Az 1930-as és ’40-es években az autóipar mellett a vasúti közlekedés is rohamosan fejlődött, rengeteg új ötlettel látott napvilágot, és voltak olyanok amik jóval túllépték a tervezőasztalt. Ilyen volt például a Raymond Loewy által tervezett PRR S1, art déco stílusban megépített 1939-es gőzmozdony, ami egészen 1949-ig teljesített szolgálatot a pennsylvaniai vasúttársaságnál, az Egyesült Államokban.
Raymond Loewy és a PRR S1
De még Loewy futurisztikus mozdonya előtt, létezett egy kísérleti vasúti jármű, amit abban az évben bontottak végleg szét, amikor a PRR S1 elkészült. Magyarul Sínzeppelinre keresztelték, eredeti neve „Schienenzeppelin” volt, és légcsavar hajtotta.
A mozdonyt az 1930-as év elején kezdték el építeni a német Birodalmi Vasút, a „Deutsche Reichsbahn” gyáraiban, tervezője Franz Kruckenberg repülőmérnök volt. Szorgosan dolgoztak a német kezek, ugyanis a munka még abban az évben, ősszel befejeződött. A vonat 25,85 méter hosszú, magassága pedig 2,8 méter volt, tengelytávja elérte a közel 20 métert, de méreteihez képest súlya mindössze 20,3 tonna volt, köszönhetően könnyű szerkezetének.
Hátul egy 600 lóerős, BMW V12-es repülőgép benzinmotor szolgált erőforrásként, amire kőrisfából készült propeller volt szerelve. A kardántengely a vízszinteshez képest 7 fokkal volt magasabb, hogy a járművet lefelé szorítsa. A kocsi külsejét áramvonalasra tervezték, amely hasonlított a korszak zeppelin léghajóihoz, és a belseje is hasonlóan egyszerű volt.
A 200 kilométer/órás sebességet 1931. június 21-én érte el, és ezzel a Sínzeppelin volt a kor leggyorsabb vonata. Nem sokkal később pedig, a Berlin-Hamburg vasútvonalon sikerül belekarcolnia a 230 km/órába is, ami a vasúti sebességrekord volt egészen 1954-ig, amikor a francia Alstom CC 7121 mozdony, a Dijon és Beaune közötti vonalon érte el a 243 km/órát.
Sajnos azonban elég megbízhatatlan volt a propelleres vonat, így a Sínzeppelinből csak egy darab prototípus készült. A Birodalmi Vasút úgy döntött más úton folytatja a nagy sebességű vasútfejlesztést. 1933-ban a Wumag megépítette saját terve alapján a DRG típusú, „Repülő Hamburgi” névre keresztelt mozdonyát, amiben a Maybach 12 hengeres dízelmotorja dübörgött. Maximális sebessége 160 kilométer/óra volt, az ehhez szükséges fékút pedig 800 méter. Nem volt olyan gyors, mint a Kruckenberg féle változat, viszont hosszútávon megbízhatónak bizonyult.
A „Repülő Hamburgi”
A Sínzeppelint 1939-ben végül szétbontották, mert szüksége volt a nyersanyagra német hadseregnek a második világháborúban.
Kíváncsi vagy melyek napjaink leggyorsabb vonatai? Akkor olvasd el „Top 10: a leggyorsabb vonatok” cikkünket.
