A Ford meghívására nemrég Londonban jártunk, ahol a fő program mellé számos egyéb lehetőség társult. Mivel Fiesta ST-t és Kugát már vezettünk, kapva kaptam a lehetőségen, hogy a sok új autó között megbúvó ritkaságnak szenteljem a vezetésre kapott nyúlfarknyi időt.
Korábban soha nem vezettem még jobbkormányos autót, sőt, oldtimerhez sem volt még szerencsém. Most viszont egy szűk erdei úton megadatott a lehetőség, ráadásul egy filmsztárral! Kár lett volna kihagyni!
Korábban a Ford Anglia nem volt épp felkapott modell, de 2002. november 15. után a helyzet megváltozott – legalábbis Angliában. Ekkor mutatták be a Harry Potter és a titkok kamrája című filmet, amelyben az eredeti történethez hasonlóan komoly szerepet kapott egy Anglia.
A sztori szerint a mugliktól (varázslásra nem képes népek – halandó emberek) vásárolt autót Arthur Weasley, a főhős barátjának, Ron Weasleynek az apja babonázta meg. A kocsi ezt követően képes volt repülni és gombnyomásra láthatatlanná válni. Ráadásul a varázslatos kivitelben kényelmesen elfért nyolc ember, hat bőrönd, két bagoly és egy patkány is. Sőt, az üzemanyag sem fogy ki belőle soha.
Miután Harry nem kapja meg barátai leveleit, a filmben a repülő autóval szabadítják ki emeleti szobájából, ahol bezárva tartják nevelőszülei. Ezt követően közösen utaznának Roxfortba (eredetiben Hogwarts), de mert lekésik a varázslóiskolába tartó vonatot, a Ford Angliával repülnek a helyszínre. Később még egyszer szerepet kap a járgány, amikor a főhősöket megmenti a Tiltott rengetegben rájuk támadó óriás pókok seregétől. Önállóan érkezik, majd, miután elvégezte dolgát, egyedül távozik.
Harry kiszabadítása:
A szerző, J.K. Rowling azért választotta épp ezt a típust, mert korábbi iskolai barátjának, Seannak, ilyen volt az első autója. A sorozat második filmjében használt, világoskék autó egy 1962-es Ford Anglia 105E. Persze nem egyetlen autóról van szó, hiszen összesen 18 darabot használtak a felvételek elkészítéséhez – egyet félbe is vágtak.
Legtöbbjük nem volt üzemképes, sőt, némelyiket a roncstelepről mentették meg. De ez nem nagy gond, hiszen a film egyik jelenetében egy megelevenedett fa jól helybenhagyja a koronáján landolt kocsit, amely ezt követően eléggé leharcolt állapotban tengette tovább életét.
Az ülések fő feladata kényelem, ennek megfelelően egy fotelre emlékeztetnek leginkább
A speciális effektekért felelős John Richardson az egyik modellből kivette a motort azért, hogy könnyebb legyen, majd a kasztnit egy forgatható állványra helyezte. Egyes jeleneteket blueboxban rögzítettek, de volt, hogy az Angliát állványostul egy pickup platójára szerelték, így mozgás közben tudtak felvenni repülős jeleneteket.
A filméhez megszólalásig hasonló környezetben kipróbált Anglia kifejezetten jó állapotú, mondhatni hibátlan példány volt, amely a negyedik, egyben utolsó szériából került ki. Az Anglia első generációja még 1939-ben mutatkozott be, a 105E sorozat 1959-től volt a piacon. Összesen közel 1,6 millió Angliát gyártottak, mielőtt leváltotta őt 1968-ban a Ford Escort.
Ez egy Deluxe kivitel, ami azonnal látható az autó teljes elejét betöltő krómozott hűtőrácsról (az alapmodelleken csak kisebb van), amely erősíti a hasonlóságot az 1950-es évek olyan amerikai cirkálóihoz képest, mint amilyen a Ford Thunderbird. Persze a fecskefarok és nagy kerek lámpák is a tengerentúli divatot követték. Az autó különlegessége, hogy a Citroën Ami6-hoz hasonlóan homorú hátsó szélvédőt kapott, ami állítólag azért is jó, mert menet közben nem koszolódik az üveg.
Találkozás a vonattal
Az utastér nagyon egyszerű felépítésű, de mégis a „van benne anyag” érzetét kelti, hiszen a legtöbb kapcsoló, fogantyú krómbevonatot kapott, de szimplán díszítésnek is használták a fémet. Az ülések leginkább egy klasszikus rugós fotelre emlékeztetnek. A műszerfal kialakítása a gyártás szempontjából praktikus, hiszen a bal- – és jobbkormányos verzióhoz is használható, a kesztyűtartó és a műszeregység felcserélhető.
Elvileg 26 másodperc alatt éri el a 100-as tempót, a valóságban dinamikusabbnak hat a kocsi, a sokkal közvetlenebb visszajelzések és zajok miatt
A nagyjából 750 kilós autóba 997 köbcentis, négyhengeres motor került, ami mai szemmel elég halovány. Az Év Motorja díjat tavaly elnyerő 1,0 literes turbós Ford EcoBoost 100 és 125 lóerővel kapható, az Anglia motorja viszont azonos hengerűrtartalomból 39,5 lóerőt produkál.
Mindez azonban egyáltalán nem tűnik kevésnek: a 3,9 méteres autó könnyedén gyorsul 50 mérföld/óráig (80 km/óra) biztosan. Elméletben 26,9 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára és 119-nél ér véget a száguldás.
Ha odalépünk neki, a motor méretét meghazudtoló érces hanggal reagál és harap. Az élményhez persze a mostaninál kevésbé szűrt formában érkező zajok is hozzátartoznak. Az ujjnyi vékony – természetesen szervó nélküli – kormánnyal lazán irányítható a kocsi, hajtási befolyás nem jelentkezik, hiszen a motor a hátsó kerekeket pörgeti. A négyfokozatú sebességváltó avatott kezet kíván, hogy recsegés nélkül kattintsuk a fokozatokba. A fék mai szemmel gyenge és igen határozott taposás kell, ha komolyabb lassulást akarunk elérni.
Összességében az Anglia nagyon szerethető kisautó, vezetése ugyanúgy élményt nyújt, akár egy klasszikus Ladáé. Eddig nem vonzódtam az ilyen koros autókhoz, inkább a youngtimerek barátja voltam, de a próba hatott, megfertőződtem. Reméljük, Harry Potter olvassa a cikkem és a házunk elé varázsol egy Angliát.
