Sergio Albiac generatív festőművész alkotási folyamatában sajátos módon ötvözi az egyén és a számítógép szerepét, a realitást és a fikciót. Olyan szoftvereket ír, amelyek bizonyos paraméterek szerint manipulálják a valóságot, majd az így kapott eredmények közül választja ki azokat, amelyek a leginkább tükrözik művészi mondanivalóját.
A Lexusnál valaki párhuzamot vélt felfedezni Albiac eljárása és a környezettudatos autóvezetésre történő nevelésben. Végső soron ott sincs másról szó, mint hogy egy ágens (szoftver helyett speciel a vezető) addig csűri-csavarja a valóságot (a gázpedál megfontolt kezelésével), amíg számára kedvező eredmény (falevél, örökrekord regeneratív kilowatt-értékek vagy egyéb virtuális ajándék) születik.
Nyakatekert belemagyarázás? Szerintünk is.
És mégis: a bizarr ötlet nyomán megszületett Art is Motion (A művészet mozgás) kampány rettentő jópofa módon szemlélteti a természettel való együttélésben rejlő harmóniát, illetve az ellenszegülésből eredő káoszt.
A sofőrről előzetesen készített portrét Albiac módszere szerint kezdi el megfesteni a számítógép, a paramétereket azonban a vezetési stílus befolyásolja. Minél finomabban vezetünk, annál részletgazdagabb lesz a kép – ha pedig veszettül toljuk neki, összevissza irkafirka lesz arcunk helyén. A rendszer a színekkel is variál: hűvös, nyugodt színeket használ, amíg a hibrid hajtáslánc spórolósan üzemel, a pazarlást meleg, vad színekkel bünteti.
A megoldásnak csupán egyetlen hátulütőjét látjuk: a hamarosan kalapács alá kerülő IS 300h fedélzeti piktora nem csak azt szemlélteti, milyen kellemes és harmonikus dolog a környezet védelme, hanem azt is, hogy mennyivel izgalmasabb lehet az élet, ha időnként bedobjuk a lovak közé a gyeplőt, és teszünk a konformizmusra. De ez már csak magánvélemény.
