Használtautó-teszt: Ford Ka, kezdők öröme

Röviden – Ford Ka 1. generáció, 1996-2008
Mi ez?	Kívül kicsi – belül (legalábbis elöl) nagy városi kisautó
Mennyibe kerül?	200 ezerért már kapni friss vizsgás, nem életveszélyes példányt
Melyik motor jó bele?	A 2002 utáni OHC 1,3-ast ajánljuk
Mi van helyette?	Renault Twingo, Lancia Y10 vagy Ypsilon, VW Lupo, SEAT Arosa

A Ka a Ford első kísérlete volt a fiatalos, vidám, friss márkaimidzs megteremtésére, 1996-ban. 17 év után, megvizsgálva egy korai példányt, azt mondhatjuk: sikeres kísérlet volt.

Forma

Bár csak a ’98-ban piacra dobott első generációs Focusszal terjedt el igazán a Ford új formanyelve (melynek még nevet is adtak: New Edge design), a Ka volt az modell, amellyel a márka ki akart szakadni az Escortok, Sierrák, vagy akár az új, akkor még nem farkasszmű, részben ezért tömény unalmat árasztó formai semmitmondásból. Szerintünk sikerült.

A Ghia Saetta nevű tanulmány alapján készült, ívek és hegyesszögek ötletes egyvelegéből álló forma kívül-belül máig friss. Mindenfelől jó ránézni a kisautóra, a műszerfal is egy élmény. Tesztautónk, e sokat szenvedett, ’98-as példány is szinte üdítően hat az emberre, annyira hatásos a látvány, hogy első pillantásra szinte nem is vesszük észre a rozsdás hullafoltokat szerte az egész kasztnin. Az első Ka sokkal-sokkal tudatosabb, vonzóbb, izgalmasabb, mint a Fiat 500 műszaki alapjaira épült, ám annak minden báját nélkülöző, esztétikai szempontból halva született második generáció.

Külön öröm, hogy a formai játék nem megy a funkció rovására. Sarokba tolt kerekeivel, tágas utasterével, literre kicsi, de meglepően jól kihasználható csomagterével négy felnőtt számára is komolyan vehető utazási lehetőséget nyújt akár hosszabb távra is. Bár ekkora súllyal fel kell készülni rá, hogy sokáig tart majd az út.

Műszaki tartalom

Ez a használt Ka műszakilag sokkal elavultabb, mint ahogy máig friss formája alapján gondolnánk. Hogy mást ne mondjunk, abból a korból ered, amikor a blokkolásgátló még feláras extra volt (az is csak a gyártás második évétől kezdve). Az 1,3 literes, felülszelepelt, oldalvezérelt blokk még a Harry Potter-féle Ford Angliából származik, csak 2002-ben váltották fel egy felülvezérelt blokkal.

A motor alul is igen nyomatékos, épp ezért elég fura, hogy egy rettentő rövid váltót illesztettek hozzá, már 40-nél teljesen rángatásmentesen kapcsolható az ötödik fokozat. A váltó különben a Ka legfáintosabb pontja, még ezen a megviselt példányon is rendkívül pontos, élvezetes minden egyes kapcsolás.

A futómű méltó a Fordhoz: rendkívűl élvezetesen, gokartosan vezethető kisautó a Ka. A kormányzást szervó segíti, már amennyire. Az öregkorára olaját folyató, széthullott rásegítés a Kák egyik legtöbbet emlegetett típushibája. És hogy melyik a másik? A rohadás.

A Ka minden porcikáján jó étvággyal, csámcsogva lakmározik a rozsda. A korrózió egy olyan, garázst sosem látott példányon, mint ez a sárga, eredeti magyar értékesítésű példány, szinte hátborzongató. Lengőkar, küszöb, rugótorony, tanksapka környéke, tökmindegy: mindenhol egyenletesen barnul a vas. Talán még van benne egy műszaki, de már ez sem biztos – aki hosszú távra akar Kát venni, keresse a garazsírozott, gondosan ápolt példányokat.

A Ka három csillagot kapott az NCAP-től a maga idejében a törésteszten, de ne legyenek illúzióink: egy mára ilyen szinten szétrohadt, eleve 900 kiló alattinak gyártott kisautónak semmi esélye egy karambolban. És a benne ülőknek sem.

Vezetési élmény

No de Kát nem is karambolozni vesz az ember, hanem vezetni, mert arra nagyon is alkalmas. Még a kőkori motorral is parádés, ahogy húz, pörög, tol a gép, a rövid váltóval és a kezes futóművel csodás az élmény. Még a 60 lovas őseredeti blokkal is. A gyártás végén 1.6 literes, 90 lovas motorral StreetKa néven sportos kis kabrió, SportKa néven álcázott kis gokart is készült belőle – mindkettő kiváló városi versenygép.

A műfajában nagyon hasonló Twingóval szemben a Ka nagy előnye, hogy nem csak praktikus, tágas és jópofa, hanem vezetni is élvezetes. Ha tehát nem csak szükségmegoldásként, hanem szórakozásként is tekintünk egy ilyen idősecske, olcsó városi kiskocsira, ne is gondolkozzunk másban, induljunk Kára vadászni. De készüljünk fel, hogy hosszú vadászat lesz.

Mire számítsunk a használtautó-piacon?

A képeken látható sárga kocsi motorja a legnagyobb hidegben is pöccre indul, nem is hinnénk, hogy az antik, de tartós lényeg körül mennyire elöregedett mára minden. A szellőzőventilátoron csak 1-es és 4-es fokozat van, a rádió gombjai kontaktosak, a villanyablakok nem nagyon mennek vissza a helyükre, a tanksapka fedele a leszakadásig rohadt, a szervóolaj folyik, havi két deci kell bele. Az övek szerkezete elkopott, nem csévélődnek vissza, a motorháztető-nyitó szerkezet odavan, és persze mindenütt mindenen nyámnyog a rozsda. A fékek az utolsó tizedmilliméteren, kuplung teljesen elkopva, kerékcsapágyból, teleszkópból legalább kettőt-kettőt azonnal ki kéne cserélni.

Magyar autó, 200 ezer km körüli futással, nem kímélve, de nem is szándékosan tönkretéve. Egy ilyen autó 200 ezer forint alatt elvihető, még ha van rajta sok műszaki, akkor is. Persze ilyen kocsit csak akkor vegyünk, ha nagyon nincs pénz jobbra, vagy esetleg ha nagyon megfog minket az egykor egy leleményes kereskedő által lefoglalt KAA-rendszám (sok ilyen betűjelű Ka rohangál ám, majd tessék csak megfigyelni!).

4-500 ezer körül vannak azok a 2000 körüli gyártású, akár színre fújt lökhárítós, klímás vagy tetőablakos példányok, amelyeket akár hosszabb távra is meg lehet venni. 1,3 literes Kát hatévesen, jóval 100 ezer alatti futással 8-900 ezerért már elhozhatunk – ennyiért kifejezetten jó vétel lehet a vicces kis városi gyösz, ha nem fetisizáljuk túl a fogyasztást egy kisautónál. (Egy Twingó egy-másfél literrel kevesebből elvan.) Egy 9-10éves, de tiptop, 95 lovas SportKa vagy a jópofa kis kabrió, a StreetKa millió feletti áron kapható meg, bőven százezer kilométer alatt – ezek a csúcsverziók viszont már kissé talán többe kerülnek annál, mint amit valójában érnek.

Fenntartási költségek

6,5 liter alá nemigen lehet leszorítani a rettentően rövid váltóval a fogyasztást; intenzívebb használatban, neadjisten autópályán pedig egészen extrém értékek is elérhetők a Kával. Ez a legfontosabb szempont, amit anyagilag figyelembe kell vennünk, mert amúgy a Ka, ha nem is rendkívül olcsón, de átlagos áron fenntartható kiskocsi.

Féktárcsa 7-9000 forint, fényszóró 16 ezer, kuplungszerkezet 17 ezertől, egy új lökhárító hétezer forint előre és így tovább: ha a tulaj nem vár úgy ki, mint a sárga kocsinál, hogy minden egyszerre kerüljön az összeomlás szélére, nem nagy teher életben tartani ezt a szerethető, élvezetesen vezethető, kedves kisautót.

Kinek ajánljuk?

Egy jó állapotú Ka bárkinek jó lehet, aki praktikus, de jópofa városi kisautót keres, 200 ezer és egymillió között (százezres sávonként különböző minőségben) valami nemdízel, élvezetesen vezethető szuperminit. Kezdő autósoknak, kezdő autósok szüleinek nyomatékosan javasoljuk egy-két Ka megtekintését – ha nem félnek túlságosan a közlekedéstől. Mert aki nagyra tartja a biztonságot, légzsákokat szeretne maga köré, nemhogy ABS-t, de még netán menetstabilizáló berendezést is akar, vagy épp a kényelmet tartja nagyra, ne vegyen Kát.

Szél-, futómű- és motorzaj egyaránt jókora mennyiségben keveredik össze benne, a pici kerekek nagyokat pattannak az úthibákon – fiatal, lelkes autóbuzik könnyen megbocsátják az ilyesmit a gokartos élményért cserébe. De aki öregesebben áll a városi kisautózáshoz, vegyen inkább Twingót, VW Lupót, biztosan boldogabb lesz.