Áprilistól vehetik át a kedves vásárlók a Weber F1 első példányait. A korábbi Forma 1-es mérnökök gondozásában megvalósuló autó egészen elképesztő paraméterekkel bír.
Elsőként is ikerturbós, V10-es motorja 1200 lóerőt présel ki 5,6 liter lökettérfogatból; ami önmagában is lenyűgöző, az 1250 kg menetkész tömeg fényében pedig egészen rendkívüli; az autó végsebessége valahol 400 km/óra felett van.
A középmotoros autó minden egyes kilogrammjára jut egy newtonméternyi forgatónyomaték, ami nem evilági gyorsulási adatokat ígér. 2,5 másodperc százra, 6,6 kétszázra, majd további nem egészen tíz másodperc után már 300-nál jár. Ezzel minden idén bemutatott autón túltesz az F1, a LaFerraritól a McLaren P1-ig – nem sokkal, de az a kétharmad másodperc ebben a körben minden pénzt megér.
Ha emlékszünk a 2007-es prototípusra, az még nagyon nem így nézett ki: a szénszálas futóművű, monocoque utascellás szupersportkocsi eredeti dizájnja felett mára elszállt az idő, az új, aktualizált formaterv nem annyira látványos és agresszív megjelenésre, mint kiváló aerodinamikai hatásfokra törekszik.
A megfelelő menetstabilitásról minden irányban állítható futómű, a fékteljesítményről elöl-hátul azonos méretű kerámia féktárcsák, valamint rejtekéből 50 ms alatt kiugró féklap gondoskodik.
Az összkerékhajtású F1 egyébként csak a kezdet: a Weber tervei között már szerepel egy 1600 lóerős hibrid szörnyeteg megépítése. Ez azonban már az ő befektetőiknek is túl nagy falat: csak akkor lesz belőle valami, ha további forrásokat találnak – szurkoljunk nekik!