Úgy néz ki, beindult a marketing-gépezet a bajor prémium-márka fedélzetén. Elővették a már régóta sötét zugokban őrizgetett, egyes autótörténeti korok technikai színvonalát remekül tükröző e-autójukat, hogy megteremtsék az új i3 presztízsének alapjait. A selymesen járó, de nem éppen környezetbarát V12-es modelltörténete után tekintsük át az elektromos múltat is.
BMW 1602 Electric (1972)
Az 1969-ben kezdődött fejlesztéseknek köszönhetően a hazai, 1972-es müncheni olimpián már két prototípus is gazdagította a flottát. A Bosch által fejlesztett 43 lóerős villanymotor energiaforrását 12 darab, 12 voltos hagyományos ólom-savas Varta akkumulátor biztosította. A motortérben raklapon rögzített áramforrás súlya 350 kg volt, ami nagyban rontotta a vezethetőséget. Az első villanymotorjuk már generátorként is funkcionált, a 30 kilométeres hatótáv tükrében ugyan nem túl eredményesen. 1975-ben már csak 10 darab akkumulátorral és csekélyebb fogyasztású motorral próbálkoztak. Ez volt az első modell, melyben már regeneratív fékrendszert és akár otthoni hálózatra is köthető töltőberendezést alkalmaztak. A teljes feltöltés 14 órát vett igénybe. BMW 325iX (1987-1990)
Hat évvel később, már 1981-ben megszületett a nagyobb hatótávú elektromos autó kifejlesztésének gondolata. Mivel a fő problémát a hamar lemerülő ólom-savas akkumulátorok jelentették, 1987-re fejlesztette ki az ABB (Asea Brown Boveri) a gondozásmentes, nátrium-kén akkumulátorokat, melyek a tervek szerint háromszor nagyobb energiakapacitással rendelkeztek a hagyományos akkukhoz képest. Nyolc darab 325 iX esett áldozatául az átalakításnak, és a hagyományokat meghazudtoló módon ezek a típusok elsőkerék-hajtásúak voltak. Az E30-as elektromos változatainak zömét a posta és az állami hatóságok kapták meg tartóstesztre.
BMW E1 és E2 (1991-1993)
Az új nátrium-kén akkumulátorok ígéretesnek bizonyultak, így folytatódott a kutatás. A BMW viszont ahelyett, hogy a meglévő modelleket építette volna át, most először teljesen az alapoktól kezdte a munkát. Könnyű, áramvonalas elektromos autó kifejlesztése volt a cél. Tíz hónappal később már el is készült a BMW E1 kódjelű koncepció, amit 1991-ben, a Frankfurti Autószalonon prezentáltak a nagyérdeműnek. A tervezéskor a súlycsökkentés volt a projekt egyik legfontosabb alappillére, így karosszéria rétegelt alumíniumból, a csomagtér és motorháztető kivételével a többi burkolat újrahasznosított műanyagból készült. A jobb súlyelosztás érdekében már a hátsó ülések alá helyezték az akkumulátorokat és a saját fejlesztésű villanymotor a sebességváltóval együtt a hátsó tengelyre került. A töltési idő 6 órára csökkent, a hatótáv pedig a körülményekhez képest hihetetlen 160 kilométerre nőt. 1993-ban már megbízhatóbb, melegedésre nem hajlamos „ZEBRA” nátrium-nikkelklorid akkumulátorokkal felvértezett modellel jelentkeztek, ami – a gyáriak szerint – nagyobb teljesítménnyel, és hatótávval büszkélkedhetett.
BMW 325 Electric (1992-1997)
Az E2 után azonban visszatértek a gyártásban lévő autók átalakításához. 1992-ben az E36-os sorozat kölcsönözte testét 25 darab kísérleti járműnek. Ezek közül nyolc a német Fejlesztési Minisztérium támogatását is élvező nyilvános teszteken vett részt, míg 6 darab a kormány flottáját gazdagította. A 60 lóerős villanymotort tápláló akkumulátorokat 40 perc alatt 75 százalékra lehetett feltölteni.
MINI E (2008)
Kis szünet után, a BMW tulajdonában lévő MINI elektromos változata, a MINI E 2008-ra készült el. Összesen 600 darab példány került magán és céges kézbe az Egyesült Államokban és Európában. A 200 lóerős aszinkron villanymotort 35 kWh-s lítium-ion akkumulátor táplálja. A gyári adatok szerint akár 250 kilométert is képes megtenni egyetlen feltöltéssel és 8,5 másodperc alatt éri el a 100 km/órát. A MINI által tárolt információkat használták fel később i3 fejlesztése során.
BMW ActiveE (2010)
Egy évvel a MINI E tesztflottájának debütálása után mutatta be a BMW a Concept ActiveE prototípusát. Az 1-es sorozat kupéjából több mint 1000 darab, a MINI E-hez hasonló mozgó információgyűjtő készült. A 167 lóerős, 250 newtonméteres villanymotor a folyadékhűtéses lítium-ion akkumulátorokkal 160 km-es hatótávot garantál. A lényegében az i3 alkatrészeit tesztelő 1-es kupék akkumulátorait már úgy helyezték el, hogy nem von el értékes helyet az utastérből sem. Ez az első kompromisszum-mentes BMW villanyautó.
Nos, a sorból már csak az i3 hiányzik. Kíváncsian várjuk, milyen szerepet kap a BMW modelltörténetében.
Forrás: carscoop.blogspot.com
