Taki Inoue a 90-es évek közepén érkezett a Forma-1-be. Többször kritizálták felkészületlensége miatt. Manapság Monacóban tengeti napjait, fiatal japán pilóták karrierjét segíti, és hangzatos Twitter-üzeneteken keresztül kommunikál a világgal.
Taki a 80-as években kezdte karrierjét a Fuji Freshman túraautó sorozatban, és rögtön tisztába jött a hiányosságaival. „Nagyon rossz emlék” – mondta. „A legtöbb pilóta nagyon tapasztalt volt, hozzájuk képest olyan voltam, mint egy kisbaba.”
1987-ben fogta magát és Angliába költözött, hogy beiratkozzon a Jim Russel Versenyzőiskolába. Nem nagyon tudott angolul, pénze sem igazán volt, ennek ellenére eljutott a Formula Ford sorozatba, bár ez sem volt könnyű.
„Amikor 1988-ban megérkeztem az Egyesült Királyságba, nem engedtek be a Heathrow reptéren az országba, mert nem volt vízumom. Két hét múlva visszatértem Japánba. Aztán mégis sikerült Angliába költöznöm, Norfolkban dolgoztam pincérként. Minden héten jelentkeznem kellett a bevándorlási hivatalban.”
A sikertelen, de legalább tapasztalatokban gazdag szezont követően Taki hazatért Japánba, hogy alaposan felkészüljön a brit Formula-3-as sorozatra. Azonban ismét zátonyra futott karrierje. „Nem találtam szponzort, tehát 20 hónapig semmit nem csináltam.”
Végül mégis talált egy versenyzői ülést a japán Forma-3-ban. „1990-ben az első szuzukai versenyem előtt nem sikerült kvalifikálnom egy elektronikai hiba miatt. A szponzoraim nem sokkal ezután érkeztek, rémálom volt” – emlékezett.
Taki azonban fejlődni tudott a következő néhány szezonban, szerzett pár negyedik helyet 1992-ben. Elismerte, hogy ez inkább a véletlen műve volt. „Több autót is kizártak technikai okok miatt. Emlékszem például, hogy Jacques Villeneuve autója 200 grammal könnyebb volt a megengedettnél.”
1994-ben Taki az európai Forma-3-mal próbálkozott. Pontot nem szerzett, ám szépen gyűjtötte a szponzorokat, amire az F1-es csapatok is felfigyeltek. Az idény végén, mindössze 20 környi barcelonai teszttapasztalattal a tarsolyában Szuzukában bemutatkozhatott a Simtek borzalmas autójában.
Nem volt kellemes a bemutatkozás. Óriási eső volt, és amíg az élmezőnyben Damon Hill élete versenyét futotta, Taki hátul szenvedett. Az utolsó helyről indult, aztán a vizes pályán nekisodródott a bokszutca falának, amelynek következtében eltűnt az 5. és a 6. fokozat az autójából. „Rossz volt az autó” – mondta. „Még szerencse, hogy az elején ütköztem, mert fogalmam sem volt, hogyan kell egy bokszkiállást végigcsinálni.”
1995-ben a Footworkhöz igazolt. Nem szerzett pontot, legjobb helyezése egy monzai 8. pozíció (amiért ma már busásan pontoznák), viszont alaposan benne volt a híres Hill-Schumacher ütközésben. „Damon jött mögöttem, megelőzött, aztán visszavágott elém, épp Michael mögé. Túl késő volt fékezni” – emlékezett.
Azonban „hírnevét” már korábban megalapozta. Egy monacói edzésen Jean Ragnotti utolérte a biztonsági autóval, a Footwork azonban megpördült, és összeütköztek, Taki pedig agyrázkódással jött ki az esetből. Majd eljött pályafutása legabszurdabb pillanata, amikor a Hungaroringen a japánt elgázolta az orvosi autó. A Footwork motorja felforrt, így Takinak félre kellett húzódnia. Kiszállt, és buzgón segédkezni kezdett, ám egyszer csak az időközben a helyszínre érkező orvosi Tatra elgázolta. Ezúttal egy törött láb volt az eset következménye.
Az év végén Adelaide-ben volt még egy csúnya kiesése, amíg Gianni Morbidelli a csapat másik autójával nagy meglepetésre a 3. helyen végzett. Taki mindezek ellenére aláírt a következő évre a fizetős pilóták körében nagyon népszerűségnek örvendő Minardihoz, ám a szponzorai felszívódtak. Luiz Razia tudna erről még mesélni, aki idén hasonló okok miatt nem mutatkozhatott be a Marussiánál. Taki még próbálkozott más sorozatokban, de versenyzői karrierje gyakorlatilag véget is ért.
