A Red Bull-os Mark Webber 12 szezon után elhagyja a Forma-1-et, az volt Minardi-, Jaguar-, és Williams-pilóta az utolsó futam, a Brazil Nagydíj előtt nyilatkozott az okokról és tekintett vissza a pályafutására.
„Nem távoznék, ha nem lennének olyan dolgok, amiket inkább maga mögött szeretnék hagyni. Ha a pozitívumokból több lenne, mint a negatívumokból, akkor nyilván maradnék. De alapvetően változásra vágyom, új fejezetet szeretnék nyitni az életemben, szakmailag és emberileg is eljutottam erre a pontra.”
2002 – Bemutatkozás a Minardinál, Webber rögtön az első, egyben hazai futamán, az Ausztrál Nagydíjon pontot szerzett a sereghajtónak
Az ausztrál versenyző már korábban elmondta, hogy az állandó edzés, a folyamatos koplalás, az utazgatás túl sok neki, de ezek mellett a Forma-1 változásai sem tetszettek neki:
„Úgy gondolom, nagyon sok minden változott az elmúlt 3-4 évben. Korábban egy kicsit unalmas időszak volt a verseny tekintetében, szóval bevezettük a DRS-t és hasonlókat, amelyek szerintem hasznosak is voltak, de elvettek valamit az F1 hagyományából. Az előzések már nem voltak olyan nehezek, mint régen, egy kicsit mesterséges a dolog, igaz, a semleges néző számára jó.”
„Aztán nyilván ott vannak a gumik is. A pilóták és csapatok számára néha nagyon nehéz volt kiismerni őket, főleg manapság, a Pirelliket, amik a versenyek tempóját is meghatározzák, és így nem olyan élvezetes, de ez van.”
2003-2004 – Két év a Jaguarnál, az ausztrál jó néhányszor villantott, főképp az időmérőkön
Az ausztrál visszatekintett a múltra is:
„Azt hiszen, a legütősebb, legkomolyabb vezetést kívánó autók a 2000-es évek közepén voltak, amikor még volt futam alatti tankolás és dúlt a gumiháború. Trükkösek voltak az autók és minden etapon nyomni kellett. Nem volt spórolás, se az időmérőn, se vasárnap délután. Rendesen fel volt adva a lecke a versenyzőknek akkoriban, de erre készültünk és ezt is élveztük. Szép idők voltak.”
„És erősek is voltak a kocsik, a V10-es motorokban volt elég ló, szóval elég ütős köridők voltak akkoriban, és igaz volt ez a 2000-es évek elejére is.”
2005 – Monacói Nagydíj, az első dobogó, immár a Williams színeiben
Webber a világos kiábrándultsága, motiválatlansága ellenére is talál még élvezetes dolgokat a Forma-1-ben:
„Természetesen bizonyos pályákon a határon autózni ma is élvezet, nem kérdés. Ott van Szuzuka, Spa, Monte-Carlo. Az időmérőn, és néhol a futamon is nagy elégtétel és élvezet a versenyzés, ez biztosan hiányozni fog.”
„De ahogy mondtam, egy kicsit már a lejtőre kerültem, és nem szabad az ilyesmit a határig vinni, nem lehet erőltetni azt, amire régen képes voltam. Azt hiszem, még ma is egész jól versenyzek, de nem is szeretném megvárni, hogy már ne így legyen.”
„Persze elkerülhetetlenül hiányoznak majd bizonyos dolgok: az adrenalin, az Adrian Newey-féle szakemberekkel való munka és ilyesmik, ez nem sok mindenkinek adatik meg. Ezek biztosan hiányoznak majd, de eljön az idő, amikor menni kell. És persze jövőre is megkapom majd az adrenalinadagomat a Porschénél, szóval megleszek, lesz kárpótlás.”
2007 – Japán Nagydíj, az első összeütközés Sebastian Vettelel: az akkor még Toro Rossó-s német ifjonc az esős versenyen a biztonsági autó mögött haladva ment neki Webber Red Builljának, egy potenciális dobogótót ütötte el
A hétvégi búcsúfutam egyelőre nem érintette meg különösebben Webbert:
„Azt hiszem, vasárnap azért más lesz, de pillanatnyilag szokásos versenyhétvégének érzem a dolgot. Szóval készen állok, hogy a jó eredményért hajtsak, de készen állok a kiszállásra is, alig várom a hosszú téli szünetet, és az utána következő új kihívásokat. Miután vasárnap kiszállok az autóból, sok ‘utolsó’ Forma-1-es dolog vár rám, de egyelőre teljesen nyugodtan várom a futamot.”
2009 – Német Nagydíj, Webber első pole-ja és futamgyőzelme; nyert még Brazíliában is, 3. lett a bajnokságban
