Hogy miről folyt a vita, a vége felé talán már ők maguk sem tudták: mire az egyik utas bekapcsolta telefonján a filmfelvevőt, a két asszony, egy idősebb és egy fiatalabb szóváltása már egészen ijesztő mértékben elfajult.
Pedig két okuk is lehetett volna arra, hogy lehiggadjanak. Az egyik, hogy egy zsúfolt buszon, mindenki szeme láttára gyilkolták egymást, a másik pedig a fiatalasszony ölében ülő, legfeljebb kétéves gyermek.
Utóbbit egyébként az üvöltözésbe is bevonta az anya: „Tiszteletlen vagy velem szemben a gyerek előtt!” – hangzik el többször a megcáfolhatatlan érv, igaz, vulgáris jelzős szerkezetekből a kissrácnak is kijutott bőven.
A végén az anya, aki a film elején már toporzékol ültő helyében, nem bírja tovább, és egy vadidegen kezébe hajítja a gyereket, hogy elégtételt vegyen misztikus sérelmén.
Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor ideje újfent elgondolkozni azon, vajon miért pont a gyermekvállaláshoz nem kell vizsgát tenniük az embereknek…
