Ettől a fölöttébb izgalmas formától első pillantásra talán még egy most ébredt jávorszarvas is visszaaludna. Mégsem mondható jellegtelennek a 850-es Volvo, főleg, ha az orrát egy öthengeres turbómotorral tömték meg az északiak. A Göteborg környéki szigetvilág erősen cizellált összevisszasága nem igazán köszön vissza a meglehetősen egyszerű kontúrokon. Itt, kérem szépen, rendszer van, és kész!
Hát ez itt meg micsoda?
Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)
Ívmentes dizájn
Az éppen lakásfelújítás küszöbén álló Jan Wilsgaard-nak jutott a feladat, hogy egy darab vonalzó segítségével alkossa meg a következő nagy Volvo-t. Éjszakába nyúlóan üldögélt az asztalnál, de valahogy sehogy sem jöttek össze úgy az arányok, ahogy kellett volna. „Sebaj, péntek van.” – gondolta, hétvégén kicsit rápihen az agya és hétfőn majd újra elkezdi törni rajta a fejét. Persze, a tudatalattijában ott volt, hogy az asszonnyal el kell menni az Ikeába, tehát relaxálásról szó sem eshet. Nem is sokkal később már azon kellett tanakodnia, hogy hogyan fogja ezt a sok lapraszerelt cuccot betetriszezni a kombi 740-esbe. Mielőtt még ennek nekilátott, egy utolsó pillantást vetett a kartondoboz halomra és felkiáltott: „Ez az!” Hétfőn megszerkesztette az első fronthajtású Volvo formáját, véglegesítés előtt a kerékjáratoknál utólag mégiscsak elkövetett egy körzős merényletet, de így van ez jól. Szépen visszaadja tizennyolcszor kisebben a jellegzetes formát a kis hungarocell zárkában lakó Autoart modell. Az illesztések precízek és párhuzamosak, a fényezés pedig kifogástalan, az ajtók zsanéros mechanizmussal nyílnak, minden olyan, amilyennek lennie kell.
Alig lehetne ennél jobb példát találni a háromdobozos formára. Háttérben a kidolgozottságában éppen olyan remek esztergomi Bazilika
Klasszak a nagy, antracitszínű felnik! A féknyereg és a tárcsa kidolgozása is példás
Tökéletesen illeszkedik az összképbe az orrán lévő krómozott, soklamellás hűtőrács, aminek túl rövidre sikerült átlóján ül a másfél kilométerről felismerhető embléma. Kiválóak az első és a hátsó lámpák is, mindnek van mélysége, a bura alatti rész aprólékosan kidolgozott. Az első irányjelzőkben még kis sárga izzók is vannak. Az első lökhárítóban, a ködlámpák melletti rácsok valódiak, különösen aranyos a jobboldalt található picike sárga vonószem. Az egész autón körbefutó koptatócsíkokkal megegyező antracit színű a hétküllős felni. A mögüle kikandikáló lyuggatott féktárcsák finoman utalnak arra, hogy ez nem csak egy szimpla, fekete négyajtós. Természetesen, a rendszer tudja a kötelező mutatványt, a tárcsa együtt forog a kerékkel, a nyereg pedig marad egy helyben. Kell rá ez a diszkrét hátsó szárny, mint egy csipet só a sütemény tésztájába. Pont ugyanazért, kihozza az ízét. A pótféklámpa is külön elemből van, tökéletesen illeszkedik a szárnyba. Ezt egyébként sem illett volna egy hanyagul odavetett matricával elintézni. Sem ezt, sem a típusjelölést, ha már minden ennyire prímán összetalálkozott. Szerintem remek stílusérzékről árulkodik az is, hogy négyszögesítették a kipufogóvéget. Így illik igazán ehhez az autóhoz!
Páratlan motor
A cirka 2300 köbcentis, öthengeres, 300Nm-es, 240 lóerős motor állítólag 249 km/h végsebességig tudja repíteni az igazi dobozhalmazt. 1:18-as műanyagban ez valószínűleg nem tud ennyit, de a színes kupakok, matricák, tartályok, Varta akksi és a sokat sejtető Turbo felirat kárpótolnak érte.
A gépházfedél szépen megoldott nyitómechanizmusa és aprócska fém kitámasztókarja már-már profi megoldás, jó lenne ezt a közel valóságérzetet megjeleníteni sokkal több más modellen is.
Biztonságos belső
Az otthonosan berendezett, kellemes, barnás színvilágú utastérbe természetesen zsanéros ajtókon keresztül juthatunk be. A B oszlop tövében látható az Side Impact Protect System (SIPS), vagyis az oldalütközés esetén védő merevítés, amely mellé az ajtó tökéletes illeszkedése érdekében egy pici mágneslapot biggyesztettek. Első pillantásra túlságosan egyszerűnek tűntek nekem az ajtópanelek, de
B oszlop tövében látható a SIPS oldalütközés esetén védő merevítés, amely mellé az ajtó tökéletes illeszkedése érdekében egy pici mágneslapot helyeztek
rövid guglizás után meggyőződtem róla, hogy az igazi se sokkal bonyolultabb, de elsiklottak pár részlet felett az Autoart emberei. A „zárt tér” kifejezést szó szerint érthették, mert a kilincs mindenhol hiányzik, hátulról még az ablakemelő kapcsolók is. Szerencsére ezt a kis bakit bőven ellensúlyozza pár igazán egyedi és finom ötlet. Például a plüss szőnyegezésben lévő 850 típusjelzés. Nagyszerű munkát végeztek a vezetőközpontú műszerfallal is, a sok kis gombhoz tartozó feliratok többsége olvasható. Az ülések állítógombján és a bajuszkapcsolókon lévő piktogramok is tisztán értelmezhetőek. Egyedül a feltűnően elnagyolt váltókar kidolgozását tartom kissé méltatlannak a modell többi részéhez. Jól sikerültek az ülések is, ránézésre is kényelmesnek tűnnek, de bizonyára nem olyan jó érzés műanyagra huppanni, mint marhabőrbe húzott szivacsra. Az övek igazán készülhettek volna rendes szövetből, de ez a szebbik fajta gumi sem bántja annyira a szemet. A csomagtartó is plüssözött, alakja szabályos, nyílása egész nagy, így – bár kevésbé bátran, mint a kombit – ezt is meg lehet tömni mindenféle tizennyolcszor kisebb cuccal.
Sammanfattning – jelentése járvorszarvasnyelven: összegzés
Ára néhol belenyal a száz euró feletti sávba, ami átforintosítva még fájdalmasabban hangzik. De biztosra veszem, hogy aki egyszer beruház egy ilyen 850-es Volvo-ba, az nem fogja megbánni. Legfeljebb azt, hogy nem vett belőle egy kombit is. Szerethető, érdekes és nem mindennapi modell. Autoart, tessék még több Volvo-t gyártani!
A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég csak erre a linkre kattintani.
