Egy neves filmrendező mesélte nekem, hogy lótartóként kinézett magának egy masszív, négyesztendős terepjárót az egyik külvárosi kereskedésben. Az tökéletes lesz a birtokra. Fogta magát a pénzzel a zsebében, szerencséjére még a kocsit sem vitték el az orra elől, ám a vásárlás előtt átugrott a szomszédos autószalonba. Ha már itt van pár méterre.
Két órával később egy francia kisautó sportváltozatának volt a tulajdonosa. A használt terepjáró helyett rábeszélte őt a rafinált kereskedő a leültetett kasztnis vadiúj kiskocsira. Amikor e sztorit mesélte, már évek óta bajlódott a kocsival, minden egyes alkalom problémás volt, amikor a lovaihoz ment a dimbes-dombos terepen. Nos, ezt a kereskedői magatartást hívják misselingnek.
Misselling – Neki jó. De jó-e nekem?
Bármely területen megeshet, hogy egy értékesítő ügyfelei kárára trükközik. Pénzügyi termékek esetén különösen aggasztó a misseling. Az angol fogalom olyan, etikailag megkérdőjelezhető gyakorlatot jelöl a szolgáltató részéről, amelynek keretében egy termék vagy szolgáltatás ajánlásakor, értékesítésekor hiányos, olykor félrevezető tájékoztatást ad ügyfelének. Pl. pozitív jellemzőket emel ki a termékről vagy a szolgáltatásról, amelyek gyakran egyoldalúan, vagy a rövid távú előnyökre (pl. átmeneti akciók, kedvezmények) koncentrálva mutatják be a terméket.
Gyakran előfordul továbbá, hogy a szolgáltató, vagy annak ügynöke (!) nem veszi figyelembe, mire is van szüksége az adott ügyfélnek, és kizárólag a saját szempontjai alapján beszéli rá az ügyfelet az ügyletkötésre. Tipikus eset a közvetítőnek legnagyobb jutalékot hozó biztosítási vagy hiteltermékre befűteni a kevésbé tájékozott vevőt. Védekezni úgy lehet, ha az ügyfél ismeri anyagi helyzetét, alaposan utánajár a termékek sajátosságainak és a versenytársak ajánlatainak. Ezt még a döntés meghozatala előtt kell megtenni, tehát nem utólag, amikor a kézjegye már ott van az előnytelen szerződésen. Az alapos tájékozódással súlyos anyagi veszteségek előzhetők meg.
A „nem azt az autót kapta, nem annyiért és nem úgy” – esetre az egyik ismerősöm is mesélt saját példát. Az alábbi autóvétel óta tucatnyi más járművet vásárolt már, de többé nem verték át, a rutinossághoz azonban kellett ez az eset is.
Történt úgy egy évtizede, hogy a használt német limuzinját egy új japán kiskocsira akarta cserélni úgy, hogy 400 ezer forint készpénzt, és 3 éven át havi 20-20 ezer forintot is fizetett volna a drágább újért.
Jó pár kör és többszöri tárgyalás után olyan szerződést írt alá végül, miszerint 800 ezer forint egyszeri kifizetését követően öt éven át törleszti a hitelt havi 20 ezer forint megfizetésével.
Ezzel kapcsolatban már gyakorlatilag másnap a fejét verte a falba, ám a kocsiját még ekkor sem látta, csak ígéretet kapott, hogy érkezik már a vadiúj autója, úton van, türelem. Már arra kényszerült, hogy egyik rámenős kollégáját magával vigye a szalonba, és miután az némi purparlét csapott, a szalonvezető rámutatott a sarokban ki tudja mióta porosodó járműre. Új kocsi helyett ezt kapta.
Amikor nem egészen új az új autó
Ha szájbarágós és ezerszer hallott a tanács is, akkor is ragaszkodni kell a hitelkonstrukció letárgyalásakor a saját lehetőségeinkhez. Ha új autó az alku tárgya, akkor az újhoz kell ragaszkodni, és nem pedig a szalonból több hónap alatt ki tudja hányszor próbaútra elvitt tesztautóhoz, de volt példa olyan esetekre is, amikor a rátermettebb autóvásárló is pórul járt. Hiszen a ránézésre új autó sem biztos, hogy új.
Nemrég szerkesztőségünk is kapott egy felháborodott levelet, amelyben egy japán márka hazai kereskedése vállalta, hogy 0 km-es egyterűt szállít az ügyfélnek. Ez még stimmelt is, ám a most májusban átadott kocsi forgalmijában a gyártási év 2011 volt.
Mondani sem kell, hogy egy pár év múlva bekövetkező értékesítéskor komoly százezreket jelenthet, hogy 2011-ben, vagy 2012-ben gyártották azt a kocsit, amit 2012 közepén egyébként 0 km-esen vásárolt a gazdája.
Arra is lehet példa, hogy a forgalmiban szereplő gyártási év eltér a valós gyártási dátumtól. Ilyenkor néhány tipikus helyen bárki leellenőrizheti a kinézett járművön a pontos időpontot: a gyártás hete és éve megtalálható sok alkatrészen, például a biztonsági övön, lámpán, a kalaptartó műanyag részén, a hamutartón, a légszűrőházon, az üvegekben, de van olyan autó, ahol még a hátsó ülés is tartalmazza a gyártás idejét.
Javítva, nullkilométeresen
Sajnos hallottunk már olyan rémtörténeteket is, amikor a rejtett dátumokat felkutató vásárló is pórul járt, igaz, csak évekkel a vásárlás után esett le neki, hogy csúnyán átvágták.
Az egyik ilyen eset során a középkategóriás limuzinját háromesztendősen összetörő tulajnál rákérdezett a karosszériás, hogy ugyan mi volt az a korábbi sérülés. Milyen sérülés? Ez az első baleset, újonnan vettem a kocsit ? felelte a meglepett tulaj, amikor kiderült számára, hogy a szalonból már egy javított autót sóztak rá a sérülést elhallgatva.
Megtörtént az az eset is, amikor egy szintén újonnan, értelemszerűen sérülésmentesen vásárolt terepjárót háromévesen a gazdája ugyanabban a szalonban akart némi ráfizetéssel újra cserélni.
Csakhogy számára meglepően csekély összeget kínáltak volna a kocsiért, majd miután meghökkenve rákérdezett a miértre, közölték vele, hogy egy korábban sérült autó ennyit ér a piacon. Csakhogy ő nem karambolozott, a kocsit pedig ? pontosan ugyanaz a szalon ? vadiújan, ebből fakadóan sérülésmentesen adta el neki. Legalábbis akkor ezt mondták.
Szóval, kötelező az alaposság, és az egészséges gyanakvás a vásárlás előtt, a későbbi – pénztárcánkat is alaposan érintő – meglepetések helyett.
Cikkünk a Pénziránytű Alapítvány támogatásával készült.
Hasznos információk a pénzügyekről a www.mindennapipenzugyeink.hu weboldalon.
Pénziránytű a Facebookon: facebook.com/mindennapipenzugyeink.