Az eseménydús szezonzáróknak helyet adó Adelaide-ben 1995-ben rendeztek utoljára F1-es futamot, az Ausztrál Nagydíj 1996-tól Melbourne-be költözött. Az Albert Park elnevezésű versenypályát szintén közutakon alakították ki, ám bukótereit, vonalvezetését illetően sokkal modernebb, mint Adelaide poros aszfaltcsíkja. A melbourne-i az utcai pályák egyik leggyorsabbja, szűk, ám viszonylag sok előzési pont kínálkozik és kevés az igazán éles kanyar, ami ígéretes kombináció.
A másik változás, hogy a futam az idény elejére ugrott, így a világbajnokságot eldöntő párharcok helyett inkább a reményteljes bemutatkozások színhelyévé vált. Ám szerencsére ettől a versenyek nem lettek kevésbé izgalmasak, sőt. A szezon eleji lelkesedés, illetve a mezőny összerázódása miatt számtalan látványos, körömlerágós szituációnak adott otthont az Albert Park.
Rögtön az 1996-os első verseny is bővelkedett ezekben. Michael Schumacher első versenye a Ferrariban; Jacques Villeneuve pole pozíciós bemutatkozása a Forma-1-ben; hogy csak kettőt említsünk az ínyencségekből. Villeneuve kiválóan indult, a második helyről rajtoló nagy esélyes Damon Hill viszont pocsékul, mindkét Ferrari, Schumacher és Irvine is megelőzték. A középmezőnyben óriási kavarodás történt, amelynek eredményeképp Martin Brundle, a későbbi kiváló kommentátor óriásit bukott, fejtetőre állítva a Jordanjét. A porfelhőből előtűnő roncs láttán sokan imára kulcsolták kezüket, de mire fohászkodásba kezdtek volna, Brundle már a pálya szélén integetett.
A kor szokásainak megfelelően leállították, majd újraindították a versenyt. Ekkoriban még engedélyezték a tartalékautók használatát, így még a balesetet sértetlenül megúszó Brundle is ott lehetett az új rajtnál. Villeneuve ismét kiválóan indult, ezúttal Hill is megtartotta a második helyét. Nagy csata kezdődött a csapattársak között, a kanadai bravúrosan megelőzte a bokszkiállásokat követően eléje került Hillt, majd elkezdett szivárogni az olaj az autójából, így végül a brit megelőzte, és megnyerte az első melbourne-i futamot, ahogy a világbajnokságot is.
Gyakorta előfordul, hogy az Ausztrál Nagydíj az egész szezon erőviszonyait leképezi, és a futamgyőztesben a későbbi világbajnokot üdvözölhetjük. 2001-ben is ez történt, amikor a Forma-1 éppen a Schumacher-Ferrari uralom második évébe lépett. A német a pole-ból indulva szinte végig vezetett, a futam mégsem volt eseménytelen, még tragédia is beárnyékolta a versenyt.
Az ekkor már nem éppen világbajnoki formában vezető Jacques Villeneuve belerohant Ralf Schumacherbe, az autójáról leszakadó kerék kirepült a pályáról, és eltalált egy pályabírót, aki belehalt sérüléseibe. Vidámabb emlékeket ébreszt Kimi Räikkönen F1-es bemutatkozása, akit állítólag úgy kellett felébreszteni a csapat kamionjában a rajt előtt nem sokkal, viszont az akkor 1 pontot érő hatodik helyen végzett első futamán.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy 2002-ben szintén Michael Schumacher nyerte az Ausztrál Nagydíjat és vébét egyaránt. Ebből azt is gondolhatnánk, hogy a szezonnyitó álmosító körözgetés volt csupán, de szerencsére rögtön eszünkbe jut Rubens Barichello és Ralf Schumacher rajtbalesete. Szegény Rubens, talán itt gondolhatta utoljára, hogy van esélye megverni csapattársát, megszerezte a pole-t, jól el is rajtolt, aztán egy másik Schumacher felöklelte, és mindketten a kavicságyban kötöttek ki, a brazil világbajnoki esélyei pedig a süllyesztőben.
David Coulthard volt a verseny másik peches embere, sokáig az élen állt, majd a biztonsági autós periódusok egyikénél lefutott a pályáról, aminek következtében Schumacher megelőzte. Hogy kiteljesedjen Coulthard balszerencséje, később a McLaren váltója is elszállt, a skót pedig kiállt. Mark Webber ezen a versenyen mutatkozott be, és hazai körülmények között rögtön pontot szerzett a gyengécske Minardival – eufória volt a javából.
A következő évben, 2003-ban David Coulthard szerencsésebb volt, ugyanis remek taktikájának, valamint Michael Schumacher hibájának köszönhetően megnyerte a futamot. Ekkorra már mindenki belefáradt abba, hogy csak Schumacherről szól az F1, így nem titkolt örömmel fogadták a nézők (leszámítva az olasz, német nem jelentéktelen kisebbséget), hogy végre nem a vb-címvédő áll a dobogó tetején.
A felszáradó pályán voltak nagy bukások, például Barichello találkozása a fallal, de Ralf Schumacher is szép piruettet mutatott be egy félresikerült előzési kísérletet követően. A győztes Coulthard mellett a nap másik embere Kimi Räikkönen volt, aki a 15. helyről indulva, remek vezetéssel jött fel a dobogóra, határozottan leterelve a pályáról például Michael Schumachert is. A finn pilótának nagy lökést adott a jó szezonkezdet, mert ezután végig harcban állt a VB-címért, amit végül csak két ponttal bukott el a sokkal esélyesebb Schumacherrel szemben.
Igazán különleges volt a 2009-es idény nyitánya is – ahogy később az egész szezon a meglepetések jegyében telt. A korábbi McLaren, illetve Ferrari-dominancia – ami a Renault kétéves tündöklététől eltekintve akkor már több mint egy évtizede meghatározta a Forma-1-et – egy pillanat alatt tovatűnt, és egy olyan csapat állt az élre, amely korábban nem is létezett, és hetekkel a futam előtt még az sem volt biztos, hogy egyáltalán rajthoz állhatnak.
A Honda-csapat romjain alakult Brawn GP-t végül annyira összekalapálták, hogy Jenson Button meg is nyerte vele az Ausztrál Nagydíjat (és később a VB-t), Barichello pedig második lett, tehát szép lassan ismét belekényszerült a Schumacher mellett játszott másodhegedűs szerepébe, jóllehet az év második felében csapattársa fölé tudott kerekedni, ám a VB-t mégsem nyerhette meg.
A futam Button dominanciája ellenére sem volt eseménytelen, érdekes visszanézni, hogy Sebastian Vettel 2009-ben még mennyire éretlenül próbálta egy nagy csatában megelőzni Robert Kubicát, amelynek ütközés és kiesés lett a következménye. Lewis Hamilton sem szívesen gondol vissza erre a versenyre, ugyanis ekkor keveredett bele a kínos hazugság-ügybe, amikor Trullit az egyik biztonsági autós szakasz végén direkt szabálytalankodásra késztette, majd erről hazudott a sportfelügyelőknek is – ebben persze a McLarennek legalább ekkora szerepe volt, hiszen ők tanácsolták a pilótának, hogy így tegyen. Hamiltont végül kizárták a versenyből.
Nincs okunk tehát kételkedni abban, hogy a vasárnapi 2013-as Ausztrál Nagydíj hasonló izgalmakban bővelkedik majd, arról nem is beszélve, hogy idén az eddigi talán legszorosabb mezőny áll majd rajthoz. Várakozásaink szerint tehát az idei futam szerepel majd a következő évek visszatekintő írásaiban.
