Amiből díszmajom a BMW X3

Lehet rá vágyni, sőt, a fenébe: vágyom is rá, de ha racionális érvekkel akarnám megindokolni, minek és kinek kellene pont egy Freelander 2, pláne ennyiért, nagy bajban lennék. Ezt a kis összefoglaló táblázatot sem volt egyszerű összeütni:

Röviden – Land Rover Freelander 2 SD4 SE aut.
Mi ez?	Terepjárásra fokozottan alkalmas SUV, prémium szolgáltatásokkal és árazással
Mit tud?	Kényelmesen leküzdeni rossz utakat, és elegánsan megjelenni, ha kell
Mibe kerül?	A tesztautó extrákkal bőven megvan 14 millió
Kinek jó?	Aki tényleg terepezni akar néha a SUV-jával, és nem akar BMW-t, Audit, Mercit

Nagy dilemma ez a kis Land Rover az egyszeri autós újságíró számára. Egyrészt érdekes, különleges, semmihez nem hasonlítható kocsi, ami annyira kilóg a kategóriájából, hogy már-már ő maga egy külön kategória. Másfelől viszont nagyon érződik rajta, hogy egy 2006-os modell tessék-lássék fészliftje csupán. Egy valóban friss kocsiból, friss dízelmotor mögül, friss váltó fölül beülve a Freelander kormánya mögé – mintha időutazást tennénk.

És most jöjjenek a részletek; boncoljuk fel együtt ezt a kékvérű sárdagasztó furcsaságot!

Külső – modern is, Land Rover is, brit is

A Land Rover megcsinálta a kötelező feladatokat: szép új felnit, LED-es menetjelző világítást épített a Freelanderbe, és kicsit agresszívebbre faragta a 2006-os modell bambán jóindulatú arcát. Az eredmény egy fantasztikusan látványos autó, amit még az is észrevesz, akinek különben egyre megy, hogy Swift vagy Corvette jön szembe. Az új Freelander forgatja a fejeket rendesen.

Már csak hab a tortán, hogy ez az attraktív, fehérben különösen megragadó kocsi összetéveszthetetlen Land Rover is. Mintha egy Range-et néznénk kicsiben: meredek szélvédő, vékony tetőoszlopok, sötét, szinte láthatatlan B- és D-oszlop, magas oldalablakok, hatalmas kilincsek, összetéveszthetetlenül LR-es hátsó lámpák, kopoltyú az első kerék mögött, és sok-sok ovális, zöld embléma.

Úgy funkcionális, hogy közben elegáns, úgy arisztokratikus, hogy közben barátságos, úgy modern, hogy közben klasszikus. Mint a brit államberendezkedés, négy keréken.

Belső – mindene megvan, ami ma kell, mégis érződik rajta a kor

A Freelander 2 még akkor készült, amikor a Ford (egyben Volvo) uralta a brit márkát. (Ha valaki nem tudná: 2008 óta az indiai Tata kezében van a cég, de a fejlesztés, a gyártás az Egyesült Királyságban maradt.) Az előző Freelander pedig még a BMW-tulajdonlás idején, ’97-ben keletkezett.

Talán a cég hányatott sorsának tudható be az a picit diffúz hangulat, ami a Freelander belterét jellemzi. Gombok itt, gombok ott, teljesen szokatlan helyen az ablakemelők gombcsoportja, menügombok a kormányon is, a bajuszkapcsoló végén is, érintőképernyő, alatta komplett audio- és klímakonzollal. Hatalmas kormányagy, icipici műszercsoporttal; a defenderes, traktorműszer-szerűen igénytelen órák között színes másod-monitor, amely a navigáció utasításait is képes megjeleníteni.

Az egész olyan kusza. De nem rossz. Mintha egy skót kastélyt szállodává alakítottak volna, és a modernizáció jegyében megjelentek volna a radiátorok és bidék az évszázados kőfalak között. Érezni, hogy nem eleve ilyennek épült, de nappal nem hiányoljuk a fotocellás üvegajtót a rácsos kapu helyéről, este pedig, ha lehűlt a levegő, eszünk ágában sincs fanyalogni az anakronisztikus központi fűtés miatt.

A helykínálat megfelelő, a tesztautó kéttónusú bőrülése (jó félmillió forint) pedig nagyon feldobja a hangulatot. A csomagtartó minden katalógus szerint 755 literes, ami nagyon gyanús, pláne ha mellétesszük a Q5-ös Audi 540 literes értékét. Erős a gyanúm, hogy beleszámolták a teljes értékű pótkerék által elfoglalt irdatlan helyet is.

Ja, és el ne felejtsem: minden Land Rover tesztben illik megemlíteni, hogy a gombok és kilincsek azért ilyen böszme nagyok, hogy kesztyűben is könnyedén lehessen őket kezelni. Mert ez egy terepjáró. Ez egy terepjáró?

Ez majdnem egy terepjáró

A hardcore offroadosok szerint nyilván nem terepjáró, aminek nincs alváza, két merev tengelye, felezője, mechanikus differenciálzárja. A Freelandernek semmi ilyenje nincs, futóműve elöl-hátul független, az automata váltóban sincs felező.

Viszont van neki 21 centis hasmagassága, elöl 31, hátul 34 fokos terepszöge, 23 fokos rámpaszöge és félméteres gázlómélysége. Ugyanezek az értékek a BMW X3-nál: 20,5 centi, 26, 23, 19 fok és szintén fél méter.

A Land Rover futóművét mintha kimondottan terepre hangolták volna. Gidres-gödrös földutakon is nagy tempóval porolhatunk, a hungarikum-számba menő hazai kátyúkat pedig még a /55-ös, 19 colos gumikon is puhán reaqálja le. Ez a 400 ezer forint felárért kapható extra volt a tesztautó legfeleslegesebb része: a széles, alacsony profilú gumik terepen hátrányt jelentenek, aszfalton viszont ezektől se lett stabil a Freelander.

Az elektronikusan vezérelt, negyedik generációs Haldex-kuplungos összkerékhajtásnak van ugyan pár programja (a Land Rover Terrain Response-nak nevezett rendszerében választhatunk aszfalt, sár vagy hó, homok, illetve bakhátas út között), és lejtmenet-vezérlés is van a kocsiban, de technikailag a Freelander egy modern SUV csupán. De csodálatos, hogy mennyire nem annak érződik, látszik.

Aszfalton ideges és tétova, mint a hídra vezetett ló

X3 2.0 dízel, automata, 184 lóerővel: 210 km/h végsebesség, 8,5 másodperces 0-100. A Freelander 188 lóval: 181 km/h, 11,2 másodperc. A számszerű különbségek nem csak a katalógusban, a hétköznapi utcai, országúti vezetésben is megmutatkoznak.

A Freelander csendes, doboz formája dacára nem erős benne a szélzaj nagy tempónál sem. 130-nál 2100 körül forog a motor, tehát a tartós autópályázás sem fárasztó neki sem, benne sem. Viszont sosem lehet megszokni, hogy a kormány az első 10-20 fokos tartományban iszonyat hirtelen rántja arrébb a kocsit. A hosszú rugóutakon meg-megbillenő nehéz kasztni állandóan a frászt hozza a sofőrre is, az utasokra is.

Az üresen 18 mázsás, ráadásul magas test a fékezéseknél is azt érezteti, hogy később fog megállni, mint a sorban a többiek előttünk. Pedig nem, csak úgy tűnik.

A Land Rover szilárd úton mutatott viselkedése szánalmas bukdácsolásnak tűnik az előző bekezdésben leszólt X3-ból, de igazából minden autóból, ami nem Land Rover. De a kátyúk! Az ember minden irányváltásnál szidja, minden úthibánál isteníti ezt az autót. Rossz úton élmény vele a közlekedés, még az élvonaltól elmaradó technikával, a szomjas motorral, a prémium kocsikétól elmaradó kifinomultságú váltóval is.

Motor, váltó, fogyasztás

– Mennyit evett? – kérdezte Peti, a Tesztautók Kulcsának Őrzője, amikor visszavittem a kocsit az importőrnek. 9,1-et, mondtam. – Az jó, nem?

Khm. Nem is olyan rég volt nálam a nehezebb, szintén 2,2-es, ugyanilyen erős, automata Hyundai Santa Fé. Azt a kocsit, amely az Auto Motor und Sport összehasonlító tesztjében magas fogyasztása miatt kapott kritikát, ugyanilyen használat után 8,44 literes átlaggal adtam vissza. Szóval nem olyan jó. De miért nem?

A Freelander orrában – keresztbe fordítva – a PSA konszern 2,2 literes HDI-motorja lakik, ereje egy hatfokozatú japán AISIN váltón keresztül jut az osztóműhöz. Egyik sem rossz szerkezet, de egyik sem a mai prémium kompakt SUV-ok high-tech csodája, márpedig ára és presztízse szerint a Freelandernek nem a Peugeot 4008-cal, hanem a BMW X3-assal kellene versenyeznie.

A nem igazán csendes, nem igazán kulturált járású, nem is takarékos motor és a régi vágású automata pedig egyszerűen nem azon a pályán játszik, ahol a nyolcfokozatú ZF és a hipertakarékos kétliteres dízel. Még szerencse, hogy a Land Rover megjelenése és az a finom, elegáns távolságtartás, ami minden brit műszaki cuccra jellemző, tudja ellensúlyozni a műszaki lemaradást.

Ha SUV kéne, nem kéne más

A teszt után azt kell mondjam, hogy minden hibájával együtt is csak a Freelander kellene, ha hirtelen ki kellene dobnom 13-15 milliót egy kompakt SUV-ra. Egy X3-as minden szempontból jobb autó, kivéve a terepjáró képességet, és nekem még egy X3-as terepjáró képessége is feleslegesen sok, de akkor is.

Ha már SUV, ne csak boldoguljon el a sárban, hanem legyen otthon benne! És ezt a prémium hobbiterepjárók közül semmi más nem tudja úgy előadni, mint a Land Rover Freelander 2, még ha aszfalton körbe is autózza bármelyik német konkurens.

Ahogy a Discovery nemrég, most a Freelander is belopta magát a szívembe. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt a kocsit is ajánlanám annak, aki tőlem kér tanácsot. Azt viszont ajánlom, hogy ha más embléma is szóba jöhet a kék-fehér propelleren, a négy karikán vagy a csillagon kívül, a Freelander megér egy tesztutat a végső döntés előtt. Mert máshogy jó, de nagyon jó.

Mellette – Ellene
Elegáns, látványos megjelenés SUV-hoz képest komoly terepképességek Tágas csomagtér Remek hifi Minőségi kidologozás	Nem a legfrissebb, a prémium szegmensből kilógó technika Szomjas, de lassú aszfalton Magas ár