Egy gépjármű hajtásához szükséges energiamennyiség előállítására ugyan még nem alkalmas, de tehermentesítheti az akkumulátort, és ezáltal jelentős mértékben növelheti a villanyautó hatótávolságát az az egyelőre még kísérleti fázisban lévő megoldás, amely működése során a felvett energiamennyiség 99,8 százalékát képes megtermelni.
Az AB0401 kódnéven vizsgált berendezés működési elvére véletlenül bukkant rá az azt megalkotó kanadai kutatópáros, a torontói Aprilianum műszaki egyetem energetikai tanszékének munkatársai. Egy olyan, szintetikus bevonatot hoztak létre, amely szupravezető tulajdonságok mellett minden eddigi fizikai tárgyénál kisebb (a légüres terével egyenlő) súrlódási együtthatóval rendelkezik.
A töltőoszlop gyakorlatilag csak önindítóként szolgálna, kb. 600 kilométerenként volna szükség külső energiabevitelre.
A kísérleti berendezést 1 watt energiával meghajtva körülbelül 1.000 fordulaton keresztül volt képes 1 watt energiát megtermelni – optimalizált szerkezettel a kutatók szerint megvalósítható lenne egy olyan berendezés, amely ugyan csupán 0,998 wattot termel, ám azt folyamatosan, azaz fordulatszáma közben nem csökken. A megoldás egyelőre rendkívül költséges, és csak mágnesesen teljesen izolált környezetben működik, ám a kísérlet gazdái szerint nyolc éven belül akár piacra is kerülhetnek a gyakorlatilag energiafelvétel nélkül működő kiegészítő berendezések, az audiorendszertől kezdve a szervorkormányig.
A távlati cél természetesen az elv nagyteljesítményű alkalmazása: a számítások szerint a beindításhoz szükséges impulzus akár 8-31 kilométerre elegendő hajtóerőt biztosíthatna az autónak.
Ez feleslegessé tenné a költséges akkumulátorok beépítését, hiszen a rátöltéshez szükséges energiamennyiséget akár egy fedélzeti fogyasztó, például egy generátor üzembe állított ablaktörlő-motor is képes volna előállítani.
