Volvo V40 Cross Country – Egy marék nyugtató

Röviden – Volvo V40 D2 Cross Country
Mi ez?	Prémium kompakt, szabadidőautós allűrökkel
Mit tud?	D2 dízellel elegánsan, szépen vonulni, betartani a szabályokat
Mibe kerül?	6 950 000 az alapára, a tesztelt verzió 10 millió körül
Kinek jó?	Aki elegáns kompakt autóra vágyik, és nem túl nagy családsoknak

Végre! A Volvo V40 Cross Countryról ránézésre süt a letisztult, mégis izgalmas svéd elegancia. Ez olyasmi, amit az IKEA legtöbb bútora még éppen nem bír átadni pont nem bántóan igénytelensége miatt. Az áruház büféjében az olcsó húsgolyó helyett a V40 Cross Country inkább az elegánsabb lazac a kínálatból, bár a pikkelyessel ellentétben a Volvo csöppet sem úszik szemben az áramlattal. Van, volt és biztosan lesz még több hasonló terepcsomaggal bolondított modell a cég és a konkurensek életében, és remélhetőleg mind annyira jól sikerül majd, mint a V40 Cross Country.

A recept egyszerű, bárki által könnyedén elkészíthető. Csak ízlés kérdése, hogy ki, mit képes kihozni belőle. Méhsejtmintás hűtőrács, fekete műanyag elemek körbe az autón, és négy centivel emelt hasmagasság – ennyi kellett mindössze ahhoz, hogy megszülessen a CC. Négy centiméter ugyan nem kevés, mégsem komoly terepre szánták a V40-est, és ez így van jól. Tökéletes viszont a városi forgalomba, utazásra és arra a pár méterre, amit az aszfalt elhagyása után hepehupás földúton teszünk meg a vízpartig. A futómű is kapott némi hangolást az emelés mellett, az eredmény pedig abszolút harmonikus, főként az amúgy kevésbé életerős D2 dízelmotorral összepárosítva.

Nem túl feszes, épp nem túldülöngélős, pont annyira kelt masszív benyomást amennyire az a városban kell. A magasítás megvéd azoktól a padkáktól, ahol más autóval már leakadna az első lökhárító, a magasabb üléspozíció javítja kicsit a komfort- és biztonság érzetünket, de nem rontja érezhetően a vezetési élményt. Már ha beszélhetünk ilyenről egy 115 lóerős dízelmotornál. Aligha. Ekkora teljesítmény mellett se az automata váltóval, se összkerékhajtással nem szabad visszafogni a lendületet, utóbbi nem is választható a D2 motorhoz, és szerencsére hatfokozatú kézi váltóval járt nálunk az autó

Szépség és praktikum

Kívülről megjárja, belülről még inkább. A prémium kompaktok után is felüdülés egy Volvóba ülni, annyira más, de ezt a szó legpozitívabb értelmében tessék érteni. Világosan látszik, hogy igényesen, stílusosan lett kidolgozva a belső, amit ugyan még felfedezhetünk más márkáknál is, mégis barátságosabb, élhetőbb teret nyújt, mint a többiek. Ránézésre mindenképp. Az ülések gyönyörűek, kényelmesek is, könnyen megtalálható az ideális üléspozíció, a kormány is tág határok között állítható. Pakolórekeszből van elég, könnyen elszórhatjuk az apróságainkat, mégha a lebegő középkonzol mögötti tároló továbbra sem
használható sok mindenre.

A tesztelt Volvo V40 D2 Cross Country és konkurensei listaáron
Volvo V40 D2 Cross Country (115 LE)	6 950 000 Ft
Audi A4 Allroad 2.0 TDi quattro (143 LE)	10 329 290 Ft
BMW X1 sDrive 16d (116 LE)	6 249 606 Ft

A váltó burkolata az első, amely már ránézésre is megosztja az embert. Fényes tükröződő felületet kapott, amelyre ránézve pont olyan érzésünk van, mintha kettős látásunk lenne, mivel az összes fokozat száma tükröződik rajt. Elég zavaró. Fogásra kicsit nagyobb a kelleténél, de szerencsére menet közben abszolút jól szuperál, kellően pontosan kapcsolható, attól eltekintve, hogy ha kihúzzuk oldalra, kicsit ropog a műanya. Túlságosan gyakran nem kell hozzá nyúlkálni, mert nem sok inger ér bennünket a mindössze 115 lóerős D2 dízelmotorral.

Az alul kicsit gyengécske motor egyébként nem megy rosszul, legalábbis nem zavaróan, főleg úgy, hogy egyszerűen minden a száguldás ellen szól ebben az autóban. A zajszigetelés példás, szinte alig jut zaj az utastérbe, a váltófokozatok kiosztása pedig kifejezetten hosszú, így pörgő dízelmotor hangja sem zavarja a nyugalmat. 50-nél éppen elketyeg valahol 1100-as fordulat körül a motor, de innen gyorsítani még kisebb csoda volna. Az alacsony fordulatszám viszont jótékony hatással van a fogyasztása, és kifejezett takarékos lesz tőle az autó. 6 liter alatti fogyasztással úgy is megúsztuk, hogy álltunk vele dugóban, néha siettünk is vele, tehát nem spórolásra játszottunk.

Menet közben és leginkább egy hagyományos kompaktból átülve tűnik fel, hogy a kormányon többet kell forgatni az átlagosnál, talán ezért sem tűnik olyan borulékonynak az emelt hasmagasságú V40-es. A futómű kellemesen csillapítja az átlagos úthibákat, a nagyobb – főleg – keresztirányú bordákat viszont már ő sem szereti, és ezeket kopogássál jelzi felénk. Városban, országúton és autópályán is megállja a helyét, sosem volt olyan érzésünk, hogy nem lenne elég stabil a Cross Country.

Az ellen is véd

A 12,3 másodperces 0-100-as sprintidő azért jelzi, hogy nem egy sportautóban ülünk, de azért baj még így is történhet. Ennek valószínűsége a Volvóban a lehető legkevesebb, mert számtalan asszisztens véd a környezetünktől és saját magunktól egyaránt. Néhányat nem is árt kikapcsolni, mert a rendszeresen ráfutásra figyelmeztető piros lámpa, és sípolás egy idő után már kezd idegesítő lenni.

A gyalogosfelismerő és vészfékező rendszer mellett holttérfigyelő, sávtartást segítő – kormányrezgető és helyettünk kormányzó -, rendszer is dolgozik, amelyeket mind a menüből lehet ki/be kapcsolni, leszámítva néhányat, amely közvetlen gombnyomásra is elérhető. A menü viszonylag egyértelmű, de azért igényel megszokást, egy Audi vagy egy BMW kezelése nekünk elsőre sokkal könnyebbnek tűnt. A V40-est egyébként először szerelik gyalogost védő légzsákkal, amely 20 km/óra felett gázolás esetén egy kifli alakú párnát fúj a szélvődőre miközben megemeli kicsit a motorházat is, puhábbá téve azt ezzel.

Drága családi autó, de nem túl tágas

D2-es motorral  6 950 000 forinttól indul a Volvo V40 Cross Country ára, amit felszereltség szinttől akár másfél millióval is megdrágíthatunk kapásból, és erre még jöhetnek az extrák árai. Az így 10 millió közelébe feltornázott vételár már messze van attól, hogy kedvező vételnek mondhassuk, de a prémium szintnél ez talán kevésbé döntő. Hosszabb utazásokhoz ez motor viszont csak nyögvenyelősen lenne elegendő, a következő szintre, a D3-asra pedig rászámolhatunk további egymilliót. Az összhatás viszont így is dicséretet érdemel, jó a V40 CC-ben utazni. Feltéve, hogy elöl ülünk. A hátsó sor lábtérben szűkös, középen ülve pedig nagyon kényelmetlen. A csomagoknak sem jut sokkal több hely, 335 literrel gazdálkodhatunk.

Mellette – Ellene
Sportosan elegáns külső Számtalan biztonsági felszerelés Alacsony fogyasztás Kényelmes futómű Igényes kidolgozás	Gyengécske dízelmotor Kis csomagtér Szűkös hátsó sor Relatív drága