391 km/óra: ennyire volt képes 1998-ban, azaz tizenöt éve a McLaren F1. Az utódjának kikiáltott P1 ezzel szemben „csupán” 350-re képes – illetve ki tudja, az elektronika mindenesetre nem engedi tovább a hajszát.
Mégsem valószínű, hogy panaszkodnának a leendő vásárlók (szám szerint 375-en, eggyel sem többen), hiszen a végsebesség a hétköznapokon teljességgel érdektelen – annál fontosabb a gyorsítóképesség, ahol viszont puhára veri a nagy elődöt a P1: 23 százalékkal (5 másodperccel) fürgébben, 17 másodperc alatt éri el a 300-as tempót a benzin-elektromos hajtáslánccal szerelt kétüléses. Ennél kézzel foghatóbb a többi statisztika: álló helyzetből százra 3, kétszázra 7 másodpercnél rövidebb ideig tart a gyorsulás.
Mindezt korábban már bemutatott hibrid hajtásláncának köszönheti a P1: a 3.8 V8 twin turbo és a villanymotor duója 916 lóerőt és 900 Nm-t biztosít, miközben a károsanyag-kibocsátás nem éri el a 200 g/km-t.
Az autó tisztán elektromos üzemre is alkalmas, legfeljebb 50 km/óra sebességgel, maximum 20 kilométert tud megtenni.
Az autó árára vonatkozó korábbi becslések nem jártak messze a valóságtól: a gyárilag pályahasználatra is felkészített autó forgalomba helyezve legalább 866 ezer angol fontba (kb. 295 millió forintba) került. Az alapfelszerelés nem nélkülözi a kényelmi tételeket, az extrák sora gazdag, többek között méretre szabott bőröndkészletet is tartalmaz.
Ami a formavilágot illeti, csupán egy érdemi változás van a tanulmányhoz képest: az első kerekek előtt légbevezető nyílásokat alakítottak ki, amelyek a leszorítóerőt és a hűtési teljesítményt optimalizálják. Szintén újdonság az a különleges összetételű kerámia fékrendszer, amelyhez hasonlót közúton még soha nem használtak.
