A hatótávolság-növelő hálózatról tölthető elektromos járművek és a hagyományos kettős üzemű (belső égésű és elektromos hajtást egyaránt alkalmazó) hibridek közötti űrt kitöltő hajtási módozat.Az elektromos járművekre jellemző, nagykapacitású akkumulátor mellett belső égésű motorral is rendelkezik, amiben a konnektoros hibridekre hasonlít.
Azokkal ellentétben azonban a benzin- vagy dízelmotor nem vesz részt közvetlenül a hajtásban: nincs közvetlen fizikai kapcsolata a hajtott kerekekkel, kizárólag áramfejlesztésre, az üzemi akkumulátorok töltésére szolgál, amennyiben a hálózatról felvett töltés nem bizonyul elegendőnek.
A megoldás előnye, hogy a belső égésű motor generátorként optimalizált fordulatszámon működtethető, méretét pedig nem a jármű méretéhez, tömegéhez és menetjellemzőihez, hanem a szükséges töltési kapacitáshoz kell szabni, ezért könnyebb és kisebb lehet, mint amit a jármű kategóriája indokolna.
Az egyik első autó, amelyet hatótávolság-növelővel szereltek fel, a Chevrolet Volt / Opel Ampera szedán volt. Ilyen rendszert alkalmazott a BMW, a Nissan vagy a Mazda.
