Pár hete ülésezett először az a munkacsoport, amelyet Bíró Márk, a közlekedési szabályozás mai állapotának visszásságait – és nyilván az ennek rendezésében rejlő politikai lehetőségeket – először felismerő fideszes parlamenti képviselő hívott életre. Az Országgyűlésben most született meg az első olyan döntés, melyet ennek a bizottságnak a munkája alapozott meg.
Siker
Elvileg immár nem lehet automatikusan közigazgatási bírsággal sújtani a megállási és várakozási tilalom ellen vétőket, vagyis vége lehet annak a gyakorlatnak, hogy a térfigyelő kamerák felvételei alapján boldog-boldogtalan kapta a harmincezres csekket. Akkor is, ha kopasz BMW-sként vészvillogóval a zebrán parkolt keresztben a Körúton, meg akkor is, ha havi százezerből élő kétgyerekes családanyaként egyszer életében belógott a Megállni tilos alá egy centivel. Akkor is, ha taxisként egy sárga csekk formájában azzal szembesült, hogy 30 ezerért rakta ki utasát, egy járókeretes nénit a néptelen utcán, a bemondott címen, ahelyett, hogy – a szabál’ az szabál’ – elvitte volna pár száz méterre arrébb, a parkolóba (megtörtént eset).
A szabálymódosítás szövege pontosan: „(2) A Szabs .tv. 11 . §-a a következő új (4) bekezdéssel egészül ki :
(4) A Kormány a (3) bekezdésben meghatározott rendeletének hatálya a megállás és várakozás szabályainak megsértése szabálysértések esetére nem terjed ki.”
Az indoklás:
„1 és 3. pontokhoz: Jelenleg a megállás és várakozás szabályainak megsértése esetén a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény szerint objektív felelősséggel tartozott a normasértő.
Ez indokolatlanul szigorú szabályozás a szabálysértési törvénybe helyezné vissza a megállás és várakozás szabályainak megsértése eseteit. Ez indokolt azért, mert a járművel történő megállás vagy várakozás tiltott helyen nem jelent a közlekedés biztonságára olyan közvetlen veszélyt, mint például a gyorshajtás.”
Vagyis a tilosban megállók, várakozók ellen nem az automata kamera, hanem inkább a hús-vér rendőr és közterület-felügyelő járhat el, mérlegelhet, ha indokolt, szabálysértési bírságot szabhat ki. Ha a szabályszegő vitatja a büntetés jogosságát, netán valamilyen életszerű rendkívüli eset miatt kényszerült szabálysértésre, megvédheti igazát a hatósággal szemben.
Kudarc
A bizottságban az is felmerült (szerénységem tiltja annak megemlítését, hogy kinek a javaslatára), hogy az enyhítés bevezetésével azért ne teremtsük újra a büntetés alóli kibúvás lehetőségét a legpofátlanabb szabályszegők számára. Mégpedig a menetlevél esetleges bevezetésének kötelezettségével.
Régen ugye az volt a rendszer, hogy ha a rendőr vagy közterület-felügyelő lefényképezte a tilosban parkoló, ám üres kocsit, a rendszám alapján az üzembentartónak ment a levél a büntetésről. Amire rögtön ment a válasz: a gépjárművet közeli hozzátartozóm vezette, akinek személyére nézve nem vagyok köteles vallomást tenni. Tulajdonképpen ennek a patthelyzetnek a feloldására találta ki a BM az objektív felelősség rendszerét, ami jogérvényesítő eszközből elég hamar pénzbeszedő-sarcoló eszközzé is vált az állam kezében.
Viszont ez a patthelyzet szerintem – és a munkacsoport szerint – mégsem patthelyzet. Mi lenne, ha ezt a „neménvezettemhanemközeli…” formalevelet csak egyszer lehetne elküldeni? Javaslatunk szerint aki nem hajlandó kiállni szabálysértése következményei elé, az első ilyen kibúvó után – mondjuk – féléves menetlevél-vezetési kötelezettséget kapna autójára. Ennek számos előnye volna.
Egyrészt a szabálysértésre igen, de a büntetés vállalására nem képes sofőrnek vagy minden lefotózott szabálytalansága után új kocsiba kellene ülne, vagy a menetlevéllel már nem kapna lehetőséget a büntetés elkerülésére.
Másrészt a pénzbüntetés befizetési hajlandóságát is növelhetné, ha félévnyi adminisztrációs kínlódás állna a kidumálással szemben.
Harmadrészt pedig, ha a menetlevél-vezetési kötelezettség egyéb, veszélyesebb szabálysértésekre, mondjuk egy letrafizott autópályás 200-ra is kiterjedne (ismétlem: csak akkor, ha az elkövető nem akarja vállalni a tettét elsőre), értelmet nyerne a pontrendszer, hiszen nem lehetne egyszerű közigbírság-befizetésekkel név nélkül elintézni a szabálytalanságokat. Na ez lenne az igazi objektív felelősség, nem az a felelőtlenségi, csak pénzbehajtásra játszó katyvasz, amit most annak csúfolunk.
Ezt a javaslatot is megszövegezte a képviselőnk, így:
„21/K. (1) Amennyiben a szabálysértésekről szóló törvényben szabályozott megállás és várakozás szabályainak megsértése ügyében indult szabálysértési eljárásban nem állapítható meg a felelős személye, abban az esetben arra a járműre, mellyel a szabálysértést elkövették, a határozat jogerőre emelkedését követő hat hónapig ? a (2 ) bekezdésben meghatározott tartalommal ? menetlevelet kell vezetni.
(2) Menetlevélként olyan okmány használható, amely legalább a következő adatokat
tartalmazza:
a) a tulajdonos vagy az üzembentartó megnevezését, címét ;
b) a jármű rendszámát és a gépjárművezető nevét;
c) a jármű indulásának, megállásának és érkezésének helyét és idejét; tovább a
d) a kilométeróra állásának és a megtett kilométer-teljesítményeknek a feltüntetését .
(3) Az (1) bekezdésben előírt menetlevélként a forgalomban kapható menetlevelek is alkalmazhatóak, amennyiben a (2) bekezdésben előírt tartalmi követelményeknek megfelelnek.”
Ez a javaslat is a parlament elé került, ahol viszont – ki tudja, miért – a Fidesz frakció leszavazta, két képviselő kivételével (egyikük természetesen Bíró Márk). Érdekesség, hogy a Jobbik frakció viszont egyhangúlag megszavazta a szabálytalanságukat elsunnyogók menetleveles szívatását.