A márka utcai modelljeinek tuningolásával foglalkozó Honda Performance Development (HPD) részleg már 2010-ben hozzányúlt a dinamikus vonalú, de harmatos teljesítményű kupéhoz: először egy versenyautót építettek belőle, majd 2012-re létrehozták annak egy kissé visszafogottabb, de még mindig 200 lóerős változatát.
A mostani verzió 190 lóerejével mindkettőnél szelídebb, de a csúcsteljesítményt masszív nyomatékra (232 Nm) cserélték, így a hétköznapi forgalomban jobban vezethető az autó. Minderről a kompresszoron kívül töltőlevegő-hűtő, új injektorok, áthangolt ECU, valamint sportos légszűrő és kipufogó gondoskodik; a nyomaték versenykuplungon és részlegesen önzáró differenciálművön át jut a kerekekhez.
A kizárólag hatfokozatú kézi sebességváltóval társítható átalakításhoz komplett futómű- és optikai tuning is jár. Utóbbi matricakészletet, 18 colos könnyűfém keréktárcsákat, hátsó diffúzorlemezt és abba süllyesztett kipufogókat, valamint első és hátsó légterelőket tartalmaz.
A futómű 10 milliméteres ültetést, keményebb rugókat, sportos lengéscsillapítókat és lyuggatott, 300 milliméteres átmérőjű féktárcsákat kapott. A csomag egyetlen fehér foltja az abroncs: az ajánlott Michelin Pilot Super Sport papucsokat (215/40R18 89Y méretben) külön meg kell vásárolni az autóhoz.
A másik probléma az elérhetőség: a kompresszoros CR-Z ugyanis észak-amerikai építés, és egyelőre csak ott forgalmazzák (a kompresszort jövő tavasztól, a többi elemet már most is) Pedig sokakban megváltoztathatta volna a Honda hibridje iránti ellenérzést.
