Továbbra sem tudunk részleteket a motorról, de talán mindegy is: a jelek szerint a Gran Lusso kupé személyiségét fémbe idomító Pininfarina számára édes mindegy, hogy milyen műszaki paraméterekkel bír, a lényeg az, hogy tizenkét hengeres legyen, és ezáltal a tökéletesség ígéretét hordozza.
Ezúttal a BMW számára sem a technológia volt a legfontosabb: ahogy a márka vezető tervezője, Karim Habib elmondta, érdekes élmény volt egy vadonatúj, merőben eltérő szemszögből nézni a luxus és az exkluzivitás fogalmát.
És valóban: a Gran Lusso Coupé oldalnézetből megőrizte ugyan a BMW-kre jellemző, sportos arányokat, ám ezeket extrém széles és lapos kivitelben tálalja, mintha 3D nyomtatóval valósították volna meg egy grafikus vázlatát.
A dizájn központi kiinduló eleme természetesen a hűtőmaszk törésvonallal fűszerezett, kettős veséje, amelyet inkább grandiózus, mint szimplán agresszív kivitelben határolnak az oldalsó légbeömlők, illetve a kifejezetten keskeny, ám a BMW kurrens formanyelvéhez igazodva a hűtőrácshoz csatlakozó lámpatestek.
A hosszú orr, a magasra húzott váll és hátra tolt utaskabin az autóipar fénykorát idézi; hasonló hatást értek el a tervezők a BMW6-os szériától eltérően hosszan, egyenesen hátra nyúló, felületén töréssel tagolt C-oszloppal.
Kifejezetten friss, szupersportkocsikat idéző stíluselem ugyanakkor a küszöbtől a hátsó lámpáig emelkedő, vaskos lemezél, amely természetes lendülettel fut ki az autónak némi angolos ízt is kölcsönző kacsafarokban.
Váratlan fókusszal a hátfal mutatja az autó legmodernebb arcát. A végletekig leegyszerűsített lemezfelületekbe a megformált csíkja lop némi játékosságot; a keskeny, magasan végződő csomagtérnyílás határozottan és nyilván tudatosan figyelmen kívül hagyja a praktikum szempontjait, nehogy megbontsa a magasra emelkedő hátsó lökhárító egységét.
A karosszériával ellentétben az utastér szinte egyáltalán nem távolodott el a BMW jelenlegi felfogásától. Egyedi hangulatú színek, különleges anyaghasználat és a felületek geometrikus díszítése utal csak arra, hogy nem szériakivitelű autót látunk. A tervezők arra is ügyeltek, hogy a luxuskupé koncepciója a hátsó ülésen se szenvedjen csorbát: a kétszemélyes traktus állítólag kifejezetten bőséges lábteret kínál.
Érdemes külön kitérni az utastérben használt faburkolatokra. Egy 48 ezer évvel ezelőtt élt, majd egy mocsár mélyén tökéletes állapotában megőrzött, új-zélandi kauri-fából metszették ki a paneleket, amelyek a beeső fény szögétől függően arany, barna és piros árnyalatokban játszik. A kauri a világ legöregebb megmunkálható fája, épp ezért a legritkább és legdrágább faanyagok közé tartozik: egy 30×30 centis, egy col vastag nyers panel ára tízezer forint körül kezdődik.
Az utastérben a legfinomabb olasz bőrökkel találkozhatunk, de a Pininfarina ennél is különlegesebbet szánt tetőkárpitnak: speciális gyapjúszövet húzódik az utasok feje fölött, a lemez egységét hosszanti hasíték töri meg, amelyen keresztül természetes fény jut az utastérbe.
