Az Ikarus 260
A 200-as típuscsaládból összesen 208 853 darabot gyártott az Ikarus, fő formatervezőjük pedig Finta László volt. Az Ikarus 260 az 200-as család egyik legsikeresebb, legnagyobb szériában gyártott tagja. Az autóbusz 1971-től 2002-ig készült szériában, mind városi, mind elővárosi változatban.
Ezeknél a kocsiknál eltértek az eddigi tetőhajlattól és négyszög-keresztmetszetű kocsiszekrényt alkalmaztak, így az ablakok felső éle egészen magasra került, ami különösen az álló utasoknak kedvezett. Az ikerajtó nyílásszélessége 1300 mm lett, és ez az utascserét lényegesen megkönnyítette. A vezető munkájának megkönnyítésére hidraulikus szervokormányt és Prága típusú hidromechanikus, automatikus sebességváltót alkalmaztak.
Az Ikarus 260 típusú buszoknak 1972-ben kezdődött a sorozatgyártásuk. Magyarországra készült tagjait 1976-ig egyrészes, magasabb műszerfal jellemezte, később 3 részes műszerfallal készültek, a hetvenes évek elején jellemző volt a hosszú IKARUS felirat, 1974-75-ig 1/4 részben eltolható ablakkal készültek (ezalól kivétel a 260.03-as széria), ezután vezették be a 1/2 részben eltolható ablakot. 1980-ig az Ikarus 200-as buszokon az ajtó nélküli oldal utolsó ablaka osztatlan volt. 1984-ig ezek a buszok háromrészes, ún. trilex keréktárcsával készültek. Szintén 1984-ig volt jellemző a harmonikaajtó (ráncajtó), ezután bolygóajtóval készültek, de egyes külföldi országokba készülő ilyen típusú buszokra később is jellemző volt a trilex keréktárcsa vagy a ránc (harmonika) ajtó. A 260.32/39-es szériák már 1981-es megjelenésüktől fogva bolygóajtókkal készültek.
Wikipédia
