X5 M – 555 lóerő és 23 mázsa

„Komplett idióta, aki nagy fogyasztású sportterepjárót használ a városban, és azzal hordja a gyerekét az oviba” – valami ilyesmit mondott pár éve Ken Livingstone, London akkori polgármestere, amire párizsi kollégája úgy kontrázott, hogy ezek halálgépek. A francia főváros közgyűlése, a Police Nationale vezetése, és a kormány azon agyalt a SUV-ok trendivé válásának, és elterjedésének éveiben, hogy miként lehetne a városok levegőjének tönkretevőit kiszorítani a búbánatos fenébe.

Nos, néhány napig egy ilyen „halálgéppel” közlekedtem Budapesten és vidéken, amit azzal vettem át, hogy ha „lendületesen tolod neki a városban, akkor 35-40 litert is megeszik”. Ugye vették? 35-40 litert! – ami több mint fél kiló szén-dioxid minden egyes kilométeren a légkörbe. Ez bizony már olyan mértékű környezetterhelés, ami minden felelősségteljesen gondolkodó emberben lelkiismeret-furdalást kell, hogy okozzon. Legalább egy kicsit.

Kezdeti fenntartásaimat a kocsi használatával szemben csak növelte a külföldi rendszám. Ha ma nálunk egy ilyen autó idegen azonosítóval közlekedik, nem kevés előítélet kapcsolódhat a magyar sofőréhez.

GYEREKGYILKOS + ADÓCSALÓ – ezekkel a képzeletbeli feliratokkal az oldalán kezdtem használni a kocsit a belvárosban. Szégyellni persze nem szégyelltem magam. Szégyellje az, aki tényleg arra vesz ilyet magának, hogy oviba hordja vele a gyermekét. Ez egy Salzburgból érkezett munkaeszköz, az én dolgom pedig az, hogy megnézzem, mit tud normál, hétköznapi használat során ez a ma már több éves, érett típus.

Azt már évekkel ezelőtt egy külföldi bemutatón megtapasztaltam, hogy milyen, amikor az 555 lóerős sportterepjárónak 140-nél gázt adok, és az automata váltó hatodikból harmadikba ugrik, majd 6750-ig forgatja a dupla turbóval támogatott 4400-as blokkot, amíg 180 körül négyesbe nem vált. Ekkor pillanatra leugrik a fordulatszám, majd ismét felhorkan a V8-as, és kezdődik minden elölről. Hogy a 250-es leszabályozásig, vagy 275-ig (M Drivers Package) tolják a hajtott kerekek az üresen 2305 kilós szörnyet, az már a konkrét jármű tulajdonosának igényeitől függ.

Amúgy ekkora sebességnél rendkívül furcsa az X5 M-et irányítani. Magasan ülve a brutális tömegű, hatalmas és agyonszigetelt szabadidő-autóban alig-alig lehet érzékelni a sebességet. A 4,7 másodperces százas sprintje nyilvánvalóan ülésbe süppesztő, de az élmény meg sem közelíti a könnyű építésű, zajos, a stopper szerint hasonló tempóban gyorsuló, de sokkal alacsonyabb súlypontú, virgoncabb és akár sokkal gyengébb járművekét. Hirtelen nem is tudok mondani olyan autót az általam valaha vezetett nagy teljesítményű kocsik közül, amely ennyire sterilen elzárná a sofőrt attól az élménytől, amit ekkora nyomaték és teljesítmény nyújt. Pontosabban nyújthatna.

Lenyűgöző ereje ellenére így az X5 M igazán szemléletes példája önmaga feleslegességének. Hiszen versenypályán élvezhetetlen, a hétköznapi használat során pedig értelmetlenül túlzó.

Értelmetlen és bizonyos szituációkban használhatatlan is a mindennapi átlagos közlekedésben az X5 M. Például nem vihettem el a kedvenc autómosómba, mert a hátul 315-ös gumik nem férnek be a céghálózat mosóiban működő rendszer sínjébe. De nem egyszerű vele a parkolás a szűkös mélygarázsokban sem, pláne hétvégén, amikor az úrvezetők kevésbé párhuzamosan teszik la kocsikat. Sebaj, a nagyáruház nyílt parkolójában elfér, csak hát ezzel az autóval azt is meg kell gondolja az ember, hogy a Budapest belvárosában lévő otthonából megéri-e egyáltalán kiautózni a 7-8 kilométerre lévő olcsóbb hipermarketbe.

Hiszen a 15 kilométeres oda-vissza úton 25 literes városi átlaggal számolva (hiszen nem rohanunk, tojást hozunk) elégetünk 3,75 litert a drágább, 98-as benzinből, ami az elmúlt hetek jelentős árcsökkenése után is közel 1500 forint költség. Végig kell gondolni, egy közepes vásárlásnál lehet, hogy érdemesebb a valamivel drágább sarki boltban megvenni ugyanazt. Időt is spórol az ember, a környezetet sem szennyezi.

Városi átlagfogyasztásra a gyár 19,3 literes átlagot ad. Ilyen számot is elég ritkán látunk, nem igaz? Általában nem örülök ekkora átlagnak, de az X5 M-nél, ki kell mondani, boldoggá tett volna, ám még ezt a durva adatot is felülmúlta a valóság. Kivezető utakon, ahol lámpamentesen lehet menni hétvégi csekély forgalom mellett, lekúszott olyan 18 literig az átlag, de tényleg ez volt az alja. Dugóban viszont, vagy tempós városi közlekedésnél tényleg 30-40 liter között mozog a fogyasztása a jobb lábunktól és a torlódástól függően. Normálisan közlekedve 25 literes átlaggal azért el lehet járni vele városban.

Országúti átlagra 10,6 litert ad meg a gyár, ami szintén kamu, ezt még akkor sem tudja, ha áthozzuk a 620 literes csomagtartóból a tojásokat az utastérbe, és szépen bepakoljuk a gázpedál alá. Inkább 15-16 liter a települések között a KRESZ szerint haladva a valóság, és akkor nem fitogtattuk az autó fölényes, mindenkit félrehúzódásra késztető erejét, jóformán még csak nem is előzgettünk.

Ha megnézzük az X5 M fogyasztásánál a két szélső pontot, akkor brutális különbséget látunk. 90-es, tempomatos haladásnál ugyanis (1600-at forog ekkor a motor) épphogy, de képes volt 10 literrel beérni, a városi adatok után ezt azért nem gondoltam volna. Azt már beszámolókból tudom, hogy 250-es folyamatos haladásnál 60 litert eszik, amivel egyik kúttól a másikig éppen el is lehet vele száguldani az autópályán.

Összességében 21 liter lett nálam a vegyes átlag, szemben a gyárilag publikált 13,9 literrel. Kisebb kocsiknál 1-3 litert hazudnak a márkák, itt 6-8 literrel áll a hivatalos adat fölött a valóság. A majd’ 14 literhez megadott 325 grammnyi szén-dioxid/kilométerből a fenti számokat használva tessék kiszámolni, hogy ha valaki egy ilyennel hordja oviba a gyerekét, akkor az mennyire környezetszennyező, ahogyan azt az időnként ripacskodó, a londoniak által azóta elzavart Livingstone vizionálta.

Ez persze messze van a hazai rögvalóságtól, sajnos, és szerencsére. Sajnos, mert a szerény élmény ellenére mégiscsak klassz lenne, ha minél több magyar átlagautós átélhetné azt a nagyvonalú teljesítményleadást, amire az X5 M képes. És szerencsére, mert ha sok ilyen jutna óvatlan kezek közé, a most gyenge autókkal kakaskodó egynémely frusztrált ember lerombolná a fél országot.

Ha pusztán a mérnöki teljesítmény nézem, akkor ez egy zseniális termék, a technika elképesztő lendülettel repíti a 23 mázsát 250-ig, hódolat érte a tudásnak. Ha viszont azt, hogy bármelyik magyar településen ilyen járművek tömegéből egyszerre négy csövön át ömöljön nagy mennyiségben a méreg a levegőbe, akkor kösz, nem.

Aki mindenáron egy X5-ben érzi embernek magát, az vegyen dízelt, az se lassú, aki viszont a gép irányításának puszta élményére vágyik, felejtse el ezt a méretet. Ősigazság: ne lóerőben gondolkozzon.