A tavalyi Paris Auto Show-n megkötött Nissan Renault – Daimler együttműködés első gyümölcseként is felfogható a Genfben most bemutatott új Infiniti Q50-es. (Persze a két óriás már korábban is dolgozott közösen pl. hidrogéncellás motor fejlesztésén, és közös motorgyáruk is épül.) Az európai premierjét ünneplő autó már az új névadási rendben kapta a nevét: a Q betű jelöli a cég minden sedan és coupé modelljét, míg a crossoverek és SUV-k az QX előtagot kapják a számokhoz.
A Q50 az Infiniti G utódja és ami igazán izgalmas, hogy Mercedes dízel hajtja (a két cég megegyezése alapján a japánok a németek váltóját is felhasználhatják, de a Q50-ben ezt nem találjuk meg). A dízelmotor 2,2 literes, négyhengeres, teljesítménye 175 lóerő, maximális nyomatéka 400 Nm. Ezzel 9 másodperc alatt gyorsulhat 100 km/órára és 230-as végsebességre képes. Ám ennek az Infinitinek az érdeme sokkal inkább a 115 g/km-es széndioxid-kibocsájtás, no és persze a 4,4 literes átlagfogyasztás.
Álcázza magát a Daimler-erőforrás
Ha valakinek nagyobb teljesítményre – és élményre – van ingere, és nem szégyell kilométerenként 30 grammal több üvegházhatást erősítő anyagot a levegőbe eregetni, a Q50 Hybridet neki találták ki. Ezt már 3,5 literes, hathengeres benzinmotorral szerelik, 364 lóerő szabadul ki belőle, és 5,5 másodperc alatt gyorsul százra. Viszont 6,2 litert fogyaszt százon – persze papíron.
Külsőre a Q50-es visszafogott, decens, nyúlánk, kecses autó, de az első lámpák és az orr-rész miatt úgy néz ki, mintha szigorúan összevonná a szemöldökét, mintha folyton a többi autó által kibocsájtott széndioxidra gondolna. És hátulról is a szigor köszön vissza – német-japán szülők gyermeke, le sem lehetne tagadni.
Hátul is szigorú, de szép
Érdekesség,hogy az Audi A4, BMW 3-as szériája mellett a Q50-es a Mercedes C-osztályának is a versenytársa lesz – a mamutcégek összefonódása érdekes autópiaci konzekvenciákkal járhat. A modellt idén ősztől lehet Európában megvásárolni, az árak addig kerülnek majd nyilvánosságra.
