New York taxi: Nissan NV200
Nemrég valaki némi iróniával a hangjában úgy fogalmazott, hogy a tegnap haszonjárműve, a jövő taxija. Lássuk be, van is valami a dologban. A Nissan NV200-as régi darab, már bő két éve kipróbáltuk, igaz, akkor még teherhordó változatban. Azóta a világ több pontján rájöttek, hogy a magas felépítésű nagy belső terű alapból, némi belsőépítész munka után remek személyszállító járgányt lehet kialakítani. Így ma már többféle taxi is épül a Nissan NV200-as alapjára. Mind közül talán a New York taxi a legnagyobb szám, hiszen a tágas, hazai, amerikai gyártású modelleket túrta ki a Nissan a tutiból. Ugyan azt még nem tudjuk, hogy hogyan fogadja majd az egyszeri New York-i utas a kocsit, de bennünk vegyes érzelmeket keltett.
A következő 10 évben Nissan taxik dolgoznak majd New York szerte. De nem az amerikai nagyváros az egyetlen, amely a Nissan mellett döntött, London és Barcelona is követi a példát.
Az autó tolóajtós – számos korábbi ajtórányitós baleset megelőzhető vele – külön fény jelzi a forgalom többi résztvevőjének, ha éppen nyílik az ajtó. Egy menetben négy utas szállítható benne, akik utazás közben is élvezhetik a látványt, mert a járművek üvegtetősek. A hátul ülőknek külön légkondi, 12V-os és USB csatlakozó teszi kényelmesebbé a taxizást.
Mozgás közben így fest a sárga taxi:
a videó a hirdetés után indul
Tetszett a tolóajtó, illetve a taxisofőrtől plexivel elszigetelt utastér, de a hátsó rész az úthibákon durván pattog és a kárpitozás, berendezés is inkább olyan, mintha vizsgálati fogságban lennénk. Durva műbőr, rideg műanyagok. Persze fogalmunk sincs róla, mit kell kiállnia a New York-i éjszakában egy taxi hátuljának, kell-e hogy gőzborotvával és kénsavval is lehessen takarítani, mindenesetre ez a taxi ezt simán túlélné. Csupán egy idegesítő dolog van benne, a kis fellépőtől akárhányszor szálltam is be, szinte mindig bevertem a fejem az ajtónyílás tetejébe. A korábbi, főként nyolchengeres Ford Crown Victoriákkal szemben a négyhengeres motorok sem jelentenek majd akkora vezetési élményt, de üzemeltetésük nyilván sokkal kedvezőbb lesz.
Durva plexi mögött kuksol a sofőr. Vagy az utas. Mindez nézőpont kérdése.
Az alapváltozatra sokkal jobban hasonlít a feketére fényezett London taxi. Az NV200-as itt szerényebb átalakuláson ment keresztül, de a Nissannak ez is elég volt ahhoz, hogy a jellegzetes angol taxik helyére furakodjon. Emellett még egy spanyol nagyváros, Barcelona kaphat hasonló alapra épített taxikat, igaz, nekik jutott a legextrább változat, a tisztán elektromos hajtású.
Japán taxi: Nissan Cedric
Frissnek nem mondható, mégis mindent tud, amit kell. A Nissan Cedric Japán egyik legismertebb taxija. A szögletes forma ódivatú, de valószínűleg ez a tétel a taxisofőrök preferencialistáján valahol egész hátul kulloghat. Sokkal fontosabb, hogy az autó áttekinthető, kényelmes, takarékos és könnyen vezethető legyen. És a Cedric pont ilyen. A sportos kormányzásnak híre sincs a kocsiban, az agyonszervozott kormányt egy gyerek is könnyedén megforgatná.
Nem mai darab, de taxinak kiváló. Könnyű vezetni, takarékos, és kényelmes a futóműve is.
Elsőre rémes érzés, de ha egész nap ezt kéne tekergetnem, pont ilyet kívánnék magam is. A kockaforma kasztnit a vékony oszlopokkal könnyű áttekinteni, és a rugózás, futómű, valamint az automatikus váltó is inkább kényelem-orientált, mintsem száguldásra termett darab.
A nagyi csinálta volna?
Belseje legalább 10-15 éves időugrásnak felel meg, természetesen visszafelé. Hely bőven van benne, és hogy elég barátságos is legyen a belső, csinos csipkés üléshuzat-védő izék is kerültek az autóba. Fene sem tudja, hogy a Nissan alkalmazottak nagymamái készítették-e ezeket, vagy a gyári extralistán pipálható tétel a csipke rátét.
Az autó talán legnagyobb varázslata a – jobb oldali – vezetőülésből távirányítással is kitárható bal hátsó ajtó. Roppant figyelmes, igazi, nehezen érthető japán dolog ez. De mókás.
Bonustrack: Nissan NV 3500
Igaz, nem kifejezetten taxi, de személy – sok személy – kényelmes szállítására ez a modell is nagyszerűen befogható. Emellett mégiscsak ez volt az első igazán amerikai stílusú járgány, amelybe a repülőtéren beültettek minket. Formájában szinte mindent magában hordoz, amiről az átlagember azt gondolja, amerikai.
Csőr és króm
Kegyetlen csőr, elképesztő mennyiségű króm, és mindehhez doboz is akkora, mint két másik autó. A képet a gurgulázó kipufogó zárja, mert persze V8-as motor jár bele, nem is kicsi, 5,6 literes, 317 lóerős – nyilván indokolt ez a teljesítmény – amely teherautóhoz illően a hátsó kereket hajtja.. De nemcsak kintről tiszta Amerika a szerkezet, hanem bent is. Legfeljebb 12 üléssel lehet rendelni kisbuszt, és ha kipróbáljuk az összes ülés- és lábtér variációt, akkor 324 különféle összeállítást tudnánk belőle összehozni. Ha volna hozzá időnk, kedvünk.
A belső elég ingerszegény, nem a finnyás európai vásárlóknak tervezték, de például pohártartóból annyi van benne, hogy minden utas két bontott sört is tudna egy időben szürcsölni. A ki- illetve beszállást csupán egyetlen, de hatalmasra nyitható, kényelmes tolóajtón át kell megoldani.
Akár 12 személyes is lehet.
Többféle kivitelben – teher- és személyszállító -, is kipróbáltuk a típust, hiszen a borzalmas saját tömeg, a bivalyerős motor a hátsókerekes hajtással igen szórakoztatónak ígérkezett. Nem is csalódtunk, a termetes bálna nagyot ugrik, aztán kanyarban úgy csúszik, dől, hogy csak na. Jól tette a Nissan, hogy egy használaton kívüli repülőtéren adta kezünkbe a legtöbb autót, itt nehezen tehetünk kárt másban, magunkban. Sajnos egy nagy baj van ezzel a típussal, sima B-s jogsival már nem vezethető.
32 ezer dollártól (7,1 millió forinttól) indul az árlista… Persze csak Amerikában.
