Hétvégén a Hungaroringen hatalmas találkozón ünnepelte legsikeresebb típusát a Volkswagen. A második alkalommal megrendezésre került Golf találkozót természetesen mi is körbejártuk, ám a szokásos mustra mellett most kifejezetten egy skalpot akartunk levadászni. Egy igazi különlegességet, az időutazó Golfját!
Volkswagen Golf I. (1974-1983)
A stílusteremtő Golf felnőtt a Bogárpótló szerephez, csak az első generációból 6,72 millió darabot adtak el, és Dél-Afrikában egészen 2009-ig gyártották különböző enyhén modernizált verzióit. A Giorgio Giugiaro által divattá emelt szögletes forma 1980-ban kapott frissítést, változtak a lökhárítók, a hátsó lámpák és a műszerfal. A cikkben szereplő dízel GTD négysebességes váltójával 16,8 másodperc alatt érte el a százas tempót, és az 1,6 literes blokkot határig facsarva akár a 143 km/órás tempó is elérhető.
Kiérdemli a címet, mert ez a piros, háromajtós dízel egyszerűen túlmutat az emberi tudattal felfogható határokon. Korát és állapotát fejben összeegyeztetni képtelenség, vagy minden plecsni, papír, igazolás hamis, vagy tényleg Marty Mcfly vontatta a Delorean után kötve idáig, frissen, patika állapotban, egyenesen 1980-ból.
A tökéletes, gyári állapot titka természetesen nem sci-fi filmekbe illő tudományos maszlag, hanem a hihetetlenül gondos tulajdonosok kímélő használatának eredménye. Már persze, ha beszélhetünk valódi használatról, mivel 33 év alatt összesen 33 000 kilométert sikerült futásteljesítményként összehozni. Évente ezer kilométer. Egy balatoni kirándulás Kispestről, látogatás a nagyszülőkhöz Debrecenbe, plusz az apró. Kész a harminchárom éves terv.Nepperek álma
Az autó tipikus nepperálom, egy olyan kivételes darab, aminél nem kellett ordas hazugságként elsütni az „idős tulajdonostól, megkímélve” szöveget. Első gazdája még újonnan hozta Magyarországra, és a piacra járások között egyetlen egyszer indultak vele hosszabb túrára. A cél Olaszország, közelebbről a Vatikán volt, ahol II. János Pál pápánál jártak személyes audiencián, és az anekdota szerint maga az autó is áldást kapott a katolikus egyház vezetőjétől.
Ezt követően eseménytelenül teltek az évek a Golf szemszögéből, mígnem elhunyt az első tulajdonos, és négy évvel ezelőtt mai gazdájához, a család ismerőséhez került az autó. Ferencet már foglalkoztatta a veteránozás gondolata, és ennél jobb alanyt keresve sem talált volna a projekthez. Az „Öreglány” megkímélte őt a mások által kéjes elfoglaltságként űzött fórumturkálástól, alkatrészvadászattól, és műhelyben töltött munkaóráktól.
Még a kopóalkatrészek sem szorultak cserére, eredetiek a fékbetétek és a kuplungtárcsa, egyedül egy új üzemanyagtank beszerzése szerepel a felújítási listán. Az utóbbi négy évben jött össze tehát még hatezer kilométer, és nem várható a futásteljesítmény komoly növekedése.
Ennek fényében is lehetne fáradtabb az 54 lóerős, hibrideket megszégyenítő fogyasztást produkáló ős-Golf. Mert napon állt, télen egyszer orvul rátámadt a lucskos sólé, de nem! Itt ezeknek a hatásoknak nyoma sincs. Két olyan apró hibát találtam a karosszérián, ami a kétezer kilométert futott tesztautóknál már mindennapos. Díszlécei peckesen, párhuzamosan állnak, az eredeti lámpákon ott virít a Hella felirat, mivel sosem volt felújításban része, esély sincs típusidegen részletekre bukkanni.
Szalonállapot!
Belül szintén szalonállapot tombol, a kárpit makulátlan, sehol egy folt vagy szakadás, még a cérna sem tért ki egyszer sem a számára 1980-ban kijelölt útról. Repedések, karcok híján még a hetvenes évek végének stílusát képviselő sötétbarna műanyagok sem tűnnek émelyítőnek.
A pedálok alig koptak, a kormányt korhű, műbőrből készült, kötözött védőhurka óvja, tehát az utastér tökéletesen érintetlen, mintha egy katalógusfotó elevenedett volna meg, ahol szabadon garázdálkodhatunk. Egyedül a belső hőmérsékletet-szabályzó, a szivargyújtóról működő ventilátor lóg ki némileg a képből, de csak azért, mert ilyen extrát biztosan nem szereltek be Wolfsburgban.
Jövőbeli tervek? Egyértelmű kérdés egy ilyen autónál, és a válasz is borítékolható. Az eladás kizárt, pedig sokan ajánlottak már érte sokat, ha kimerészkedik a garázsból, már az utcán támadnak a komolynál komolyabb vevők. Az érdeklődés nem csoda, ilyen állapotban alig pár tucat első generációs Golf akad a német piacon, 10-12 ezer eurós árért, itthon pedig gyakorlatilag nem létezik ez a kategória.
Az eredetiség átka
Ma még nem lehetetlen küldetés hasonló állapotba hozni egy első generációs Golfot. Alkatrészt találni nem okozhat komoly fejtörést, a konszern már akkor is törekedett az uniformizálásra, ha Golfból nem, akkor Jettából, Passatból, Audiból akad megfelelő hiánypótló darab, az egyszerű szögletes karosszériával pedig egy ügyes lakatos bármikor megbirkózik.
Viszont, ha ilyen muzeális, vitrinbe való dísztárgyat szeretnénk, az már sokkal bonyolultabb történet. Vagy óriási mázlink van, mint a témát adó Volkswagen tulajdonosának, vagy alámerülünk a Mobile.de kínálatában, és onnan vadászunk gyűjteménybe való Golfot, hárommillió forint körüli összegért. Borsos ár, de az eszmei érték szinte felbecsülhetetlen, egy meggyűrt sárvédőív pótolható, az eredetiség azonban nem. Ezért szinte lehetetlen könnyű szívvel közútra engedni a mára párját ritkító látványossággá érett 33 éves autót, elég egy koccanás, és elillan a varázs. Eredetisége ilyenkor válik átokká, bármennyire is csábító a túrázás élménye, erre az autóra inkább időkapszulaként kell tekinteni, mint használatra alkalmas veteránként.