300 lóerő, 3 ajtó: Audi S3

Orrában kétliteres, 300 lóerős, négyhengeres turbós benzinmotor dolgozik. 4,9 másodperc alatt futja meg a 0-100-as sprintet, de az elektronika 250-nél határozottan véget vet a mókának. Igaz, a quattro hajtással nemcsak egyenesben, autópályán lehet bolondozni.

A szemfüles szemlélő kiszúrhatja, hogy a sportfutóműves S3-as 25milliméterrel közelebb húzza a hasát a földhöz, mint mezei társai. Szériában 18, plusz pénzért 19 colos felni jár hozzá.

Egy száguldásra termett sportember nem lehet túlsúlyos. AZ S3-as 60 kilogrammal lett könnyebb elődjénél, így üresen 1395 kilogrammot nyom.A karosszéria vázszerkezete különösen nagy szilárdságú acélokat tartalmaz, a a sárvédők és a motorházfedél pedig könnyű alumíniumból készül.

Hátulról egyáltalán nem agresszív, a két alumínium díszítésű bordával megspékelt platinaszürke diffúzorelem négy ovális, krómozott csővü kipufogóvéget rejt. A hátsó lámpatestekben LED-ek világítanak és van egy szolid S3 felirat is.

Csak a lökettérfogat maradt meg, az új motor 35 lóerővel erősebb, csúcsnyomatéka 35 Nm-rel lett több, miközben könyebb és takarékosabb is az elődnél. A katalógus szerint 6,9 literrel is beéri százon. Háát, vannak kétségeink. Ugyan a menetpróba nem a fogyasztási rekordról és a takarékos vezetésről szól, így a fedélzeti számítógép 11,6 litert mutatott, amikor kiszálltunk az S3-asból.

Két pár kipufogó zárja a sort. Ugyan a négyhengeres TFSI közel sem szól olyan vérfagyasztóan, mint az RS6-os V8-asa, de menet közben ez is megbizsergeti a vezető tarkóját.

Sportos, komor belső, átlagos kényelmet nyújtó ülésekkel, de igen kulturált viselkedésű futóművel, amely a hosszú hétköznapokon sem csinál kínpadot az autó belsejéből.

Az új, progresszív kormányzás is nagyban hozzájárul a sportos autózás örömeihez. A progresszív kormányzás a szűk fordulókban válik érzékelhetően közvetlenebbé.

A köralakú műszerek szürke számlapjain fehér mutatók mozognak, a fordulatszámmérőben pedig töltőnyomás-jelző is helyet kapott. A mutatók a sportos recepthez illően lentről indulnak útjukra.

Alig 11 milliméter vastag a központi kijelző. Ha éppen nincs rá szükség, akkor villanymotorok rejtik el a műszerfalban. A képe gyönyörű, a Google térképe meg több, mint részletgazdag.

Na, ez részlet a javából. Szépen kivilágított, jó fogású, és annyira kitalált erővel mozgatható a hőmérséklet-szabályzó gombja, hogy ilyen nincs is.

Egyszerűen gyönyörű darab a váltó, rögzítőfék, és a menüvezérlő tárcsa környéke. Én talán a motorindító gombot máshová tettem volna, de én nem igazán vagyok ergonómiailag túlképzett.

Állítólag iszonyú nehéz ilyen cuccot ennyire szépre megcsinálni. Kár, hogy a fogása pocsék, és a kéziváltó működése is fényévekre van attól, amit egy sportos modellben elvár az ember. Ez itt sokkal inkább egy puha női autóba való, nem egy 300 lóerős vaddisznóba. Amúgy az automatikus – hatfokozatú S-tronic – váltóval felszerelt S3-as jobban is gyorsul, 4,8 mp alatt lépi át a 100-as határt, míg ugyanez kéziváltóval szöszmötölve 5,2 mp-ig tart.

Dombornyomott S3-as embléma, világos díszöltések a nem túl kényelmes – fejtámlában alacsony – sportülésen.

Ebben az autóban nem jó hátul ülni. A hellyel nincs baj, de akit egy 300 lóerős kisautóban ide vet a sors, az nem egy szerencsés figura.

Vagy a csúcssebesség korlátozás nem működik 250-nél, vagy a kilométeróra lódit valamennyit. Mi inkább az utóbbira tippelnénk.