Az 1960-70-es években az autóversenyzés minden apró íze életveszélyt hordott magában. Évente történt tragikus baleset, a biztonsági óvintézkedések nem tudtak lépést tartani az egyre gyorsuló technikával, és a bivalyerős motorokkal. Farkasszemet néztek a halállal a pilóták, de a szerelők, nézők, pályabírók sem érezhették magukat úgy, mint Karcagon a könyvtárban egy augusztus délutánon.
Ebben a közegben ugyan ki gondolt volna arra, hogy veszélyes az autókra több kiló nehéz kamerákat, sőt mázsás tömeget képviselő operatőrt rögzíteni? Naná, hogy senkinek! Ezért ma, a tenyérben hordozható HD kamerák korában már elhűlve nézzük a versenygépek tetejére biggyesztett szalagos filmfelvevőket, vagy a sisakra erősített termetes méretű Nikon fényképezőt.
Ebben a közegben ugyan ki gondolt volna arra, hogy veszélyes az autókra több kiló nehéz kamerákat, sőt mázsás tömeget képviselő operatőrt rögzíteni? Naná, hogy senkinek! Ezért ma, a tenyérben hordozható HD kamerák korában már elhűlve nézzük a versenygépek tetejére biggyesztett szalagos filmfelvevőket, vagy a sisakra erősített termetes méretű Nikon fényképezőt.
Ma pedig elszabadul egy abroncs a bokszutcában, és mindenki eszét veszti. Gyorsan jön 52 oldal új szabály, hogy még a kamionban levest kavaró szakács is hordjon bukósisakot. Újabb korlátok helyett inkább minden résztvevő, bokszban tébláboló fejébe kellene verni, hogy az autósport még mindig veszélyes üzem, ha a közelében akarsz lenni, légy résen, légy óvatos! Ennyi az egész!
