F1: Soha nem volt még szorosabb?

A tesztszezon végeztével évről évre elkezdődnek a találgatások, melyik csapat milyen erőt képvisel majd az adott idényben. Ez most sincs másképp, kellemes témát adva a Forma-1 körül tevékenykedő elemzőknek. 

A valós erősorrendet szinte lehetetlen megállapítani, de találgatni és spekulálni bátran lehet. Ritkán vannak olyan egyértelmű jelek, mint a Ferrari tavalyi borzalmas küszködése, amelyet már a csapat kommunikációs gépezete sem tudott és akart eltitkolni. Az autó gyengén sikerült, rosszul álltak, Fernando Alonso mégis végig harcban állt a világbajnoki címért, még ha az események eleinte szerencsésen is alakultak számukra. Kevesen gondolták volna a kiábrándító tesztek után, hogy így alakul majd.

Idén a mezőny sokkal kiegyenlítettebbnek tűnik. Akik tavaly jól mentek, azok a teszteken sem okoztak csalódást, sőt az összkép alapján a Hamiltonnal új erőre kapott Mercedes felzárkózása sem tűnik elképzelhetetlennek.

Nehéz összehasonlítani a csapatokat, a nyers időeredmények nem jelentenek sokat, mert nagy kérdés, ki milyen beállításokkal, üzemanyag-mennyiséggel futotta legjobb idejét. A Red Bull a becslések szerint például legalább 70 kg üzemanyaggal kezdett körözni, Vettel így futotta 1:22,197-es legjobb idejét Barcelonában. Míg a téli csúcsot Nico Rosberg Mercedese a kalkulációk szerint 30 kilónyi benzinnel tudott 1:20,130-at. Ha igazak a feltételezések, akkor a Red Bull az időmérőn jellemző 20 kg-os puttonnyal 1:19.047-es időt futhatna – elméletileg. Egy-egy megnyert tesztnapnak persze nem elhanyagolható a marketing/PR-értéke sem, nem kizárt tehát, hogy egyes csapatok erre is játszanak. 

Egy körön a McLaren is gyorsnak tűnik és a Ferrari is odaérhet az élmezőnyben, de a wokingiak hosszú távú teljesítménye kérdéses, ugyanis autóik egyelőre zabálják a gumikat és meglehetősen kiszámíthatatlanul viselkednek. A Mercedes szintén masszívan koptatja a gumikat, ami régi hibájuk, és egyelőre nem úgy tűnik, hogy megnyugtató megoldást találtak volna rá. A Lotus – a tavalyi produkciójuk mintájára – időmérős körülmények között nem kiemelkedő – de nem is rossz -, a versenytempója viszont az egyik legjobb a mezőnyben. Főleg e tekintetben okozhat ismét meglepetéseket a Sauber, illetve a másik erősödő középcsapat, a Force India is, ám a Williams-Renault is kiegyensúlyozott konstrukciónak tűnik.

A Lotus tehát nem bizonyította megbízhatóságát, ami azzal összevetésben érdekes, hogy a múlt évet műszaki probléma nélkül csinálták végig, igaz a tavalyi tesztszezonban jó pár napot ki kellett hagyniuk futóművük konstrukciós hibája miatt. A 2012-ben rendszeresen lerobbanó Mercedes pedig azzal együtt 5000 kilométer fölötti távolságot tett meg, hogy a gyakorlások elején kétszer is le kellett állniuk technikai malőrök miatt. Láthatjuk tehát, hogy ezeket az adatokat is fenntartásokkal érdemes kezelni; könnyen lehet, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a Lotus megtalálta és kiűzte a technika ördögét, és Kimi Räikkönen ismét teljesíti mind a 19 futamot. 

Az elő-előforduló műszaki hibák ellenére lenyűgöző a mai F1-es autók megbízhatósága. A legszorgalmasabb Sauber például 5300 kilométernél is többet tett meg komolyabb hiba nélkül, de még a később elkészült új Williams FW35-ös is 3000 km felett teljesített. Előfordulhat, hogy jövőre a gépek konstrukcióját alapjaiban megváltoztató turbómotorok felborítják a rendet, de egyelőre az idei prototípusok komolyabb technikai incidensek nélkül futják a versenytávokat, ami régen egyáltalán nem volt általános. 

Tehát minden mutató szerint kiegyenlítettnek tűnik a mezőny. A csapatok felkészültek, de például a Ferrari technikai igazgatója, Pat Fry is bevallotta, hogy rettegnek az idei Pirellik kiszámíthatatlanságától – és véleményével aligha van egyedül. Senki nem meri tehát megjósolni, hogy mi lesz a befutó Melbourne-ben, nemhogy a szezonzáró Brazil Nagydíjon, ami reményeink szerint azt jelenti, hogy izgalmas szezonnak nézünk elébe.