Az autóiparban mindig akkor jön elő valami egészen furcsa újítás, amikor már biztosak vagyunk benne, hogy minden pont úgy tökéletes egy új, modern, biztonságos kocsiban, ahogy van. Az elmúlt években a kis egyterűek mezőnyében például két gyártó is úgy gondolta, hogy kéne valamit kezdeni azzal az alkatrésszel, amiről senki sem gondolta, hogy piszkálni érdemes: a hátsó ajtókkal.

Az Opel 2010-ben jött ki a menetiránnyal szemben nyíló ajtajú második generációs Merivával. Az öngyilkos ajtóként is emlegetett megoldás (nagy tempónál könnyebb kiugrani, ha nem szél ellen kell feszíteni az ajtót) addig ebben az évezredben csak a Rolls Royce-nál létezett. (Igen, aki az RX-8-at vagy a Mini Countrymant, netán a Mazda B2500 Freestyle Cabet említi most felháborodva tudatlanságomon, annak igaza van – viszont ezekben a kocsikban a hátsó ajtóra rázár az első, nem tud külön nyílni a hátsó ajtó, a Rollsban és a Merivában igen.)

Meriva, B-Max és C3 Picasso. Családi kis egyterűek, kompakt kombik helyett kínálnak alternatívát
Dóri anyuka panasz nélkül kötötte be Balázs gyermeket a Picasso konvencionálisan nyíló ajtószárnya mellett

Dóri anyuka panasz nélkül kötötte be Balázs gyermeket a Picasso konvencionálisan nyíló ajtószárnya mellett

A Ford tavaly jött ki a válasszal – a B-Max képében. Ennek a kocsinak tolóajtaja van hátul, ami önmagában is újdonság lenne a kategóriában. Talán csak a Peugeot mondhatja el magáról a nem épp nagy sikert elért 1007-essel, hogy eleve személyautónak épített kisautóban tolóajtót használt – a Qubo, Nemo és Bipper egy kisteherautónak tervezett kocsi átalakításai. Viszont az 1007-esnek csak két ajtaja volt. A B-Maxnak öt van, és az igazi nagy csoda, hogy a B-oszlopot kihagyták az önállóan is nyíló-záródó első és hátsó ajtószárnyak közül.

Jópofa dolog ez a kétfajta játék az ajtókkal, de van-e értelme a gyakorlatban a jól bevált megoldás kiváltásának? Erre a kérdésre kerestük a választ egy anyuka segítségével, aki előrehaladott harmadik terhességével mit sem törődve kegyetlenül arra kényszerítettünk, hogy két meglévő gyermekét gyerekülésestől pakolja át egyik kocsiból a másikba, és mondja el, melyik megoldás a legjobb szerinte. A kontrollcsoportot, a normálisan nyíló ajtók világát egy Citroën C3 Picasso képviselte. Íme, a kísérlet mozgóképen:

A teszt tanulsága: mindegy, merre nyílik az ajtó, a lényeg, hogy a nyílás nagy legyen. A Nissan például az új Note-ban nem vetett be semmilyen nagy trükköt, de az ajtók majdnem 90 fokig nyílnak, így nincsenek útba. A B-Max ugyan elvileg előnyt élvez azáltal, hogy az ajtószárny semelyik oldalról nem zavarja a pakolgatót, viszont a B-oszlop elhagyása miatt egy vaskos merevítő lemezt építettek az üléstámla mellé, ami nagyon útban van a gyerekberakásnál. A felvetésre, hogy a Meriva ellenkező irányba nyíló szárnyai egy parkolóban biztonságos ketrecbe zárják a gyermeket, aki nem tud kiszaladni az útra a forgalom elé, olyan választ kaptunk, ami teljesen jogos egy hölgytől: igen, de ahhoz veszélyesen közel kell parkolni a másik kocsihoz.

A kérdésre, hogy a három kocsi közül melyik a legjobb, szintén adekvát női válasz érkezett: a piros.

A kísérletet követően azért pár utólagos megjegyzést még kaptunk Dóritól, ahogy kikristályosodtak benne a tapasztalatok. Íme:

– Fontos, hogy az ülés minél magasabban legyen, ne kelljen hajolgatni.
– Felnőttnek kiszállni a Merivából a legkönnyebb a három kocsiból, hátulról.
– A B-Max tolóajtaja nagyon nehezen, keményen nyílik és záródik.
– Akár hátra, akár előre, akár tolva nyílik az ajtó, fontos, hogy határozott akadási pontjai legyenek.

Kedves autógyártók, kiábrándító, nemde? Hát még, ha elmondom, hogy nekem a C3 Picasso jött be legjobban, mert nagyon vidám, élhető belterű autó, Csaba kollégának a B-Max, mert jó vezetni és a buci kategóriához képest egész sportos karakter, Zsolti kolléga pedig a Meriva húszcentis hossztöbbletét és hatalmas csomagterét méltatta.

Az ajtókról szó sem esett az értékeléskor. Elnézést, Ford, bocsánat, Opel.

Melyik ajtón menjek be? 70
Rámehet a párkapcsolatod is, ha elhanyagolod ezt
Egyes betegségek nemcsak fizikailag, de lelkileg is…