Az aviatika, a repülés tudománya fejlődött a legdinamikusabb módon a XX. század során. Az őrült tudósok hóbortjának tartott furcsa szerkezetektől eljutottunk a mindenki számára elérhető, komfortos, gyors, megbízható légi közlekedésig. Nyilván ezt az eredményt nem nyílegyenes úton érték el a mérnökök, a legtöbb technológia titkos katonai projektekbe ölt milliárdokból, emberéleteket követelő, halálos prototípusok árán lett a mindennapjaink része.
Most a legmeglepőbb ötleteket, a repülés furcsa zsákutcáit gyűjtöttük össze tízes listánkon. Természetesen lehetne még bővíteni, hisz sok rendkívül érdekes repülő van még, de talán majd egy következő alkalommal. Íme a tíz legfurább repülő tárgy!
Aero Spacelines Super Guppy – A hatvanas években fejlesztett, vízfejű repülő elképesztő felépítése kizárólag praktikus célokat szolgált. A 18 tonnányi hasznos teherrel levegőbe emelkedő gép főképp az Apollo program számára szállított nagyméretű alkatrészeket. Napjainkban már csak egy üzemel, a NASA szolgálatában a Nemzetközi Űrállomáshoz gyártott részegységeket fuvarozza.
Northtop Tacit Blue – A meglehetősen egyedi formájú gép fejlesztése az 1970-es évek második felében kezdődött, az Amerikai Légierő az ellenséges radatokat szerette volna kicselezni a bálnával. 135 repülést hajtottak vele végre, pilótái szerint a világ legrosszabb repülőtulajdonságú gépéről volt szó.
Stipa-Caproni – Olasz kísérleti repülő. Különlegességét hordó alakú törzse adta, itt található a 120 lóerős motor és a légcsavarok is. A 130 km/órás végsebességre képes gép nagyon csendes volt, Domenico Antonini repült vele először 1932-ben. Bár stabilan repült a pilóták szerint,de nem volt érezhetően jobb a hagyományos gépeknél, így a további fejlesztést felfüggesztették.
Lockheed XFV – A függőleges felszállással kapcsolatos kísérletekre sokat áldozott az Egyesült Államok, nyilván egy helyből elindulásra képes vadászgépekkel megtömött anyahajó sokkal rémisztőbb fegyver, mint ahol kifutópályára is szükség van. A kutatás egyik érdekes eredménye az 1953-as XFV, ami 32 próbarepülést teljesített, de az áhított vertikális landolás sosem sikerült.
Vought V-173 – A repülő palacsinta! A két 80 lóerős motorral szerelt repülő célja akárcsak az 1940-50-es évek sok prototípusának a függőleges felszállás volt. A V–173 berepülései 1942–43-ban folytak, amik eredményeként a meglepett Connecticut-beli lakosok folyamatosan repülő csészealjakról tettek bejelentéseket. A jet-korszak beköszöntésével az eredmények ellenére törölték a programot.
McDonnell XF-85 Goblin – Első ránézésre egy képregényből szabadult, pedig a Goblin (Manó) igazi gyilkos, parazita vadászgépnek épült. Legfőbb előnye, hogy befér egy bombázógép bombaterébe; onnan indulhat, és oda is térhet vissza, gondoskodva ezáltal a bombázóraj biztosításáról, annak teljes küldetése alatt. Papíron jól mutatott az elképzelés, ám a dokkolás visszatéréskor nehéz feladatnak bizonyult, valamint a vadászgépek hatótávolsága is nőtt, így feleslegessé vált a halálosztó apróság.
Bartini Beriev VVA-14 – A hidegháború gyermeke ez a szovjet, vízről felszállni, illetve vízre landolni képes katonai repülő. Formája alapján csont nélkül elférne bármelyik XXX. században játszódó sci-fi filmben. Az 1972-ben épült gép célja az ellenséges tengeralattjárók elpusztítása lett volna, hatótávja 2450 km, maximális sebessége 760 km/óra volt. A két megépült prototípus meglévő darabja a képen látható állapotban áll az orosz légierő múzeumában.
De Lackner HZ-1 Aerocycle – Avagy az egyszemélyes helikopter. Az ötvenes években a tervezők jó ötletnek tartották a gyalogságot önálló méhrajként az ellenségre szabadítani. A 206 kilogrammos össztömeggel repülésre képes gép maximális sebessége 120 km/óra volt, de elég ránézni, hogy lássuk, harctéren nem lenne életképes egy ilyen lebegő húsdaráló.
Avro Canada VZ-9 Avrocar – 1958-ban, Kanadában épített kísérleti repülő. A formája alapján rögtön idegen technikának gondolhatnánk, hiszen kimeríti a repülő csészealj fogalmát. A természetesen az Egyesült Államok számára fejlesztett, szupertitkos prototípus a légkör legmagasabb régiójában akár Mach 3 sebesség elérésére is képes lett volna. Csakhogy a célokat sosem sikerült elérni, az Avrocar hat sugárhajtóműves, bonyolult rendszere állandó stabilitási gondokat mutatott.
Lun Ekranoplán – Nem hagyományos repülő, de mi más lehetne a lista élén? Ennél menőbb halálosztó még nem hagyta el a szárazföldet! A 350 tonnás, a Ground Effect kihasználásával csak három méterrel a víz felett repülésre képes szörny hat SS-N22 rakétát hordozott magával. Maximális felszállási tömege 380.000 tonna, és a szovjet szörny akár 550 km/órával is zúzhatott a habok felett. Amikor a nyolc Kuznetsov NK-87-es sugárhajtómű beindult, és egyenként 127,4 kilonewtonnal kezdték tolni a gigászi szerkezetet, azt a pillanatot mindannyian megnéztük volna.
