Zsákutca, vagy reális jövőkép? Hol a mindennapi használat határa az elektromos autóknál? Ehhez hasonló kérdésektől puffadt a fejem, mikor belevágtam spontán, de annál meggondolatlanabb kísérletembe. A Nissan Leaf volánjánál ülve bizalommal tekintettem a hatótávot jelző számra. 164 kilométer, hússzal a hátunk mögött, belvárosi forgalomban. Elégnek kell lennie egy hazaútra Budapestről a messzi Szabolcsba! Szörényi András kolléga mellettem ülve gyorsan fejszámolt, és a kilowattórák, pillanatnyi energiafelhasználás tükrében sejtelemes mosoly mögött adott esélyt az ötletnek. (Hasonló, jobban tervezett, dokumentált tesztünk a Peugeot iOn főszereplésével ITT,).
Elvileg lehetséges
Nekem ennyi elég is volt, fiatalon tele kalandvággyal miért ne vágnék bele? Mégsem Kongóba indultam, bármeddig tart a kaland, Kalasnyikov helyett csak akad némi jó szándék kölcsönáramban testet öltve. Álomszerű célként Tiszaújvárost jelöltem meg, összesen 198 kilométer, ami messze túlmutat a Nissan Leaf ajánlott és maximális hatótávolságánál. Nem csak a kedves olvasó tart most buggyantnak, a szerkesztőség döntő hányada előre kárörvendve fogadta az ötletet. Higgadtan végiggondolva igazuk volt, de a lényegi kérdés a határ elérése, annak megtapasztalása, bárhol is érkezzen el.
Az indulás előtt végignyálaztam a témában fellelhető teszteket, fórum bejegyzéseket. Észak-Amerikában komoly Leaf közösség működik, akik szinte csak környezetvédelmi, ideológiai megfontolásból dacolnak a hozzánk képest még mindig olcsó fosszilis üzemanyagok csábításával. Nyilvánvalóan őket sem hagyja hidegen a hatótáv, a rekordereknek külön klubja van. A 200 kilométer felettiek igazi szűk társaság, eddig összesen három tulajdonosnak sikerült áttörnie ezt a határt.
Tesla reinkarnációi
Az abszolút csúcstartó a LEAFfan nicknév mögött megbújó csodatevő. Eddig három kétszáz kilométer felett futást jegyez, ebből a leghosszabb 243 kilométer volt, ideális forgalom, és hőmérséklet mellett (körülbelül 20 Celsius). Hihetetlen hatékonysággal használta fel az akkumulátorban tárolt 24 kilowattórányi energiát, vagy csak egy rohadt magas hegy tetején lakik.
A megtehető kilométerek számát a Edmunds.com magazin tesztelte eddig a legpontosabb módon. Zárt pályán, egyenletes sebességgel (60 km/óra) rótták a köröket, kikapcsolt klímaberendezéssel, egészen az utolsó felhasználtató elektronig. A töltésre felszólító figyelmeztetések hada végül 212 kilométernél halt el, ennyit megtéve állt meg a Leaf. Ezt elérve csak a tréler marad a legközelebbi töltési lehetőségig.
Több ez mint reménysugár, inkább elérendő cél, igazi kihívás, igazi túláradó naiv optimizmus! Ez utóbbit próbáltam tompítani a lehetséges nehézséges összeszedésével. A mérleg serpenyőjébe az esti erős forgalom, az akkumulátorokat negatívan befolyásoló hűvös időjárás, a Mátra és a Bükkalja kerül. Nem akartam laboratóriumi kísérletet, a cél életszerű helyzet elérése volt, igazi téttel. Vagy hazajutok egyben, vagy áramra vadászva töltöm az estét. Minden felesleges fogyasztó, minden felesleges fékezés, feleslegesen megtett kilométer ellenem dolgozott.
Reményhal
A gyorsító pedált lágyító, visszafogott haladást ösztökélő ECO módba pöckölt váltógombbal, 175 kilométernyi kalkulált hatótávval hagytam el Budapestet a hármas főúton. Az első nyolcvan kilométer gond nélkül telt. Körülbelül ez a határ, amit a Nissan szakemberei átlagos hatótávként értékelnek, körülményektől függetlenül, tehát bekapcsolt fűtés, téli hideg, zaklatott forgalom mellett gurulhatunk ennyit. Innen jön a trükkösebb része, az igazi elektronspóroló játék. A hármas főúton haladva Gyöngyös után adtam fel a célba érés halvány lehetőségét.
Este hat körül járt, besötétedett, a hőmérséklet rohamléptekben csökkent, ez pedig láthatóan faragott a hatótávból. Ami addig benne volt a középkonzol érintőképernyőjén megjelenő, elérhető távolságot jelentő körben, az messze az álomzónába került. Egyfelől ez volt a cél, megtapasztalni az érzést, amit egy balga mód, töltőpont nélküli vidékre hajtó villanyautós érezhet. Tudjuk, hogy utunk hosszúra nyúlik, a kötelezően beiktatott töltés legalább két-három órával nyújtja a menetidőt. Feltéve, ha valaki megszán egy 220 Voltos aljzattal.
Hűvös, hangtalan, igazi autó
Küzdelem kezdődött minden megtehető kilométerért. Baljós, aláfestő szimfonikus dallamok nélkül, mivel a rádiót se kapcsoltam be a takarékosság véget. Se a fűtést. Így hidegben, csendben és lassan kellett rájönnöm, a Nissan Leaf milyen kellemes társ, ha nem a határait feszegetjük. Hozza az elektromos autók elvárt előnyeit, csendes, sehol egy rezgés, azonnal éledő 280 Nm nyomatékával élénken gyorsít, nincs közvetlen a környezetet terhelő kipufogógáz. Mindezek mellett igazi, jól felszerelt kompakt autó.
Elektromos ablak és külső tükrök, zenelejátszás USB-ajzatról, nagyméretű érintéssel vezérelhető LCD képernyő, a kényelmet tekintve nem kell kompromisszumot kötnünk. Néhol túlzásba is vitték a japánok, az ajtókra húzott plüsskárpit koszbarát matéria, minden szutykot mágneskénz vonz, takarítani viszont annál bajosabb.
330 liternyi helyen a csomagok sem szűkölködnek, de a cementes zsákot nem éri meg bent felejteni, a 250 kilogrammos akkucsomag elég ballasztot jelent feleslegesen cipelt cuccok nélkül is.
HAL 2001
Lassan csordogálva a CARwings fedélzeti rendszert böngésztem. A program feladata, hogy megmentse a világot a pusztulástól, minket a minél takarékosabb közlekedésre sarkallva. A digitális műszerfalon megjelenő, optimális vezetés során szerzett, növesztett fákat a rendszer gyűjti, naplózza. Egyfajta online eredménytáblát állít össze: kapcsolatot teremt a környék, illetve a világ útjain közlekedő, azonos típusú autókkal, és takarékossági küzdelemre hívja a vezetőket. Aki elég spórolósan vezet, bronz, ezüst vagy aranyérmet, sőt, platina kupát is nyerhet a spórolók bajnokságán.
A kagyló segít
Ahogy negyven kilométer alá csökkent a megtehető táv az autó már töltőpont keresésre szólít fel. Épp idejében, de nem hallgatok rá, haladok tovább, Mezőkövesd felé. Minden pillanatban a térképet, a bejárható hatótávot böngészem, de ez az információ legalább annyira pontatlan, mint a kormány gazdasági előrejelzése. Neki akkor is 180 kilométerre van Budapest, mikor az a valóságban, és a saját navigációs rendszere szerint is kétszáz, tehát éles helyzetben mit sem ér a tanácsa. Az összes létező figyelmeztetés frusztrálva töltésre késztet, ilyen messzire, ezeknek ellent mondta tényleg csak vakmerő barmok folytatják az utazást. Mikor három villogó csík jelenik meg a hatótáv helyén megadom magam én is (ezután még körülbelül 15 kilométer megtehető), és egy barátságos Shell kút személyzetének hála konnektorvégre kapom a Nissant.
A teljes töltésig hat óra harminc perc, 16 Amperral csordogálva ez kevesebb nem lesz, marad tehát a kávé és a polcról leemelt Autómagazin. A kútra betérők fotóznak, jönnek, kérdeznek, érdeklődve bólogatnak, mozgó reklám vagyok, száz százalékig elektromos. A kút szerencsére éjjelnappali, így szemem alatt a karikák, az akkumulátorban az energia gyűlik, de két óra elég, a hálózatról lecsatlakozva végre elérem Tiszaújvárost, az álomszerű úti célt.
Az alapot adó kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ma a villanyautózás még ellentmondásos, szinte hitkérdés. Sokan csak a környezetszennyezés áthelyezéseként jellemzik, de akit ez zavar, közben vígan élvezve a kényelmes, olaj alapú közlekedés áldásait. Viszont nem lehet vitatkozni a ténnyel, ha a tipikus Budapestre ingázó életvitelről van szó, a Leaf tökéletes eszköz a feladatra. A szegmens fejlődése lassan halad, viszont az első belső égésű motorral pöfögő szörnyű szekerek sem váltottak ki osztatlan elismerést, sőt. Engem meggyőzött, a bűvkörébe vonzott a delejre gerjedő hitgyüli, a keleti országrészben két újabb szabadon használható töltőpontot adtak át (Felsőtárkány és Miskolc) tehát lassan reális jövőképpé fejlődik az egyéni elektromos közlekedés. Mi bízunk benne.