Luxusmini 4,5 literes fogyasztással

A Citroën gazdasági jósai avatott módon olvassák az üveggömbben kavargó jövőt. Mikor bemutatták a prémiumhangulattal átitatott DS típuscsalád első tagját, a DS3-at még sokan kételkedtek a sikerben. A tömegmodell mellett párhuzamosan még egy kisautó? Drágábban? Lehet ez sikeres?

A válasz igen, a guruló ékszerdoboz osztatlan sikert aratott az arra fogékony európai közönség előtt. Akárcsak a MINI, vagy a Fiat 500 esetén itt is a stílus, az önkifejezés áll rivaldafényben, a tulajdonos komoly lehetőségeket kap arra, hogy egyedi autóval távozhasson a szalonból.

Ahogy teltek az évek újabb verziók láttak napvilágot, és elérkezett a nap, mikor a lovak közé lehet dobni a gyeplőt. Azok az ötletek, amelyek a költségcsökkentés okán kimaradtak, most lehetőséget kapnak, bukástól már nem kell tartani. Így született meg a finom francia elegancia guruló nagykövete, a DS3 Ultra Prestige.

Sajnos nem én vagyok a célközönség, nincs ötven pár cipőm, se Cosmopolitan előfizetésem. Mégis el kell ismernem, a különleges kiadás beltere gyönyörűre sikerült. A csillogó műanyag helyett bőrbe húzott műszerfal cukorka a szemnek. Az ülések szintén srófolják a luxust, a DS4-ből ismert karórára hajazó „Bracelet” fantázianevű fehér-fekete színátmenettel megbolondított kárpit már túllép a konzervatív ízlés határán. Ha a bőr lenne a fétisem, egész nap ezeket nyalogatnám.

A bőrtúltengésen felül nincs változás az alapmodellhez képest, a DS3 első sora kellemes hely az utazásra, bár nehéz belőni a megfelelő vezetési pozíciót. Hátul már kevésbé rózsás a helyzet, a bunkerszerű, sötét hátsó sor felnőtteknek nem javallott tartózkodási hely.

Kívül szintén hoz pár szembetűnő változást a luxuskivitel, a gyönyörű 17 colos könnyűfém felnik minden ismerős tekintetét megragadták. A fehér tető, fekete fényezés kettőse pedig még a hazatérő szomszéd néni elismerését is kivívta. Finom fűszerezés ez az eltalált formaterven, a DS3 alapjáraton kivívja a tekintetmágnes elnevezést. Tömör, húsos kisautó, ami a múltba révedés helyett új hangulatot teremt. Az Ultra Prestige felszereltség mellé két motor közül választhatunk, a 156 lóerős 1.6 literes benzines, és a 112 lóerős dízel verzió alkotja a palettát. A tesztautóban az utóbbi szolgált. Papíron gyengének tűnik, ha a kertváros lankáin akarunk virítani, de a 270 Nm nyomaték meglepő rugalmassággal ruházza felé, és ez menet közben könnyen szerethető előnnyé válik.

Dízel létére nem hisztizik, ha magasabb fordulatszám tartományba űzzük, hangja nem lesz zavaró, és az ereje sem fogy el. Alul viszont figyelni kell, termetes turbólyuk állja útját a hirtelen manővereknek, 1800-as fordulat alatt nincs értelme előzni, sávot váltani, csak anyázásban lesz részünk, amiért tötyörgünk. Váltani kell tehát, és ebben nem rossz partner a hatsebességes kézi szerkezet. Határozott mozdulatokat igényel, de ha eltaláljuk a stílust,  akkor ad némi pluszt a vezetési élményhez.

Mert meglepő, de beszélhetünk ilyesmiről a takarékos dízelmotor ellenére. A kormányzás abszolút precíz, a rövid orr oda fordul ahova a gondolatunk ívet húz, a futómű pedig szokatlanul kemény, feszessége eléri a MINI Roadster S szintjét, az pedig valahol a gránit és a gyémánt között helyezkedik el a Mohs keménységi skálán.

Vidéki hullámos utakon tehát kényelmetlen, ráz, a nyomvályúkon könnyen zavarba jön. Ez különösebben számomra nem probléma, csak nem értem, miért tudja az autó mindezt? A tervezők gondoltak a férjekre, szeretőkre, fordrászokra, akik majd kölcsönkérik a DS3-at? Mert valljuk be ilyen kocsit, ezzel a felszereltséggel férfi nem vesz, a női vásárlókat pedig hidegen hagyja a kanyarodási képesség.

Ez a két eltérő jó tulajdonság némiképp üti egymást, ha a jó megjelenés, és az általunk mér 4,8-5 literes átlagfogyasztás a lényeg, akkor lehetne némileg puhább a felfüggesztés, kevésbé ideges a kormány, elvégre ez egy Citroen!

A városi kisautóba oltott luxusért 7.369.000 forintot kérnek, ez bő egymillióval combosabb, mint a dízel alapverzió. Én nem értem a felárban foglalt szolgáltatások vonzerejét, de Louis Vuitton táskám se volt soha, tehát efelett ítélkezni nem érzem magam elég képzettnek. Annyi biztos, hogy a konkurencia elég vegyes. Hasonló árban hasonló egyedi megjelenést a MINI ad, a 143 lóerős dízel alapáron alulról éri el a hétmilliót, de s hűvösen puritán Audi A1, már 6.2 milliós árról indul, természetesen extrák nélkül.