A Ford az űrrobotok felé fordult, hogy még biztonságosabbá és hatékonyabbá tehesse a vezetést. Az autóipari cég hároméves kutatási megállapodást kötött a szentpétervári műszaki egyetemmel, Oroszországban, hogy tanulmányozza a robotok kommunikációs rendszereit, hogy ezzel is javíthassa a jelenleg fejlesztés alatt álló technológiáit, melynek a segítségével olyan autókat gyárthat, amik egymással és az internettel is kommunikálhatnak.
Jelenleg vezetés közben vagy nem tudunk a látóterünkből kieső dolgokról, vagy egy távoli forrásból származó információra kell hagyatkoznunk. Ez például azt eredményezi, hogy dugókban ülünk, amíg a kerülő úton akadálytalanul haladhatnánk. Vészhelyzetekről nem szerzünk tudomást, és a rendőrök, tűzoltók, mentők problémákba ütköznek teendőik során.
Az összekapcsolt járművek koncepciója egy ígéretes megoldásnak tűnik, melynek köszönhetően a járművek kommunikálhatnak egymással, közeli épületekkel, utcalámpákkal, jelzőlámpákkal, internet-felhővel vagy egyéb rendszerekkel, melyek a vezetőknek teljes képet adnak a közeli vészhelyzetekről, képekkel együtt, esetleg figyelmeztetésekkel a veszélyekről. Azt remélik a rendszertől, hogy csökkenti a torlódásokat, baleseteket és gyorsabb, pontosabb válaszidőt biztosít a közszolgák számára.
A probléma ennek a rendszernek a hatékony működtetése. A Ford egy olyan példát vázol fel, melyben a jármű-felhő kapcsolat megszakad. A legtöbb rendszerben egy ilyen kulcselem elvesztése az egész rendszer összeomlásához vezetne, de a Ford sokkal decentralizáltabb rendszerben gondolkodik. Ha a felhő nem hozzáférhető, akkor a mentőcsapatok még mindig küldhetnének és fogadhatnának információt más járművek vagy egyéb infrastruktúraelemek által, amíg el nem érnek egy sértetlen hozzáférési pontot a felhőhöz.
„A tartalék rendszerek és a robusztus üzenethálózatok kutatása rendkívül fontos” – mondta Oleg Gusikhin, a Ford rendszeranalitikai részlegének vezetője. „Ha egy rendszer lekapcsol, alternatívákat kell keresni és erősíteni, hogy az üzenetek a hálózatok közt megbízhatóan mozogjanak.”
Ez az a rész, ahol az űrrobotok bejönnek a képbe. Azaz kommunikáció távoli objektumok között, és távoli objektumokkal. A NASA és egyéb szervezetek azon dolgoznak, hogy fejlesszék a kommunikációt, amivel az űrjárművek hatékonyabban kapcsolódnak egymáshoz. Ez különösen igaz a robotokra, legyenek azok robotsegítők egy űrállomáson vagy járművek egy bolygó felszínén. Ehhez egyre növekvő sávszélességre van szükség.
A Ford különös figyelemmel kíséri a NASA Robonaut 2 rendszereit, az ESA Eurobotját, valamint a DLR JUSTIN humanoid robotot. Ezek számos hálózati technológiát használnak, mint például a dedikált rövidtávú kommunikáció, a mobil szélessávú LTE hálózat.
A Ford azt tanulmányozza, hogy ezen robotok kommunikációs technológiája hogyan használható fel a járművek közt. „Analizáljuk az adatokat, hogy rájöjjünk, mely hálózatok a legjobbak és legmegbízhatóbbak bizonyos típusú üzenetekhez.” Például egy balesetről a rendszer egy kisebb sávszélességű hálózaton keresztül is tudná értesíteni a mentőket, rendőrséget, míg a közlekedési vagy egyéb adatokat egy szélesebb, erősebb kapcsolaton keresztül juttatja el az autóhoz.
Az, hogy mikor fognak az autók egymással beszélgetni és telefonszámot cserélni, még annyira távoli jövő, hogy a mindent eláruló jósgömbök sem tudnák megmondani, viszont felteszem a kérdést: Biztos, hogy jó lenne az nekünk, ha az autónk ekkora tudással és intelligenciával lenne felszerelve?
