aki ezért sétálgat kapucniban az autók között.
Hála az égnek, a kalaptartó nem esett áldozatául a sóherkedésnek, de tény, sokan ódzkodnak attól, hogy értékeket hagyjanak ez alatt.Bosszantó dolog ez, és nem derítenek jókedvre az egyedi kezelőszervek sem. Ami jól működik típusok százaiban, legyártott autók tízmillióiban akár évtizedek óta, azzal miért kell különcködni? A légkondi kezelői vagy tekerősek, vagy gombokat kell nyomkodni más autókban – a kis Peugeot-ban nem. Itt csálé karocskák vannak szürkésfehér színben, amelyek feltételezhetően nem a pár hetes tesztautó agyonhasználtsága miatt állnak el már most egy picit. Ennél nagyobb probléma, hogy menet közben nehézkesebb a hőmérséklet precíz beállítása, mintha maradtak volna az eszerint ósdinak tartott, ámde bejáratott megoldásnál.
A rádió hangerő-szabályozója dettó, tekerő helyett egy érzéketlen műanyaglapocskát kell nyomkodni, miközben ennél is idegesítőbb, hogy csatornaváltásnál pár másodpercig szinte minden alkalommal a „Wait…” felirat bukkan elő. Várunk, mi csak várunk, mi mást tehetnénk.
Mi az új?
Jövőre nyugdíjba vonul a jelenlegi P107-Citroen C1-Toyota Aygo trió, ezt megelőzően egy egészen parányi frissítésen még átestek. A Peugeot esetében ez átdolgozott orrot jelent új logóval és LED-sorral, belül szabványosított váltókargombbal és picit más műszerfallal. Éppen hogy, de hozzányúltak a motorhoz is, legalábbis erre utal, hogy a károsanyag-kibocsátása 103 helyett 99 g/km lett, a kommunikált átlagfogyasztása pedig 4,5 liter helyett 4,3 liter. Ennyi. A Csehországban gyártott kiskocsikat még 2005-ben ismertük meg, nagyon érik már a folytatás.
Szintén nem hétköznapi megoldás, de inkább csóróság, mint szándékos különcködés, hogy a sofőr ajtajáról hiányzik a jobb első ajtó ablakemelőjének a kapcsolója, ezt sem véletlenül rakják oda autók millióiban. Az már tényleg balesetveszélyes, ha menet közben próbáljuk félig az anyósülésre fekve lehúzni a jobboldali ablakot, de úgy intézte nekünk a Peugeot, hogy másképpen nem lehet.
Feküdni egyébként sem ajánlott az üléseken, habár a hátsó pad egyenes, mint egy franciaágy, nem tart semmit menet közben. Sajnos a fapados első üléseknek sincs érdemi oldaltartásuk, pedig jó lenne a stabilan tartó szék.Frusztrált kiscsávónak mutat
Jó lenne, mert a fentiek ellenére képes boldoggá tenni a mini Peugeot a lendületes városi közlekedésre hajlamos tulajdonosát. Hiszen egy olcsó kisautónak sok minden megbocsátható, talán még az is, hogy a sebváltó egyes fokozatát időnként nehézkes kapcsolni. Meg akár azt is, hogy miután sebességbe raktuk, kimozog oldalra vagy öt centit a váltókar. Ugyanez persze igaz a többi fokozatra is, 2012-ben ennél precízebb szerkezetet vár el a vevő.
Mégis, ez az ötfokozatú váltó az öröm forrása.
Pontosabban az áttételezése, a fokozatok ugyanis kimondottan hosszúak, lehet pörgetni rendesen a háromhengeres, 998 köbcentis blokkot. Egyesben majdnem 60-ig bírja, kettesben 90-ig, hármasban pedig 130-nál még nem adja meg magát, vagy egy tízest menne tovább biztosan. Egy élmény, ekkor már 5000 fölött pörög a kis motorka.
Alacsony fordulaton persze nem igazán van benne élet, 2500 fölött kezd magához térni és innen 5000-ig remek érzés terelgetni a mindössze 830 kilós össztömegével fürge kölyökoroszlánt. Ebben a fordulattartományban megjön a hangja is, jó hallgatni, jó nyomni neki főleg városban, ameddig persze a KRESZ engedi.
Ahogy az lenni szokott, kívülről nézve ez is egészen más. A lámpáknál kilövő, a nagyobb és erősebb autókat állandóan előzgető LED-soros lila kiskocsi szánalmat kelthet, olyan hülyegyerekes benyomást, leginkább frusztrált tulajdonosra utalhat.
Számológép kell a fogyasztáshoz
A hármasban simán 130 fölötti sebességre képes váltó-motor egyben azt is jelenti, hogy az ezres 107-es bizonyára négyesben futja meg a gyár által megadott 157 km/órás végsebességet, nem a legmagasabb fokozatban.
Az ötödiket amúgy sem lehet mindig használni nagy sebességű haladásnál. A hosszabb emelkedőkre lendületből sem tud felkapaszkodni ötödikben, ha még utasaink is vannak, akkor akár háromig is le kell kapcsolni, amit viszont 90-nél is simán elfogad. Szóval bőszen kell váltogatni, amit a korszerűbb kis turbós motorok maguk megoldanak, itt a sofőrnek magának kell. Nincsenek csodák, a 68 lóerő és a 93 Nm nyomaték nem képes lendületből repíteni a 107-est.Na és mennyit fogyaszt a városi hancúrkodás (önmagunkat ismételjük, ameddig a KRESZ engedi), vagy a vidéki nyugisabb közlekedés közben a kocsi? Nos, azt nem tudni, ugyanis a fogyasztásmérőt is kispórolták belőle. Tankoláskor bizony nullázni kell, majd a következő töltés után kiszámolni a megtett kilométer és az elfogyasztott üzemanyag alapján, aztán kijön valami. Egy átlag.
Mi 245 kilométert mentünk vele, felerészben Budapest belvárosában, eközben 14,85 liter fogyasztott. Nem azonos kúton történt a két tankolás, de mindkét alkalommal egy kattanásig ment a pisztoly, ugyanannál a hálózatnál. Ez éppen 6 literes átlag, önmagában nem rossz, de százalékosan elég messze van a 4,3 literes gyári adattól, mint ahogy a kocsi ára is az indokolttól.
Ami megbocsáthatatlan
Egy olcsó kisautónak sok mindent megbocsát az ember, egyet kivéve, ha nem olcsó. Elnéznénk a tengernyi kisebb-nagyobb hibát és hiányosságot, ha ez a tesztautó nem kerülne 3,265 millió forintba. Az alapár 3,06 millióról indul légkondival, erre jön az oldal-, és fejlégzsák 125 ezerért, a párját ritkítóan szép fordulatszámmérő 10 ezerért, plusz a már említett felhasználóbarát hifi 70-ért.
A kategória új etalonjaként az UP 2,9 millióról indul. Alapból légkondival, légzsákokkal, rádióval és fordulatszámmérővel. Friss és penge jármű, amely a különböző összehasonlító tesztek szerint agyonvág mindent ebben a kategóriában.
Ugyanez az autó hamarosan jön Skoda Citigo néven feltételezhetően olyan 100 ezer forinttal olcsóbban, aztán szintén ugyanez az autó megvásárolható lesz majd Seat Mii néven is, valamennyivel még a Skodánál is olcsóbban.
Az öregecske Peugeot 107-nek még ilyen konkurencia mellett is tényleg mindent meg lehetne bocsátani – de csak max. 2,5 millióért.