Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a modern karosszéria-tervezés, a high-tech alapanyagok és az egyre erősödő társadalmi paranoia hatására az autók egyre biztonságosabbak lesznek. Különösen igaznak látszik ez a méregdrága, speciális anyagokból gyártott szupersportkocsik esetében, egyre-másra hallani háromszázzal-ment-a-fának-de-túlélte jellegű beszámolókat.
Arra, hogy az autók kora és a biztonság színvonala nem feltétlenül áll egyenes arányban egymással – sőt, hogy a karosszéria sérülései nem feltétlenül tükrözik a bent ülők egészségi állapotát, az alábbi két Ferrari története szolgál szomorú példával. Az első képen egy F430-as (2004-2009) látható, amelynek a leszakadt tetőkerettől eltekintve látszólag semmi baja, a másikon viszont egy darabokra tépett Ferrari 348 (1989-1995) szerepel.
És mégis: az 1995-ös autóból, amely észveszejtő tempóval rohant bele egy fába, sértetlenül szállt ki a sofőr, míg tíz évvel később fejlesztett rokonában életét veszítette az utas. Az elhunyt a sofőrrel együtt életében először ült az autóban: egy középkorú férfi vitte el édesapját egy körre frissen vásárolt Ferrariján, megcsúsztak és bezuhantak egy árokba.
Mindkét eset Párizs közelében történt, de a jelek szerint az egész országban nemzeti sport a Ferrarik pusztítása. Erre enged legalábbis következtetni az a kép, amelyet egy Bordeaux-i autószerelő műhely udvarán kattintott el a drága roncsautókkal foglalkozó Wrecked Exotics weboldal egy szemfüles olvasója.
A girbe-gurba fémdarabokat egy 360 Modenaként (1999-2005) azonosította. Az autó a műhely tulajáé, de hogy ilyen formában került hozzá, és egyszer majd autó lesz belőle, vagy ő maga bánt el ilyen cudarul szegény középmotoros kupéval, nem tudni. Mivel azonban a kép beküldője szerint az autó valaha azúrkék volt, az utóbbi tűnik valószínűnek, ez esetben gratulálunk a derék autószerelőnek az újjászületéshez.
Forrás: WreckedExotics.com
