Teszt: Škoda Octavia Combi 4x4

Lassan már egy éve is annak, hogy a csehek bemutatták a legújabb Octaviát, majd idén nyár elején a kombi, illetve a kombi 4×4-es változatról is lehullott a lepel.  A bajusszerű hűtőmaszk ellenére az Octavia mintha veszített volna egyediségéből, a csomagtartó ajtaján látható szögletes, éles törésektől pedig egész Rapidos lett az autó megjelenése. 

Az óriási puttony harmonikusan terebélyesedik ki hátrafelé menet, csupán messziről nézve tűnik úgy, hogy jobban állna az autónak egy mérettel nagyobb kerék. Arról, hogy összkerekes családi jószággal van dolgunk, csupán egy szerény jelzés árulkodik leghátul, nincsenek hivalkodó fémbetétek, ronda sárvédő-szélesítések, és a hasmagasságon sem látni változást. Ez a 4×4-es nem is földúton randalírozásra termett, hanem inkább valahová a jeges, racionális északra.  

 

610 literes poggyásztere – mint a legtöbb kombi modellé – sokféleképpen variálható és akár 1740 literesig is átrendezhető. A csomagtartó és az előrehajtott második üléssor találkozásánál lévő apró, 4-5 centis szintbeli különbség sajnos teljesen kiheréli a csomagtartót. Az apró lépcső miatt még egy közepes méretű bútorlap is felfekszik, ami nem feltétlenül jó dolog. Pedig a csomagtartó hossza, illetve az előrehajtható jobboldali üléstámla miatt kifejezetten hosszú rakomány is kényelmesen szállítható lenne benne. Ja, és a szinteltolódás miatt aludni is képtelenség benne, pedig a méret miatt egész csábító ez a lehetőség.

Csomagtartó

 

 

 

A hátsó ülések támláját a csomagtartóban megtalálható karokkal lehet előrebuktatni – opciós tétel, nem jár minden Octavia kombiba – és kihajtható kampók könnyítik meg a szatyorban utazó dolgok egy helyben tartását. Van hátul 12 voltos csatlakozó, megfelelő világítás is, a padló legmélyén pedig pótkerék lakik. A puttony padlója több emeletes, variálható de kissé talán már agyonbonyolított módon kell vele szerencsétlenkedni, ha át akarjuk alakítani. 

Komoly belső

Belseje VW-es jószokás szerint roppant ésszerű, élhető és ebben a világos színben még barátságos is. A germán átgondoltságot és komolyságot csak olyan apróságok törik meg itt-ott, mint a picike, ajtózsebbe helyezhető fedeles szemeteskuka, a szintén filléres parkolójegytartó fül, vagy a tanksapkába rejtett, átlátszó jégkaparó, ezek azok az apróságok, amitől igazán Škoda a Škoda. A többi berendezési tárgy, gomb, kapcsoló, maizmás átgondolt, praktikus, és hibátlanul is működik. Gyönyörűek a kormány gombjai, jól belőtt erővel lehet forgatni a hőmérséklet-szabályzó gombját, szóval tényleg minden rendben van benne. Csak egy kicsi lélek, móka kéne még bele.

 

 

Óriási hely az ajtókban, könyöklőben, akad szellőzés a második üléssorban is, valamint éjszaka a Lánchidat is überelő díszkivilágításban pompázik az utastér, a helykínálat pedig már szinte zavarba ejtő.

 

A 4×4-es Octavia ötödik generációs Haldex kuplunggal dolgozik, amely nem rejt magában semmiféle gigászi újítást, egyszerűen kicsit könnyebb és kicsit gyorsabb, mint a korábbi változat. A normál körülmények között elsőkerekes autó akkor válik varázsütésre 4×4-essé, ha az első kerekek elvesztik a tapadásukat. Átlagos napon autózva ebből nem sokat lehet érezni, a plusz tudás leginkább havas, jeges úton adhat az autózáshoz valamit pluszt. 

 

Fogyasztás:

Általában a 4×4-es hajtáslánc nem szokott jót tenni a fogyasztásnak. A kétliteres, 150 lóerős teljesítményre és 320 Nm-nyi nyomatékra képes dízelmotor azonban eléldegél egy fél kiflin és egy pohár vízen is. A tesztút végén a fedélzeti számítógép 6 literre saccolta a fogyasztást, de a tankolás utáni valóság még ennél is kedvezőbb, 5,8 literes lett, 1/3 városi, 2/3 országúti menettel, kulturált stílusban.