Ford Fiesta – Lehet élmény a három henger?

Mert így legalább közelebb kerülök a nagy kérdés megválaszolásához!

Külső – mini Aston Martin

Napjainkban elég lehet ekkora teljesítmény a vigyorfakasztó vezetési élményhez? Mindig szeretném azt hinni, hogy igen. Így legalább nem kell minden pillanatban a sárga csekken érkező gyorshajtási bírságok miatt aggódni, ha jólesően nehéz lábbal tiltásig forgattuk a kettest.

Igaz, nem a magamfajta, kézifékkart rángató huligánok képezik a célcsoport legjavát. Olyannyira nem, hogy a 2012 utolsó hónapjaiban bemutatott, frissített arccal hódító Ford Fiesta egész felnőtt formatervet kapott. Jött a manapság divatos, márkaegységet sugalló trapéz hűtőrács, nyomokban Aston Martin-géneket tartalmazva. Hiába, már foglalt az összes menő forma, így bármit találnak ki, az emlékeztetni fog egy meglévő modellre. Akkor miért ne legyen Aston Martin? 

A rács minden esetben krómozott, a motorháztető élesebb domborulatot kapott, és megjelentek a LED-es nappali menetfények. Hátul az átrajzolt fényszórók és a nagyobb szárny azonosítják be a friss Fiestát.

A Titatnium felszereltségű tesztautó ráadásul a 17 colos felniket is megkapta, alacsony oldaldalú Pirelli téli abroncsokkal, így ha műszerrel mérhetnénk a menőséget, akkor a Ford Fiestát szkennelve garantáltan a „zsírkirály” tartományba esne a mutató.

Ja, és még egy fontos tényező, amit technikai részletekben elmerülő újságíróként gyakran figyelmen kívül hagyunk. A szín! A rendelhető árnyalatok között megfelelő mértékben akad feltűnő, vidám festés, a képeken látható kék kifejezetten jót tett a szemnek a szürke, ködös januári reggeleken.

Sok előny, egy hiba

Beülve a Fordtól megszokott belső köszön vissza, a nagyméretű kormányon elegáns díszbetét húzódik végig, a középkonzolt pedig a komplikált kezelhetőségű Sony fejegység uralja. A menürendszerek kezelhetősége mindig vitára ad okot a tesztek alkalmával, hiszen mi csak egy hétig használjuk az autókat.

Joggal állíthatja bárki, hogy két hét alatt már hátrakötött kézzel, csak állcsúccsal is simán beüti Szépkenyerűszentmártont a navigációba, de pont a decemberi Ford Fiesta ST tesztje miatt állítom, ez a rendszer feleslegesen bonyolult. Az ösztönös mozdulatokkal ellentétesen kell használni, túl sok, túl különböző formájú, a praktikumot a dizájn oltárán feláldozó gombokkal kell barangolnunk a menüben. Ráadásul a menetstabilizáló rendszer is csak innen kapcsolható ki, pedig kaphatott volna egy külön gombot, bárhol a műszerfalon.

Másért erőltetett lenne elmarasztalni a Ford Fiesta utasterét. Az anyagok minősége hozza a tavaly piacra lépett új kisautók (Peugeot 208, Renault Clio) szintjét, puha műanyag borítás váltakozik lakkozottan csillogó fekete felületekkel, bőrborítást kapott a kormány, igényes az ülések kárpitozása.

A januári tavasz nem követelte meg a használatát, de ha beüt a fagy, még jó szolgálatot tesz a fűthető első szélvédő, és a két fokozatban állítható első ülésfűtés is. Hátul a helykínálat lehetne jobb, a  dupla fenekű csomagtér pedig 290 literes, és a szokásos módon, a hátsó üléssort két részletben döntve bővíthető.

Végre, a mindennapokban hasznos tulajdonságokat letudva, rátérhetünk a mókafaktor kérdéskörére. A 125 lóerőt, 170 Nm nyomatékot leadó blokk a konkurenciához képest kulturáltan jár, a vibráció minimális, csak erőteljes gázadásra jelentkezik a jellegzetes, háromhengeres hang. Turbós mivoltát nem tudja levetkőzni, levegőt kell vennie, hogy meglóduljon, de utána komoly lendülettel tol, csak 9,4 másodperc kell a 100 km/órás tempóhoz.

Nyilván én voltam tahó, de csak városban használva sikerült 7,8 literes átlagfogyasztást elérni. Lehetne kevesebb, de a Spritmonitor.de tanulsága szerint nem sokkal. A német Fiesta tuldonosok körülbelül hét literrel járnak átlagban, és ami érdekes, hogy a jó öreg négyhengeres 1,6 literes motor is ugyanolyan értékeket mutat, mint a nagyra becsült, Év Motorja díjat nyert 1,0 literes utód.

Kitűnő vezetési élmény

Az ötfokozatú váltó sem segít lejjebb szorítani a fogyasztást, de egy percig sem volt célom anyagot elvonni a benzinre éhes injektorok elől. A Fiesta elévülhetetlen előnye, hogy jó vezetni. Így ha családi szolgát keresünk a kategóriában, nem árt a már említett előnyöket sugallni a kupaktanácsnak, hogy utána mi élvezhessük a számukra érdektelen apróságokat.

Például a precíz, kellő súllyal forduló kormányt, a feszes, tempós kanyarvételre csábító futóművet, és a jól adagolható fékeket. Mivel ez a hármas némileg túlképzett a motor teljesítményéhez mérten, így leszállhat a lila köd, tiporhatjuk a gázt kitörő örömmel, nem fog sűrűn villogni a menetstabilizáló rendszer aktivitását jelző sárga jelzőlámpa.

Kérdés, hogy ki vágyik ilyesmire? Kinek kell a fékezett habzású élmény? A mindennapok rövid köreihez túl drága 4 545 000 forintos alapárával, feleslegesen erős, és sokat fogyaszt, ha pedig már lúd, legyen kövér, legyen inkább Ford Fiesta ST. Viszont az túl feltűnő, egyértelműen sportautó, férfi játékszer. Egy Ford Fiesta ST-re sosem kaphatjuk meg a malacpersely feltörésének jogát. Nos, belátom, van olyan élethelyzet, amikor reális választás, vagyis inkább reális kompromisszum lehet egy 125 lóerős városi kisautó.

Mellette – Ellene
Kiemelkedő vezethetőség Gazdag felszereltség Háromhengeres létére kulturált motor Elegánsabb formaterv	Bonyolult középkonzol Szűk második üléssor Magas fogyasztás Ötfokozatú váltó