Röviden – Lada Samara 1.5 Turbo
Mi ez? Kopott külsővel álcázott, kőkeményre húzott Samara
Mit tud? Valóra váltja a Lada-rajongók álmait: BMW-skalpokat gyűjt
Mi az ára?
Egy beépíthető turbószett 340 000 Ft, de a mi alanyunk teljesen egyedi
Élményfaktor?  Tüsszentő lefújószelep, gázra síró abroncsok egy Ladában! Kell ennél több?

A fanatizmus alapvetően kétféle lehet. Vagy ráncolt homlokkal figyeljük, mert céltalan és értelmetlen, vagy csodálattal vegyes tiszteletet vált ki. Néha nehéz különbséget tenni a kategóriák között, ha valaki azonban megépíti az autóimádók titkos vágyát, egy turbóval vadított Ladát, akkor egyértelmű a válasz.

Mert Don Quijote harca ez. Amikor pár százezer forintért könnyedén beszerezhető egy alapból 150-160 lóerős autó, bejáratott teljesítménynövelő praktikákkal, ezernyi alkatrésszel, komplett készletekkel, akkor belefogni egy orosz konstrukció reszelésébe, nagy kihívás. De a képeken látható Samara tulajdonosa vállalta a küldetést és megosztotta velünk az építés során szerzett élményeket, tapasztalatokat.

Tökéletes báránybőrbe bújt farkas, első ránézésre egy életciklusa végét járó átlagos családi Lada, de aki megcibálja a bajszát, annak kellemetlen élményben lehet része

Tökéletes báránybőrbe bújt farkas, első ránézésre egy életciklusa végét járó átlagos családi Lada, de aki megcibálja a bajszát, annak kellemetlen élményben lehet része

Tökéletes báránybőrbe bújt farkas, első ránézésre egy életciklusa végét járó átlagos családi Lada, de aki megcibálja a bajszát, annak kellemetlen élményben lehet része


Különleges darab, de nem azért mert turbó segíti a levegőáramlást. A hazai ladás körökben duplaturbóval hergelt Samara szörny is épült már, megfelelően tömött pénztárcával felvértezve bárki rendelhet átépítő szettet az 1,5 literes injektoros motorhoz. Nem nagy ügy, esetünkben azonban komplikáltabb a történet. Ez a Samara ugyanis egy sleeper. Egy igazi báránybőrbe bújt farkas. Nem villogtat oroszlánkörmöket, nincs feltűnő festés, porig ültetett karosszéria, árulkodó hűtőnyílás. Az álca tökéletes.
A 15 colos MOMO felnik árulkodnak egyedül arról, hogy nem hétköznapi Samaráról van szó

A 15 colos MOMO felnik árulkodnak egyedül arról, hogy nem hétköznapi Samaráról van szó

A 15 colos MOMO felnik árulkodnak egyedül arról, hogy nem hétköznapi Samaráról van szó


A bódé egy teljesen átlagos orosz belpiacos darab, akkora illesztési hézagokkal, mint a Mariana-árok. Szerkezetileg tökéletes állapotban van, de a feltűnő, jól látható helyeken már jókat falt belőle a rozsda, opálos a fényezés, horpadt a tető, kopott a hűtőrács. Ránézésre egy koros családi Samara, épp annyi lóerővel, hogy az emelkedővel küzdő Ikarust maga mögé utasítsa.

Egyedül a 15 colos fehér Momo felnik ébreszthetnek kételyt, egyetlen más apró jel sem utal arra, hogy a lemezek alatt egyedi, emelt teljesítményű technika dolgozik.

Ilyen egy turbós Lada szíve

A közepébe csapva kezdjük a motorral, hiszen a Samara orrában nem a megszokott látvány uralkodik. Az 1,5 literes blokknak a Volkswagen konszerntől származó K03-as kódjelű turbófeltöltő biztosítja a megfelelő levegőmennyiséget. Az Audi TT 1,8 literes motorján szolgáló alkatrész itt 1,2 bar töltőnyomással dolgozik, töltőlevegő-hűtővel kiegészítve.

Szegény Samara-dugattyúk nem örültek volna ekkora terhelésnek, ezért itt, a szív legbelső kamráiban is átfogó változások történtek. A gyári dugók helyére szintén Volkswagen-termék került az autóba, a kétezres TFSI motor egyező furatmérete miatt tökéletes donornak bizonyult, a megfelelő lökethossz pedig Fiat-hajtókarokkal lett kipipálva.

Két évig tartott a tervezés, fejlesztés, de mikor minden kész lett egy hét alatt történt meg a beépítés, és azóta 53 000 kilométert futott az átalakított Samara. Hogy mennyibe került? Azt jobb inkább nem firtatni!

Két évig tartott a tervezés, fejlesztés, de mikor minden kész lett egy hét alatt történt meg a beépítés, és azóta 53 000 kilométert futott az átalakított Samara. Hogy mennyibe került? Azt jobb inkább nem firtatni!

A hengerfej és a szelepek sem úszták meg a cserét, de a legtrükkösebb a megfelelő vezérműtengely megtalálása volt. Végül Havasi műhelyében a G60-as Golf Schrick-tuningtengelye alapján gyártották le.

Érdekesség még, hogy a motor megmaradt karburátorosnak, így olcsóbb és egyszerűbb volt az építés, igaz, a megoldás az elérhető teljesítménynek is határt szabott. Annak a teljesítménynek, amiről konkrét számokat, értéket nem tudunk. Körülbelül 150 lóerős lehet a gép, az élményt azonban sosem kilowattokban vagy lóerőkben mérik.

De a próbaút előtt még bújjunk vissza a motortérbe! A képeken felfedezett Lancia felirat sem véletlen, a karburátor, a gyújtásrendszer, a kopogásérzékelő szenzor, valamint az intercooler is az olaszoktól származik, az égéstérből viszont hazai gyártású kipufogórendszeren keresztül távozik a gáz. A hatvanas átmérőjű rozsdamentes rendszer nyers erővel szól, de azért nem egy kibelezett dörrentő.

Minden téren fejlődött

Természetesen egy ilyen komoly teljesítménynövelés őrültség lenne a hajtáslánc, a futómű, a fékrendszer módosítása nélkül. Ezen a téren is folytatódott a leleményes legózás, elöl a Lada 112 féknyergei lassítanak, hátra pedig az eredetileg elöl szolgáló tárcsák kerültek. A súlyelosztás javítása érdekében elől a balos és jobbos féknyergek helyet helyet cseréltek, így nem elöl, hanem hátul harapnak a tárcsákba. A futómű állítható Bilstein-lengéscsillapítókat kapott, elöl Škoda 120L-, hátul Wartburg-rugókkal. Ezt a döntést hallva kicsit szkeptikusan néztem a tulajra, de a rövid tesztkör után eloszlottak a kételyeim, sikerült úgy befaragni minden alkatrészt, hogy keményen stabil, de mégis a mindennapokban autózható legyen a végeredmény.

Hiába furdalt a kíváncsiság, a kuplung titkát megtartotta magának az építő, vagyis az igazat megvallva elmesélte, csak a széles közönséggel nem akarta megosztani a hosszú munkaórákkal felfedezett megoldást.

A műszerfal fordulatszámmérőt kapott, a kormány pedig elektromos szervót

A műszerfal fordulatszámmérőt kapott, a kormány pedig elektromos szervót

Mivel családi autóként szolgál a Samara, belül szinte minden az eredeti állapotot tükrözi, nincs kibelezve, becsövezve, egyedül NIva műszerfal és a BMW-ből származó Recaro-sportülések keltenek feltűnést. A turbó miatt elengedhetetlen volt pár plusz VDO-műszer beépítése, ezek a váltó alatt kaptak helyet, ahogy a hűtést szabályzó – a motort a megállás után tovább járató – időzítő panelja is.

Részletesen átgondolt terv volt ez, amit legjobban az bizonyít, hogy a csiga beköltözése óta 53 000 kilométert tett meg a Samara hibamentesen. A konstrukció hibája egyedül a feltöltő rossz rögzítése miatt elrepedő leömlő volt, de a kapcsolódási pontok áttervezésével ez a kellemetlenség is megszűnt.

Az álruhás sprinter

Hogy ne csak egy érdekes sztorival térjünk haza, az alapos átfésülés után egy rövid kör erejéig kipróbáltuk a turbós Samara élményt. Az elektromos szervónak köszönhetően modern autókra emlékeztető könnyedséggel jár a kormány, nincs szokatlan zaj, rángató motor, kőkemény kuplung, amíg nem nyomunk padlógázt, egy hétköznapi Lada arcát mutatja a kocsi.

Viszont a háromezres fordulatot elhagyva guminyikkanással fűszerezett, feltűnő szisszenés hallatszik az orrból, és a ruszki sprinter leveti az álruhát. Szürreális látvány, ahogy erőtől tapadást vesztő kerekekkel tör előre, majd ugyanolyan határozottan lassul, ha a fékre lépünk.

a videó a hirdetés után indul

Klasszikus kétarcú viselkedése a nyolcvanas évek turbós sportautóit idézi, jámbor poroszkálása egy szempillantás alatt vált át kormánytépő vágtába, de a legjobb mégis a körítés, hiszen külső szemlélő számára ez egy utolsó métereit járó bontószökevény, amitől egy pillanatig sem kell félni. De sok arcról lefagyasztotta már a magabiztos mosolyt, amikor az 1,5 literes blokk nagy levegőt vett, és az elképesztő Samara újabb skalpot szerzett.