Vezettük a BMW megújult roadsterét

Röviden – BMW Z4
Mi ez?	Roadster BMW-minőségben, 156-tól 340 lóerőig
Mit tud?	Jó vezetni, és közben azt is láttatja, hogy aki vezeti, nagyon menő fazon
Mibe kerül?	A leggyengébb 11, a legdrágább 17 millió – alapáron!
Kinek jó?	Akinek fontos, hogy BMW-ben lássák örömautózni

Kezdjük talán a modellfrissítés legnagyobb dobásával, a 40 km/h tempóig működtethető, 19 másodperc alatt nyitó vagy záró tetőmozgató rendszerrel. A Z4 olyan roadster-ősök legendáját tudhatja maga mögött, mint a 328-as, az 1940-es Mille Miglia verseny győztese, a gyönyörű, légies, még szimpla kereklámpás 507-es 1955-ből, az 1987-es, padlóba süllyeszthető ajtajú Z1-es. A legújabb kori Z-k, a könnyed Z3 és a megkapó szépségű Z8 után a Z4 a nyitható kemény tetővel hozott új színt a történelmi tablóra. Íme, a BMW Z4 kalapemelése animgifben:

Itt akár be is fejezhetném ezt a cikket, lényegi változás a tetőrendszer finomításán kívül ugyanis nem történt az Z4-esen. A 2009-es modell természetesen megkapta ugyanazokat a biztonsági és kényelmi, szórakoztatóelektronikai eszközöket, amit a többi BMW-hez is megrendelhetnek a vevők: automatikus reflektorkapcsolás, fedélzeti internet-kapcsolat, követőradaros tempomat, esőszenzoros ablaktörlő, miegymás.

A BMW a szegények, a társadalom perifériája irányába is tett egy gesztust. Az új belépőmodellel, a kétliteres motor 18i jelzésű, 156 lóerős változatával már akár 10 891 000 forintért új, nyitható tetejű kétüléses sportkocsihoz juthatnak ők is. 664 ezer forintos árelőny ez a 184 lovas 20i-hez képest – ha nem is éri el a magyar kormány által olyannyira szorgalmazott tíz százalékos rezsicsökkentés mértékét, azért biztos sokat jelent azon Z4-vásárlóknak, akik számára az erő teljesen másodlagos tényező, a lényeg, hogy BMW kabrióban ülhessenek.

Minden részletében tökéletes

A menetpróba során ugyan sokat röhécseltünk kollégámmal (az ilyen bemutatókon mindig két újságíró kap egy kocsit) azon, hogy a BMW szűkebb pátriájában, München környékén milyen kellemetlen lehet a gyáriaknak, miszerint a nyitott kocsit a tájra így tavasszal oly jellemző irgalmatlan trágyaszagban kell bemutatniuk. A végeláthatatlan termőföldek talaját érezhetően jó alaposan feljavították a gazdák, szinte a könnyezésig élvezhettük a kabriózás nazális gyönyöreit.

Könnyeinken is átszivárgott azonban a BMW Z4-et a legeslegutolsó porcikájáig átható precizitás és míves kidolgozás. Jól sikerült modellautókat (köztük a Z4-et is) szoktunk ilyen hitetlenkedve csodálni: milyen finom, milyen precíz, szinte mint az igazi. Hát ez a kocsi is ilyen volt: minden részletében tökéletesen megtervezve és kivitelezve, a német autóipar legnemesebb hagyományai szerint.

Már csak hab a tortán, hogy közben szép is. Az orrát, a fenekét, a klímakonzol kerek blokkokba rendezett gombcsoportjait, az üléseket, a felniket külön-külön is el tudnám képzelni múzeumi kiállítási tárgyként. Nem valószínű, hogy túl sok autóbuzi – köztük én sem – nevezné meg pont a BMW Z4-et, egyáltalán, egy BMW-t, ha meg kéne nevezni egy szép, nyitott sportkocsit, de hiába tolulnának előre az agyban a Ferrarik, Maseratik, Jaguarok, a BMW a 3D-s valóságban üt majdnem annyira, mint egy Italia Spider.

Vezetni is pazar

A legerősebb verziót vezettük, hétfokozatú duplakuplungos robotváltóval. Az élmény örökké megmarad; a nagyszerű orgánumú, reszponzív, erős soros hathengeres turbó (mely minden visszaváltásnál egy gonoszul hörgő akusztikus orgazmussal örvendeztetett meg) kiváló partnere a gyorsan, okosan, csúszásmentesen reagáló váltónak.

A kormányzás pont olyan közvetlen, ahogy a roadster műfaja megkívánja. A fék nagyszerű, a kikapcsolható ESP-vel a keresztbecsúszás látványos jelensége is bármikor elérhető. Az egyetlen zokszó, ami a Z4 35is-t illetheti, hogy a kormánykarima túlontúl testes, húsos; olyan vaskos, mint egy bajor Weisswurst – itt egy iciripicirit túlzásba vitte a BMW a saját szlogenjét, a Vezetés Élményét.