Beültünk az új Škoda Rapidba

Mladá Boleslav-ban járunk, a Škoda univerzum kellős közepén. Takaros épületek között sétálunk be a gyárkapun, ahol hamarosan megismerkedünk a dizájnerek munkájával, és nem mellékesen megmutatják az új Škoda Rapidot is.

A legtöbb autógyár igyekszik a már meglévő kategóriák közé bepasszírozott újabb és újabb modellekkel az őrületbe kergetni a rendszerezéshez, kategóriákba soroláshoz szokott embereket. Így tesz a Škoda is, két meglévő modellje közé hamarosan új érkezik, a Rapid személyében, miközben a jövőben az Octaviát megpróbálják majd egy kicsit feljebb pozicionálni. Oda, ahová eddig is sokan – tévesen – odagondolták, a középkategóriába.

Sajnos nekünk itt nem szabad fényképezni, még a telefonjainkat is begyűjtötték, mielőtt beléphettünk volna a méretre meglepően kicsinynek látszó design-központba, amely inkább tűnt a látogatóknak berendezett látványteremnek, mint valódi munkahelynek.

Kár, mert nem akkora titok a Rapid formája, a kiszivárogtatott képek mellett egész alakos kémfotón is tisztán látszik, milyen lett az új cseh modell. De még nem tartunk itt, először Jozef Kaban tart alapos ismertetőt, az itt dolgozók munkájáról.

Először megtudjuk, hogy a Škodák jellegzetes megjelenéséért a hűtőrács függőleges osztásai, a Škoda emblémát hangsúlyossá tevő motorháztető, a nagy ködlámpák, illetve a hátsó lámpa C-formája felel. Majd Pár lépésben, erősen elnagyolva megmutatták, hogy a Škodánál miként kezdenek bele egy autó megtervezésébe.

Az alapnak számító négyajtós sziluetten elsőként a tengelytávot növelik meg, majd a tetőt emelik magasabbra, hogy jobb legyen a térérzet, majd a tető ívét kalapálják kupésabb formára, illetve a csomagtartó fedelét alakítják olyanra, hogy hatalmasra, és a hátsó üveggel egyszerre nyíljon. Így könnyebb pakolni. Aztán mindenféle filléres, de ügyes dologgal Simple Clever-esítik a kocsit és már készen is vannak vele. De persze az életben ez ennél kicsit bonyolultabb folyamat.

Először a vázlatok születnek meg – egy irdatlan méretű Wacom-tábla előtt vidáman skiccelgető figurát képzeljenek maguk elé. Amikor számítógépen már kezd összeállni a kép, akkor jön a legérdekesebb rész, az gyurmázás. Spéci agyagból – hatvan fokon puha, kenhető, de szobahőmérsékletre hűlve megkeményedik – sok-sok óra alatt kifaragják az életnagyságú autót.

Késsel faragják, új anyagot tapasztanak rá, majd újból lefaragják, míg kialakul a végleges forma. Az agyagra később fóliát is ragasztanak, így az autó már tényleg majdnem úgy néz ki, mint egy igazi. Pár munkaállással arrébb egy ember ugyanezt a farigcsálós melót végzi, csak ő a belteret készíti.
Kettejük között van a világ egyik legjobban fizetett színező állása, aki egy fekete-fehér, autóbelsőt ábrázoló képet tölt meg színekkel, főállásban. Van bátor jelentkező, aki megpróbál egy elemet kiszínezni, de a rutintalan kéz súlyos esztétikai pusztítást végzett a kijelzőn. Szerencsére a Ctrl+Z megmenti az elfuserált művet. Gyorsan tovább is sétálunk két hölgyhöz, akik úgy festenek, mint a ráérő kismamák a használtruha boltban, bálabontás idején.

Nagy halom textil közepén ücsörögnek, előttük egy rakás Pantone-színskála is hever. Az asztalon pedig színes kárpitanyagok, bőrök, flitteres izék, műanyag teszt-textúrák tucatjai. Ezek a hölgyek felelnek azért, hogy a férfiak által megtervezett műszaki tartalom belseje élhető, kellemes hellyé váljon. Anyagokat válogatnak, egymáshoz passzoló színeket párosítanak, olyan mágikus dolgokat csinálnak, amihez a legtöbb férfi fikarcnyit sem konyít.

Hátuk mögött színminták, alattuk százalékos érték, hogy a teljes termelés hány százalékát tették ki az adott színek. Látszik, hogy a szürke és az ezüst megy, de a fehér is egész jól áll. A dizájner meg azon kesereg, hogy milyen görények az emberek, ugyan tetszik nekik a színes autó, de ha vásárolnak, akkor ezt elfelejtik és maradnak a színtelen daraboknál. Persze ezt később jobb eséllyel tudják majd eladni, mint a nyers fókamáj-metált.

Végül kitessékelnek minket a teremből, hogy felkészülhessenek a kezdetek óta kerülgetett Rapid leleplezésére. Kimegyünk, bejövünk, közben a Rapid titokban felkapcsolta a lámpáit a zöld lepel alatt, majd háromra lerángatják róla a vékonyka textilt, és ott áll előttünk az új Rapid. Hááát, nem lettem szerelmes a vonalaiba.

Kár a névért

Látva az új modellt, többen is úgy éreztük, hogy nagy kár volt a jól csengő Rapid nevet elpuffogtatni erre a nem túl karakteres autóra. Mindannyian jobban örültünk volna, egy sportosabbnak látszó kupénak ezzel a névvel, valami olyasminek, mint amilyen a régi volt. Csak annál azért valamivel sportosabb műszaki tartalommal.

Az új Rapid egy roppant racionális, de nem túl attraktív autónak tűnik. Nincs benne szinte semmi extra, csupán tágas, és praktikus jószág. Kipróbáltuk elöl, hátul, bekukkantottunk a tekintélyes csomagtartóba is. Tágas belseje követi a csehektől megszokott minőséget, minden a helyén, lelkiismeretesen kidolgozással. Ugyan a belső plasztikjai még meztelenek – állítólag prototípust láttunk csak – de jó eséllyel erre jön még valami falikárpit, amitől barátságosabb lesz az utastér.

Ha mindez jó árral is párosul – pletykák szerint a német ára állítólag valahol 12 ezer euró körül lesz – akkor jó eséllyel sikeres modellé válhat a Rapid is. Valahol az Octavia és a Fabia közötti űrben.

Távozáskor kapunk még egy Jozef Kaban által dedikált modellagyag-színűre fényezett kis Škoda Yetit  – amelynek formatervét neki köszönhetjük – és nekikezdünk a hatórás hazaútnak.