Kilenc újságíró, valamint a németországi Opel és a brit Vauxhall testvérmárkákat képviselő három fejlesztőmérnök alkotta azt a stábot, amelynek tagjai négy-négy órás váltásokban igyekeztek megdönteni az FIA és az MSA (brit motorsport-szövetség) vonatkozó kategóriarekordjait.
Az 1600 (MSA: 1500) és 2000 köbcentiméter közötti, feltöltött dízelmotorok géposztályában nevezett, 165 lóerős 2.0 CDTI motoros, ötajtós Astra két példánya tökéletesen szériaállapotban állt rajthoz október 5-én. Az MSA (joggal) gyanakvó képviselői végigsétáltak a gyártósoron, és percről percre nyomon követték a tesztre kiszemelt két példány születését, a kísérlethez elengedhetetlen bukókeret, a Corbeau versenyülések és a Luke versenyövek beépítését, majd leplombálták és a futam kezdetéig zárt helyen őrizték az autókat.
A szériakomponensek közül egyébként érthető módon a futómű és az abroncsok jelentették a fő fejfájást a mérnököknek, mivel a két mérföld (3218 m) hosszú, állandó sugarú milbrooki körpálya döntött külső ívén, ahol gyakorlatilag végig 209 km/óra sebességgel taposták a gépeket, komoly terhelést kapott mindkettő.
Végül az eredeti tervek szerint egyetlen kerékcserével végig tudták futni a távot, a beütemezett sofőrcseréken és tankolásokon kívül mindössze 22 percet veszítettek az autók soron kívüli kiállás miatt. Olajfogyasztás nem volt mérhető.
A FIA és az MSA hitelesítési folyamata még eltart pár hétig, de a nyers számok alapján a két Astra bizakodhat abban, hogy sikerrel zárta a rekordkísérletet. A 24 órás átlagsebesség huszonegy éve felállított, brit nemzeti rekordját (jelenleg 161 km/óra) például saját méréseik szerint 25 százalékkal megjavították: hacsak valamely szervezet nem érvényteleníti az egész futamot, ez már ugyanúgy az övék, mint a 24 órás világrekord – utóbbinak ugyanis még soha senki neki sem futott.
